„Az, hogy Budaörs el van nyomva meg mostohagyerek, hát finoman szólva egy barokkos túlzás” – egyebek között ezt is hallhattuk tegnap este Csenger-Zalán Zsolt (Fidesz) budaörsi lakossági választási fórumán. A budaörsi városvezetés egyik legfontosabb sérelmére, az úgynevezett szolidaritási adóra is kitért, ami azonban szerinte csupán egy minden településre egyformán érvényes „matematikai képlet”.
Csenger-Zalán Zsolt kedd esti budaörsi lakossági fóruma nem okozott senkinek meglepetést. A PostART most is ugyanazokkal az emberekkel telt meg, akik a korábbi budaörsi fideszes rendezvényeken is mindig megjelentek. Az országgyűlési képviselő pedig – aki a Fidesz képviselőjelöltje az április 8-i választásokra Pest megye 2. számú választókörzetében – visszatekintve pártja elmúlt négy- illetve nyolcévi kormányzására szinte ugyanazokat mondta, mint korábban. Kicsit talán többet reagálva az ellenzék részéről elhangzott kormányzati kritikákra.
„Azért teszem ezt, mert bizony egy nagy kockázat az, ha mindez esetleg nem folytatódna” – vezette fel az „eredmények” összegzését. „Hiszen nem kell arra emlékeztetnem senkit, hogy 2010-ben milyen is volt a helyzet, hogy abban az időben Görögországgal egy kategóriában volt Magyarország, és komoly összegeket fogadtak arra, hogy Magyarország lesz az, amelyik csődbe megy. Ezt sikerült elkerülnünk…” a Matolcsy-féle unortodox gazdaságpolitikának köszönhetően. Aminek a lényege, hogy a szocialistákra jellemző megszorítások helyett a „gyógyír a fellendülést felpörgető gazdaságpolitika”.
Majd a képviselő arról beszélt, hogy míg nyolc éve azért keresték őt meg az emberek, hogy munkát szerezzen nekik, ma a vállalkozók kérik tőle, hogy segítsen munkaerőt találni. „S erre mindig egyszerű a válaszom, hogy (…) a megoldás az, hogy a béreket kell a versenyszférának is emelni. Ami tulajdonképpen meg is történt.” Ezt követően emlékeztette a hallgatóságát a „segély helyett a munkalapú társadalom” bevezetésére, a kötelező minimálbér többszöri emelésére, illetve a közmunkaprogramra. Ez utóbbi kapcsán megjegyezve: „Emlékeznek rá, akkor volt az a vita, hogy meglehet-e élni 48 ezer (47 ezer – a szerk.) forintból. Nem lehet megélni, illetve nagyon nehéz megélni belőle, de annál azért jobban vagy több eséllyel, mint 28-ból, mint csak a segélyből. S mára a közmunka is visszaszorult.”
A beszéd további részében egyebek között szó esett még a kórházakról, hogy vidéken megújultak, a gyermekvállalást támogató kormányzati intézkedésekről és végül a képviselő rákanyarodott a választókörzetére. Ahol az elmúlt négy évben 10 milliárd 35 millió forint értékű beruházás valósult meg, és ebből Budaörsön 4,2 milliárdnyi. „Igaz, ebben a bicikli úttól kezdve a csatornáig sok minden benne van, amiről nem az önkormányzat döntött, de itt épült Budaörsön. És ez a lényeg. Mert önöket nem az érdekli, hogy ki építsen, és mit építsen, hanem, hogy mi épül meg.” Csenger-Zalán Zsolt ezúttal sem hagyta ki, hogy az előző ciklusban az állam milyen összegű adósságot vállalt át az önkormányzatoktól, így Budaörstől is. „Az, hogy Budaörs el van nyomva meg mostohagyerek, hát finoman szólva egy barokkos túlzás” – mondta, és itt hozta szóba a budaörsi városvezetés egyik legfontosabb sérelmét, az úgynevezett szolidaritási adót. „Igenis nagyon komoly lehetőségek vannak itt. Ugyanakkor azt meg kell jegyezni, hogy Budaörs az egyik leggazdagabb települése Magyarországnak. Az egy főre eső iparűzési adó bevétel itt az egyik legmagasabb. És van egy matematikai képlet, ami természetesen minden egyes településre vonatkozik, ez az a bizonyos szolidaritási hozzájárulás, ami az oktatási intézmények országos kiegyenlítéséhez lett bevezetve. Ehhez Budaörs valóban jelentős összeggel járul hozzá. De nem Budaörsre van kitalálva. Ez egy matematikai képlet, ami minden egyes településre pontosan úgy vonatkozik. S nem csak Budaörs fizeti, még csak ebben a választókerületben sem, mert Biatorbágy és Pilisszentiván is. (…) Természetesen nem lehet az, hogy elképesztően nagy különbségek alakuljanak ki az iskolák között az ország különböző pontjain. Mi egy országban élünk, egy nemzetnek vagyunk a tagjai. Így is lesznek különbségek, mert egészen más egy szatmári kis faluban tanulni, mint Budaörsön, ennek örüljünk; de őket is kell segíteni, valahol szolidaritást kell egymás iránt vállalni.”
Végül a vártnál rövidebben, de előkerült a migráció: „Tehát nagyon komoly kockázata van, ha valamilyen változás jönne. Iszonyú sokat veszíthetünk, közösségként, családonként és egyénenként. És nemzetként! Sőt, tágabb értelemben európai nemzetként. És iszonyú nagy a tétje annak az április 8-i X-nek. Az a tét, az a kérdés, hogy vajon az unokáink egy ugyanilyen vagy ehhez hasonló világban, keresztény kultúrájú közösségben, ugyanilyen magyar nemzetként, értelemszerűen a nemzetiségeinkkel együtt élnek-e, vagy pedig valami egészen másban. És az elején amit itt elmondtam, a gazdasági kérdésekről, erről-arról, igen, ezen a téren is óriásit veszíthetünk, ha valami április 8-án félremegy. De az, úgy ahogy a 2002-es rá tíz évvel korrigálható volt (….) De ha a migrációt ráengedik Magyarországra – és rá fogják engedni, az összes ellenzéki párt, akármit mondanak, nem fognak kiállni az önök érdekeiért – azt nem lehet utána száz év alatt sem reparálni.”
A fórum vendége Schöpflin György volt, a Fidesz európai uniós parlamenti képviselője, aki lényegében innen folytatta. „Már 14 éve vagyok Brüsszelben és ez alatt elég sok minden megváltozott Európában”- vette át a szót. Majd feltette a kérdést, hogy milyen Európában szeretnénk élni, és meglehetősen sajátos módon felvázolta, hogy az az európai közösség, amelyik a második világháború után azért jött létre, hogy elejét vegye az egyes nemzetállamok közötti érdekkülönbségek miatt egy esetleges újabb háborúnak, miként jutott el napjainkban odáig, hogy saját maga lett a konfliktusok elindítója.
A fórum végén a lakosság is kérdezhetett, és a három hozzászóló kétséget sem hagyott afelől, hogy Csenger-Zalán Zsolt szavai – miszerint kinek, miként is kellene április 8-án ahhoz szavazni, hogy az „Orbán-kormány eredményei” ne kerüljenek veszélybe – ezen az estén termékeny talajra hullottak.
Kapcsolódó cikkeink:
Pest megye 2. számú körzetében indulókról ITT írtunk.
Az esélyes jelölteket ITT mutattuk be.
Választási szakértőként dr. Tóth Zoltán ITT nyilatkozott lapunknak.
Tóth Zoltán visszalépése előtti fórumáról ITT tudósítottunk.
Interjúnk Szél Bernadettel ITT olvasható, akivel március 29-én a Friedmann házban újra találkozhatunk majd.
