Beszélgetés Tóth Zoltánnal többek között a parlamentáris diktatúráról

0
1077

“Vigyünk el hatmillió embert szavazni”

A DK színeiben, de nem a párt tagjaként dr. Tóth Zoltán választási szakértő a baloldali “koordináció” jelöltje Pest megye 2. sz. választókerületében – tehát abban, amelyhez Budaörs is tartozik – a 2018. április 8-ára kiírt országgyűlési képviselő választáson. Ennek a friss hírnek az apropóján kértünk tőle interjút, de – szokásunktól eltérően – őt (most még) nem a helyi aktualitásokról kérdeztük, hanem a jelenlegi választási rendszerbe kódolt csapdákról.

 

Mennyiben más feltételekkel indulunk most neki a választásoknak, mint négy, vagy inkább nyolc évvel ezelőtt? Mik azok a törvényi változások, amelyek módosították a pályára lépés lehetőségeit? Miben könnyíti vagy nehezíti meg az ellenzéki pártok helyzetét és javítja vagy nehezíti-e az esélyeiket?

A korábbi, 1989-ben elfogadott választási törvény 2010-ig volt hatályban, és az a két legtöbb szavazatot elért pártot preferálta, tehát a legnagyobb kormánypártot és a legnagyobb ellenzéki pártot. S mert a korábbi választási törvény kétfordulós választást írt elő, az első fordulóban bárki annak mérlegelése nélkül elindulhatott, hogy van-e esélye győzni, hiszen a két forduló között akár politikai szövetséget köthettek és ez alapján mentek el az emberek szavazni a második fordulóban. A harmadik döntő különbség, hogy a töredékszavazatok, melyek mind a két választási törvényben jelen vannak, az újban máshogy kerülnek felhasználásra. A régiben a töredékszavazat a vesztesek kompenzációját jelentette. Az a párt, amely elérte a parlamenti küszöböt jelentő 5 százalékot, újabb képviselőket küldhetett a parlamentbe az országos listáról, azoknak a töredékszavazatoknak az összesítésével, amelyekkel nem értek el egyéni mandátumot. Ez tulajdonképpen fölemelte a kicsiket egy kicsit nagyobbra. A mostani választási törvényben ez az elem úgy maradt meg, hogy a győzteseknek is jár kompenzáció. Vagyis ha valaki az egyéni választókerületben nyer, akkor a rá leadott és a második helyezettre leadott szavazatok számának a különbségére hivatkozva még egy ember bekerül a parlamentbe a győztes pártjából országos listáról is. A Fidesz 2014-ben hat ilyen mandátumot kapott. Ha nincs ez a szabály, akkor azt a hat helyet már kis pártok kapták volna.

További nagy különbség, hogy az idén a kormánypárton kívül senkinek nincs pénze kampányra. Amit kaptak volna, büntetésekkel azt is elvették tőlük. Továbbá a kormánypárt már egy évvel ezelőtt lekötötte az összes plakáthelyet, amelyeken kizárólag ők hirdethetnek. Tehát nem csak jogi eszközökkel tette lejtőssé a pályát önmagának a Fidesz, hanem gazdasági trükkökkel is megfojtja a kis pártokat.

S akkor még nem beszéltünk arról, milyen igazságtalan rendszer az, amelyikben a határon túli magyarok levélben is szavazhatnak, a külföldön élő magyarok viszont csak a követségeken. Londonban például 120 ezer jogosult magyar választópolgár él, nekik átlagosan 55 mérföldet kell utazniuk ahhoz, hogy eljussanak a szavazókörbe. Az egy félnapos program. Ráadásul képzeljük el, hogy ha abba az egy szavazókörbe megérkezik hirtelen 120 ezer választópolgár, mekkora sorok lesznek! Egész Nagy-Britanniában egy szavazókör van. Semlyén Zsolt miniszterelnök-helyettes sokszor hangoztatta, hogy egymillió új választópolgárt akarnak. Ezt így oldották meg. A Fidesz adja a határon túli magyaroknak a segélyt, az iskolakezdési és tankönyvtámogatást, templom- és közösségi épületek építésére pénzt. Ők finanszírozzák az erdélyi újságokat, civil szervezeteiket. Ezek után vajon kire fognak szavazni? Maguk viszik ki a szavazócsomagot az embereknek, és azt is megmutatják, kire kell szavazni. Ez 4-6 mandátumot jelent majd a Fidesznek. Miközben az ellenzék mínusz 12 mandátummal indul.

Legitim módon a Fidesz meg tudja akadályozni, hogy bármelyik ellenzéki párt túlnőjön egy általuk kívánatosnak vélt határon, hogy 15 százalék fölé egyik se nőjön?

Igen. Az egyszerűség kedvéért kerek számokat mondok: nyolc millió választópolgár van, ebből a jelenlegi kimutatások alapján 50 százalék megy el szavazni, tehát négymillió. A Fidesz-szavazói kétmillióan vannak, azok az emberek, akik kézzelfoghatóan jól járnak a Fidesz-kormánnyal, mert különböző anyagi forrásokat kaptak. Az ellenzék szavazóinak a száma tehát összesen éri el a kétmilliót, de ebben benne van a Jobbik is. Az ő szavazóik inkább a társadalmilag hátrányosabb helyzetben lévő csoportok. S mert a kis pártok között van, amelyik például azt mondja, hogy kevés adót kell beszedni, ezeket nevezik liberálisoknak; de van, amelyik szerint sok adót kell beszedni, ez a svéd modell, őket nevezik szociáldemokrata irányultságúaknak; nem tudnak megegyezni. Ezért a demokratikus pártok előtt akkor nyílik meg a lehetőség, ha nem négymillió ember megy el szavazni, hanem legalább hatmillió. A baloldal mindig a nagyobb arányú, közel 70 százalékos részvétel mellett volt sikeres, tehát vigyünk el hatmillió embert szavazni, és simán le lehet győzni a Fideszt. Ezért örülök például a V18 nevezetű, idős emberek gyülekezetének, mert ők is pont azt mondják, hogy el kell menni szavazni.

Tehát milyen együttműködést kell az ellenzéki pártoknak létrehozni ahhoz, hogy a legnagyobb eséllyel induljanak a Fidesszel szemben?

Én 2011 óta ugyanazt mondom: a 106 egyéni körzetben közös egyéni jelölteket és egy közös országos listát kell állítani. Matematikai szempontból ez a legcélravezetőbb. A másik véglet az, hogy a 106 körzetben minden párt állít jelöltet és minden párt önállóan állít országos listát. De úgy tűnik, hogy a köztes megoldás valósul meg, amit koordinált indulásnak neveznek, vagyis politikai értelemben közös jelöltek vannak, de jogilag nem. A DK és az MSzP fölosztotta egymás között a körzeteket és nem indítanak egymás ellen egyéni jelölteket, hanem az a politikai felhívás, hogy a szimpatizánsaik is eszerint szavazzanak.

De miért nem tudnak közös egyéni jelölteket és közös országos listát állítani az ellenzéki pártok?

Amit már említettem, hogy nem tudnak megegyezni a programban. A másik, hogy országos pártok első emberei automatikusan bekerülnek a parlamentbe az országos lista elejéről, de a kis pártok jelöltjei nem biztos. Ki az, aki hajlandó belefektetni egy élet munkáját abba, hogy aztán ne legyen belőle képviselő? Legfeljebb az, aki csak hobbiból politizál. Ráadásul, akinek nincs egyéni és családi egzisztenciája és úgy kerül be a parlamentbe, akkor azt megveszik kilóra. Erről szól a Rokonok című Móricz regény. És van még egy ok: ha mindenki betódul egy közös listára, a kisebb pártok képesek lesznek-e a választás után fennmaradni? A közös lista veszélye így abban is áll, hogy a nagyobb pártok magukba szívják a kicsiket és ott is tartják őket, ami a kétpártrendszer felé billentené a helyzetet.

Tételezzük fel, hogy a mostani ellenzék egy utolsó pillanatban tető alá hozott összefogással megnyeri a választást. De milyenek a kilátások a kormányzásra?

A választásokat előbb meg kell nyerni. Ezt azért tartom fontosnak, mert az ellenzéki pártok közötti vita egyik tárgya a miniszterelnök-jelölt. Holott jogilag csak a köztársasági elnöknek lehet miniszterelnök jelöltje, ugyanis a magyar alkotmányból törölték azt a szabályt, hogy a legtöbb szavazatot elért párt vezetőjét kell felkérnie kormányalakításra. De azért mégsem jelölhet ki csak úgy valakit miniszterelnöknek, mint Romániában vagy Franciaországban, nálunk ehhez el kell érni a parlamenti többséget. Van az egyszerű többség, az 50% +1, ehhez száz mandátum szükséges. És van a 2/3-os többség, ahhoz 133 mandátum kell. A kettő közötti óriási különbség, hogy egyszerű többséggel nem lehet sem alkotmányt, sem a sarkalatos törvényeket módosítani. Ugyanakkor állítom, hogy nem kell 2/3-os többség egy ország irányításához, sőt, adott esetben kisebbségből is lehet kormányozni ha megvan a politikusok kompromisszumkészsége és együttműködő hajlandósága. Ahhoz nem kell az alkotmányt módosítani, hogy fölemeljük a segélyeket, hogy érvényesítsük a szolidaritás elvét az egészségügyben. Sőt, ehhez 2/3-os törvényeket sem kell módosítani. Nehézséget inkább a költségvetési tanács okoz, amelynek az egyeztetése kell ahhoz, hogy az országgyűlés elfogadhassa az éves költségvetést. Viszont ahhoz nem kell semmi, hogy a költségvetési tanácsot szervezetalakítási jogként megszüntessék. Vagyis nem azzal kell kezdeni, hogy új alkotmányt csinálunk, hanem meg kell teremteni azokat az államszervezeti feltételeket, amelyek mellett feles törvénnyel is jogállami módon lehet kormányozni. Persze ha akkor sem tudnak megegyezni az ellenzéki pártok, mert mindegyik az ellenkezőjét szeretné, mint amit a másik, akkor már nincs segítség. Nem csak a jogállami kérdésekben kell tehát egyetérteni, hanem a kormányzás és a költségvetés tételeiben is. És le kell nyelni a békát, mert nem azért járunk a parlamentbe, hogy szeressük egymást, hanem az ország érdekében kormányozni.

A baloldal győzelme esetén sem lesz a kormányváltás egyszerű, de mi lesz akkor, ha minden erőfeszítés ellenére ezt a választást is a Fidesz nyeri? Megint a „folytatjuk” jön?

Ez attól függ, hogy milyen mértékű lesz a demokratikus ellenzék veresége. Van ugyan erre az esetre egy B terv, azonban a magam részéről majd akkor kanyarodnék rá, amikor itt van a híd, amin át kell menni.

Ez a politikai berendezkedés, ahova most eljutottunk, egyfajta logikai következménye akár az elmúlt 28 év, akár az elmúlt száz év magyar politikai fejlődésének vagy egyszerűen csak a Fidesz számlájára írható? Illetve a magyar politikai berendezkedés a környező országokhoz képest mennyiben hasonló vagy más?

A rendszerváltás egy teljesen új politikai teret nyitott Magyarország számára, és ezt akkor egyfajta eufóriaként élte meg az egész ország. Azonban voltak olyan hibák – és ennek, mivel helyettes államtitkárként benne voltam a gépezetben, én is részese voltam – amikkel nem sikerült szembenézni. Egyedül Gyurcsány Ferenc az, aki elismert néhányat és bele is bukott, de a politikusok döntő többsége semmit nem vállalt. Én a Szalai körben azt kezdeményeztem, hogy vegyük sorra az egyes területeket és értékeljük azokat most. A saját területemen az, hogy az önkormányzatokat hagytuk költségvetési nihilizmusba fulladni, egy alapvető hiba volt. Az önkormányzatok demokratikus jogi rendszerét, feladatkörét, hatáskörét 20 éven keresztül támogattuk, de eközben a költségvetés elszívása már az Antall-kormánnyal elindult, és a Horn kormány illetve utána mindegyik csökkentette a helyben maradható forrásokat. Erre csak rátette a koronát a Fidesz, mert miután a pénzt már sikerült elvenni, elvette a feladatokat és a hatásköröket is. Ezért ha sikerül őket legyőzni, az első számú teendő az önkormányzati rendszer újratöltése és költségvetési lehetőséggel való ellátása. A másik, ami elmaradt a rendszerváltáskor a gazdasági folyamatok láthatóvá tétele. Erre a Fidesz megint csak rátette a koronát, amikor egészen elhomályosította a közbeszerzési rendszereket és kizárólag a saját családtagjaik és oligarcháik számára biztosítják a közbeszerzési megrendelésekből származó előnyöket. De sajnos ezen a vonalon már a korábbi kormányok is elindultak. A „Két kor gyermeke” című könyvemben írok erről bővebben, 27 éves közigazgatási tapasztalattal a hátam mögött. Senki egy rossz szót nem mondott miatta, pedig nyolc minisztert szolgáltam és mindegyik a kezébe vette, megnézni, hogy róla vajon mit írtam. Tehát nem lehet azt mondani, hogy hibátlan volt a rendszerváltás, és őszintén szembe kell nézni a problémákkal.

Már az elmúlt választások idején is sokat lehetett hallani a választási csalásokról…

Nemcsak hallani, hiszen a “Választás és választási rendszerek” című könyvemben is megírtam, hogy voltak, vannak ilyenek.

De hogy lehet ez ellen védekezni?

A magyar nép együtt él a választási csalásokkal. Ám a korábban úgynevezett primitív csalások, mint a szavazó lapoknak vagy a választási jegyzőkönyvnek, az iratoknak a meghamisítása, már lejáróban vannak. Például 1990-ben nem volt kötelező az ajánlószelvényre ráírni a személyi számot, csak a nevet és lakcímet. Ezért a választások előtt három hónappal elfogyott az összes telefonkönyv, mert a pártok szorgos aktivistái abból másolták ki az adatokat az ajánlószelvényekre. Ezt követően került az ajánlószelvényekre személyi szám és vízjel. Majd 1997-ben volt egy népszavazás a NATO tagságról, akkor meg előtte ellopták az állami nyomdából a szavazólapok kliséjét és a tolvajok még a nyomda igazgatóját is megfenyegették a gyereke elrablásával. Ezek helyett azonban új megoldások bukkannak fel, mert bizony a választási csalás a politika leginnovatívabb területe.

Nincs arra törekvés, hogy elektronikus úton lehessen szavazni?

Az Országos Választási Iroda vezetőjeként annak idején három törvényjavaslatot terjesztettem a kormány elé, amiben az elektronikus szavazást javasoltam. Egyszer majdnem eljutott a parlamentig, de a harmadik kísérletem már a minisztérium ajtaján sem ment ki, mert az akkori politikai garnitúra nem használt számítógépet és úgy tekintettek az informatikára, mintha az valami úri huncutság lenne. Kuncze Gábor kivételével, aki komoly pénzt is adott fejlesztésre.

Ha hagyományos módon és nem elektronikusan zajlik a választás, akkor nyilván több esély marad a csalásra…

Így van.

Ön szerint milyen lenne az ideális választási rendszer?

A szerintem legjobb választási rendszer maradna egyfordulós, de úgynevezett arányos, amely leszállítaná 1 százalékra a parlamenti küszöböt, megemelnénk és megszigorítanánk az ajánlásokat, kizárnánk a kamupártok indulását és valamilyen formában lehetővé tennénk a civilszervezetek indulását is. Továbbá bevezetnénk a kapcsolt lista intézményét, ami azt jelentené, hogy a közös listán lévő mind a két párt szerepelne a szavazó lapon, tehát a rájuk együtt leadott voksokat külön-külön is számba vennék. Illetve behoznánk a preferenciális szavazást, vagyis a listán a sorrendet a választók határoznák meg.

Önt a Pest megyei 2. számú körzetben indítja a Demokratikus Koalíció, ahol Szél Bernadett, az LMP elnöke is indul. Elképzelhetően tartja, hogy visszaléptetik vagy ez inkább nyomásgyakorlás az LMP-re, hogy végre ők is egyeztessenek a demokratikus oldalon indulókról?

Én inkább azzal kezdeném, hogy erkölcsi kötelességemnek éreztem vállalni a jelöltséget, mert kívülről-belülről ismerem ezt a választási rendszert, és miután 12 választást bonyolítottam le úgy,hogy egész Nyugat-Európa kalapot emelt a magyar választások demokratizmusa előtt, nem tehetem meg, hogy akkor húzom ki magam, amikor látom, hogy milyen nagy bajok vannak. Továbbá 65 évesen, egészségesen még semmi nem akadályoz a munkavégzésben. S ami a legfontosabb, hogy hét évvel ezelőtt megszűnt a közigazgatásban a független szakértői státusz, tehát arra hiába is várnék, hogy úgy kamatoztassam a tudásom. Végül, ha esetleg vissza kell lépnem, vagy nem nyerek, akkor nyugodtam folytathatom az eddigi civil tevékenységeimet és e téren vannak további céljaim is. A kérdésére válaszolva: én nem az LMP ellen indulok, hanem a Fidesz jelöltjét, Csenger-Zalán Zsoltot szeretném legyőzni. A pártközi egyeztetés pedig a pártelnökökre tartozik és nem rám. Én nem is vagyok tagja a DK-nak.

Írták: Keresztesi József – Borhegyi Éva