A 25. Budaörs Fesztivál a pandémia előtti hagyomány szerint szombatra kiköltözött a Szabadság út lezárt szakaszára, ahol a nagy színpadon kívül felállították pavilonjaikat a budaörsi civil szervezetek, standjaikat pedig a kézművesek. A gyerekeknek szánt játéklehetőség ismét betöltötték a terület jelentős részét. Vasárnap este a Vivart Budaörsi Sinfonietta koncertje zárta a programsorozatot.
Szubjektív
Tegnap este véget ért a 25. Budaörs Fesztivál, és bár az időjárás tagadhatatlanul goromba volt velünk, ezért két nagyon jónak ígérkező szabadtéri program el is maradt, összességében mégis nagyon jól sikerült ez az öt nap. Amit azért szeretnék itt, a hétvégét összefoglaló cikkünk elején leszögezni, mert amikor elkezdjük az eseményt hirdetni, folyamatosan olyan kommenteket kapunk, hogy „minek”, meg „tőlem az egész elmaradhat”, meg hogy mennyivel jobb a szomszédban a falunap stb. Kár rájuk szót vesztegetni – mondják az ismerőseim, viszont engem bosszant. Mert azt gondolom, hogy közpénzből (márpedig a programok ingyenessége az önkormányzat támogatásának köszönhető elsősorban, hiszen évről évre kevesebb a szponzor) színvonalas művészetet kell és lehet támogatni. És a Budaörs Fesztivál ilyen, beleértve még a „vásári” standokat is. S hogy a minőség ne vonzana tömegeket? Válaszoljon pár pillanatkép. (Több fotót ITT találhatnak.) Üdv. Eller Erzsébet szerkesztő
Tudósításunk a hétvégéről
Haladjunk tovább időrendben! Szombatra az időjárás-előrejelzés jobb időt ígért a pénteki esőzéshez képest, a lezárt főúton felállított színpadon a délelőtti első fellépőnek a Makám együttesnek még alig volt hallgatósága egy hirtelen zápor miatt. Azonban ezt követően bár borult volt az ég, meg lehetett tartani a szabadtéri programot, az éjszakába nyúlóan.
Gryllus Vilmos, akit már a mai szülők is nagyon szerettek gyerekkorukban, nem okozott csalódást az érkezésére szép számmal összegyűlteknek.
Délelőtt és este hatig egész nap lehetett játszani a régi korok játékaival, a vesszőkosár hinta szinte folyamatosan pörgött, a felhővadászatra, csúzlizásra mindig volt jelentkező.
A pónilovagoltatás és a kisvasút is újra kiköltözött Budaörsre, hiszen adott volt a nagy terület, illetve több éves kihagyás után ismét lehetőség volt a darus reptető révén madártávlatból szemlélődni a város felett.
A „vásáron” a civil szervezetek közül kinn volt többek között a Vöröskereszt budaörsi szervezete, a 2040 Egyesület, a Budaörsi Művészek Egyesülete, a Máltai Szeretetszolgálat által üzemeltetett intézmény, és sok jó ismerős örömére a fogyatékkal élők napközije sátrában kiállították az ott, az ellátottak által készült használati és dísztárgyakat, köztük az életét 2019-ban hónapról hónapra bemutató sorozatunk szerzőjének, Debreceni Tibornak fonalgrafikáit is. És találkozhattunk a budaörsi Horizont LIONS Klubbal, akik hamarosan új információkkal jelentkeznek – mondta el lapunknak az alapító dr. Kutsch Zoltán.
Volt sátra egyebek között a városi könyvtárnak, ahol a gyerekek számára kézműves foglalkozást tartottak, és ezúttal is büntetés nélkül visszavettek „otthon felejtett” könyvtári könyveket.
Kora délután táncos fellépők vették birtokba a színpadot, először a Budaörsi Vivace Táncegyesület, majd a Shaba Oriental ART hastáncosai, végül a néptánc szekció, a Széll Kulturális Egyesület táncosai.
Mindeközben a Jókai Mór Művelődési Házban a Budaörsi Latinovits Színház színésze Takács Katalin olvasott fel meséket a gyerekeknek, melyet itt is kézműves foglalkozás egészített ki.
Délután négy órától jöttek a gólyalábasok és a Tűzmadarak, és fél öttől ismét koncertek. Előbb a Pandóra Projekt duó lépett fel a színpadon. Ezt követően pedig a 4 S Street zenekar, akik tavaly szerepeltek először Budaörsön, szintén e fesztivál keretei között. Frontemberük úgy fogalmazott, nagyon kedvesek voltak hozzánk az itten emberek, ezért szívesen jöttek ismét Budaörsre.
Két koncert között Wittinghoff Tamás polgármester üdvözölte a fesztiválozókat a színpadról.
Az Esti Kornél este nyolckor kezdte műsorát.
A Margaret Island pedig éjszakába nyúlóan szórakoztatta a fiatalokat.
Vasárnap ismét esőre ébredtünk, és szakadt is egész nap. Ennek ellenére 19 órára megtelt a Jókai nagyterme, ugyanis idén nem a sportcsarnokba, hanem ide hirdették meg a Vivart Budaörsi Sinfonietta estjét, és nem zenekari művet, hanem opera és operett estet kaptunk. Török Géza Liszt-díjas karnagy nagyon változatos programot állított össze, népszerű és ismert dallamok csendültek fel.
Az előadás első felében Verdi, Puccini, Erkel halhatatlan műveiből is hallottunk részleteket, a második felében Lehár, Kálmán, Strauss következett, Boncsér Gergely (Magyar Arany Érdemkereszt) és Kolonits Klára (Kossuth- és Liszt díjas) nagyszerű előadásában. A közönség nemcsak az előadás végén, hanem egy-egy mű elhangzása után is vastapssal jutalmazta a művészeket. Tóth Anna zenetörténésznek köszönhetően pedig mindig pontosan képbe kerülhettünk, hogy mi is zajlik éppen a színpadon.
A fesztivált még a koncert előtt Wittinghoff Tamás két rövid mondattal zárta, emlékeztetett arra, hogy ez a 25. alkalom volt és ebből 10. amit Selmeczi Ágnes szervezett, akit a mai budaörsi kulturális élet meghatározó emberének nevezett és „mivel illik adni valamit” egy virágcsokorral köszönte meg a munkáját.
