Sorozatunkban egy köztünk élő, igen aktív mozgássérült fiatalember életét követjük nyomon 2019-ben, hónapról hónapra. Debreczeni Tibor számára a július a nyaralást jelentette, egyebek között a Balatonon járt. És a kutyáknak is fontos szerep jutott…
Július első hete megint mozgalmasan indult. Elsején mentünk táborozni a budaörsi felnőtt napközivel a Balaton közelében lévő Aszófőre. Eddig 7 éven át mindig egy helyre jártunk, Ábrahámhegyre. Sokat kirándultunk ott, így már jól megismertük a környéket. Azért is volt jó új helyre menni, hogy más tájakat, városokat, épületeket, nevezetességeket ismerhessünk meg. Hétfő reggel indultunk a Máltai Szeretetszolgálat buszaival Aszófőre. Az egyik 9 személyes busz velünk maradt, így azzal mehettünk strandolni, kirándulni. Gyorsan megebédeltünk, hogy minél hamarabb kiérjünk a strandra és csobbanjunk egyet a Balaton vízében. Szerencsére jó idő volt, egész délután pancsolhattunk a hűs vízben. Estére mindenki elfáradt, de azért volt kedvünk egy kis kártyapartira. Másnap is maradt a jó idő, s úgy gondolta a csapat, hogy marad a fürdés. Ezen a strandon örömünkre rámpán lehetett bemenni a vízbe, jó ötletnek találtam, mert egyedül is besétálhattam a Balatonba. A harmadik napon a veszprémi állatkertbe kirándultunk. A társaság egyik fele a Máltai busszal ment, a jól mozgók pedig Volán busszal. Délre oda is értünk, először megettük magunkkal hozott elemózsiát. majd indultunk az állatkertbe. Láttunk elefántokat, orrszavúkat, mosómedvéket, de legtovább a pingvineket csodáltuk. Irigyeltük tőlük a jó hideg medencét, amiben úsztak, mert nekünk nagyon melegünk volt. Az utolsó napon fürdést terveztünk, de sajnos borús volt az ég, ezért lemondtunk róla. Egy páran azért kimentünk a strandra, mert ott rendeltünk ebédre pizzát. Amíg elkészült, addig edzettünk a felnőtt játszótéren. Sajnos ez a pár nap gyorsan elszaladt, mindenki jól érezte magát. 15 óra után indultunk haza. A szüleim finom vacsorával vártak.
Pénteken elmentem a Pető intézetbe tornázni, a táborban sokat ültem, így jó volt megmozgatni az izmaimat és elmesélhettem az élményeimet.
Következő napon is volt egy esemény, amit nem lehetett kihagyni. A Nem Adom Fel Alapítvány Roll Natural Csapatával megnézhettem az Inkák aranya című kiállítást. Már régóta szerettem volna megnézni, eddig még nem volt alkalmam rá. Anyukám elkísért, de hazafelé egyedül jöttem. A kiállításon megtudhattam az Inka birodalom létrejöttét és bukásának történetét. A tárlatvezetés közben elképzeltem az akkori életformát. Az arany, mint isteni esszenciának a kultusza szó szerint lenyűgöző birodalmat teremt az inkák civilizációjából. Sokat tanultam most is belőle.
Július 3. hete a kutyás terápiáról szólt a budaörsi felnőtt napköziben. Eddig két hetente jött a kutyaterapeuta, de nem rég nyertünk egy pályázatot, így ezen a héten minden nap két órát kutyázhattunk. . Bea, Jucus és a kutyák foglalkoztak velünk. Az volt a jó, hogy Bea, a kutyaterapeuta minden nap más kutyát hozott. Jucus, a gyógypedagógus pedig minden napra új feladatokat talált ki. Öt nap alatt sokféle érdekes és izgalmas feladatot csináltunk, hogy nehéz lenne mindet felsorolni. Egy állandó program volt a reggeli torna. Nekem a kutyamasszírozás tetszett a legjobban, két mellső lábával masszírozta a hátunkat. Volt olyan feladat is, hogy körbe kellett rajzolni a kutyát, szlalomoztak a lábunk között, felöltöztettük nyári ruhába őket, majd elrejtettük a játékaikat és meg kellett keresniük. Hamar eltelt ez a hét, sokat nevettünk és mindenki nagyon megkedvelte a kutyusokat. Nekem több mint 30 éve van kutyám, mindegyikkel kölcsönösen fejlesztettük egymást.
Júniusról ITT,
május ITT,
április ITT,
A bemutatkozását és első beszámolóját majd a másodikat itt érdemes elolvasni.
