“A csodát nem kívülről kapjuk, hanem önmagunkban lelünk rá”

0
399

Advent időszaka a lassítás ideje volt régen, és annak kellene lennie ma is. Az egész éves munka után ilyenkor lehet(ne) megpihenni, éves számvetést készíteni, elménket rendezni. Persze nem lehet általánosítani, hogy milyen az igazi karácsonyi hangulat, hiszen erről mindenkinek megvan a saját gyermekkori emléke.

 A falvak ellehetetlenítése, a modernizált világ kialakulása előtt a vidéki, paraszti életben évszázados tapasztalatok alapján kialakult egy logikus, jól működő rendszer, amely az élet minden területére megoldást nyújtott a nagyobb zökkenők nélküli működéshez. Mindennek megvolt a maga ideje, senki nem került időzavarba, és az ünnepeket is maradéktalanul megélve merítettek újult erőt a továbbiakhoz. Azután jött a városiasodás és a digitalizáció kora. Az élet „gyorsabb” lett, a feladatok meg egyre csak szaporodnak.

Advent időszaka a lassítás ideje volt régen, és annak kellene lennie ma is. Az egész éves munka után ilyenkor lehet(ne) megpihenni, éves számvetést készíteni, elménket rendezni. Gyakorlatiasan nézve azért, mert ilyenkor jobban ráérünk, hiszen manapság is kevesebb a teendő ebben az időszakban, a mindennapi munka mellett nem kell olyan sok időt tölteni a kertben, mint kora tavasztól késő őszig, és nem kell a kánikula elől a strandra menekülni hosszú órákra, mint nyáron. Lelkiekben pedig azért volna szükségünk a lassításra, mert erre többé-kevésbé mindenkinek szüksége van. Jelen világunkban talán az lehet a legjobb megoldás, ha mindenki magába néz (ezt nem spórolhatjuk meg), és eldönti, elképzelése szerint mi számít értéknek, mi az, amitől a karácsony felemelő pillanatokkal teli, boldog ünnep lehet. És ha ezt átgondoltuk, megfelelő odafigyeléssel készülhetünk az Úrjézus Krisztus születésére és mindarra, amit a téli ünnepi időszak magában hordoz.

A karácsonyra készülődés az emelkedett, nyugodt hangulat helyett nagy rohanássá tud fajulni, ha nem tervezzük meg előre. Kell a mai élethez kialakított menetrend, hogy ez a néhány hét ne a legkiemelkedőbb stressz időszaka legyen. Be kell osztani a rendelkezésre álló órákat az ajándékok kitalálására, megvásárlásukra vagy elkészítésükre, az ünnepi sütés-főzés előkészítésére, hogy ne akkor kezdjünk diót törni, amikor már a sütőben kellene lennie a bejglinek. És akik rendszeresen az ünnepek előtti napra ütemezik az ablakpucolást, azt is írják bele a tervezetbe, nehogy az utolsó pillanatban derüljön ki, hogy mindent egy nap alatt kellene elvégezni. (Szerencsére a rorate reggel hat órakor van, így nem a tevékeny napszakból kell a hajnali misére rászánni az időt.)

Persze nem lehet általánosítani, hogy milyen az igazi karácsonyi hangulat, hiszen erről mindenkinek megvan a saját gyermekkori emléke. Például a nagymamák konyhái, ahol az unokák segédkeztek a süteménykészítésben, a papa műhelye, ahol a kályhán viaszt olvasztottak a gyertyamártogatáshoz. Azonban biztosan nem csináljuk rosszul, ha végül sikerül úgy elmélyednünk a gondolatainkban, hogy rájövünk, a karácsonyi csodát nem kívülről kapjuk, hanem önmagunkban lelünk rá.