Hamlet helyett h.ml.t címmel mutatta be szombaton este a Budaörsi Latinovits Színház Shakespeare drámáját. Már ez is jelezte, no meg a rendező Alföldi Róbert eddigi munkássága, hogy valami nagyon mást fogunk látni, mint az eredeti klasszikus darabot.
Ebben a rendező nagy segítségére volt a fordító Forgách András és vélhetően a fordító konzultánsa Vörös Róbert. Ők ugyanis a mai beszélt nyelvezetre tették át az egykor míves szavakat, hangsúlyokat adva a mai társadalmi helyzetre áthallásos mondatoknak. (Például, hogy soha nem ér véget a vészhelyzeti kormányzás. Szabad vagyok, mert teljességgel behódoltam az új királynak stb.) Továbbá, mivel a történetből (miszerint adott egy herceg, akinek az apja a király meghal és az anyja, tehát a királyné azonnal újból férjhez megy a nagybácsihoz, utóbbi lesz tehát az új király) szinte kimaradt a hatalmi vonal, így máris egy nagyon kortalan témát feszeget a darab. Nevezetesen azt, hogy van-e joga az özvegynek ideje-korán (de kinek, mi a korán?!) túllépni a gyászán, illetve legyen szó kisgyerekről vagy már felnőtt gyermekről, ő vajon elfogadja-e az „új apát”?
Tudjuk, Hamletben zavaros indulatok dolgoznak, gyilkosságot vizionál, hogy az apját a helyére törő nagybácsi tette el láb alól, és a bosszúhoz szövetségeseket keres, illetve mindenkiben ellenséget lát. Valóban beleőrül a kiútkeresésbe vagy csak őrültnek tetteti magát? Mennyiben áldozat ő maga is, vagy kegyetlen, többszörös gyilkos? Hiszen a második felvonás végére a színpad tele van hullákkal.
Alföldi harmadik alkalommal rendezte meg a Hamletet, és ez a budaörsi kifejezetten érdekes és szórakoztató lett, még ha a tipikusan Alföldi rendezési jegyek miatt megosztó is. Mert valljuk be, nem mindenkinek jön be például az első pillanatban a színpadra beszaladó teljesen meztelen fiatalemberek látványa és még kevésbé jön be mindenkinek a darab második részében botrányosan túlsminkelt és ízléstelenül kihívó ruhába öltöztetett Ophelia. De miután egyik sem öncélú, sőt nagyon is átütő az üzenet, szerintem nem szabad ezeken fennakadni.
„Vannak benne jó ötletek, remek színészi teljesítmények, jó prozódiával (ami a szavak szabályos, a hangsúlyok és az időtartamok helyes alkalmazásával való kiejtése), klassz szövegkönyv. Külön kiemelném az egyetemi hallgatókat, állták a sarat. Gratulálok a társulatnak, nagyon tehetségesek. Színház volt” – olvasom a színház oldalán az előadásról készült friss fotók alatt az egyik kommentet. Egyetértek. Ahogy azokkal is, akik szerint a címszerepben Fröhlich Kristóf nagyon jó, és a fiatal színész nem csak a színpadi mezítelenségben bevállalós már nem először, hanem ezer arca van, amelyekből most legalább ötöt-hatot bemutathatott. „Engem igen csak szíven ütött a lenni vagy nem lenni? nagy monológ, mely számomra (mint kinek már külföldön él az összes leszármazottja) az útlevéllel és a sok csomaggal egyértelműen átlényegült napjaink nagy kérdésébe: MENNI vagy NEM MENNI?” – olvasok egy másik kommentet. A szíven ütéshez azonban a rendezői változtatás, hogy Hamlet csomagokkal felpakolva a kezében az útlevelét szorongatva mondja el a jól ismert mondatokat, igen csak kellett Kristóf sokoldalú tehetsége. Angolul az eredeti szöveget halljuk, majd magyarul egy remek fordítást, tényleg libabőrös lesz tőle a néző.
„Kimagasló Takács Katalin Polonius szerepében. Ebben az évadban már többször meggyőződhettünk: a színművésznő színészi eszköztára kimeríthetetlen” – írja egy további néző hozzászólásában. Teljesen igaz. Amihez azért hozzátenném: sem ő, sem a többi szereplő nem érvényesülhetne ennyire Kálmán Eszter jelmeztervezői (és díszlettervezői) munkája nélkül. Claudius (Mertz Tibor) és Gertrúd (Pelsőczy Réka), tehát a nagybácsi és Hamlet anyja tökéletes esküvői ruhája és a többiek színes melegítői, Rosencrantz és Guildenstern a „barátok” tenisz öltözete, no meg a parókájuk (Chován Gábort fel sem ismertem, amíg meg nem szólalt, Hartai Petra egészen más karaktert kapott tőle)!.
Továbbá „ebben az előadásban Ophelia (Hamlet „szerelme”) valami egészen más, mint az általam korábban látott Hamlet előadások Opheliája. Szőts Orsi színpadi jelenléte, alakítása egyértelműen igazodik a rendezői koncepcióhoz; megrázóan tökéletes” – ezt se én írtam, hanem egy további kommentből idézem, de akár én is írhattam volna. Nem véletlen, hogy a bemutató előadáson bár a meghajlási sorrendben csak a negyedik volt, Orsi kapta Kristóf után a legnagyobb tapsot. Bevállalós volt, és bár a fent már említett, női mivoltában megalázó ruha miatt a tehetséges, fiatal színésznőt szívből sajnáltam, de hát ez „csak” egy szerep, amit nagyszerűen alakított.
„Kifogástalan alakítást nyújt a három egyetemi hallgató, Sas Zoltán, Juhász Vince, Rákos Olivér, naná, hogy nagyon jók a többiek is! (Egy elképesztően jól sikerült előadás született Budaörsön! Köszönet érte és hatalmas BRAVÓ az alkotóközösség minden tagjának!” – zárul az idézett komment. És még néhány másik: „Mindig jó előadásokat látok a Latinovits színházban, de ez elképesztő volt! Hamletet alakító színész megsiratott Lenni vagy nem lenni monológjával! Imádtam a hangulati változásait! A többi színész játéka is felemelő volt! Köszönöm ezt a két órát, csodás volt!” Továbbá: „Nagyon friss volt az előadás, igazi ‘hűha, ezt így is lehet?’ élmény. Köszönet a teljes alkotógárdának!” És végül: „Szenzációs előadás! Érdemes volt Alföldi Róbertnek újra megrendezni. Egytől egyig kiváló színészekkel. Köszönjük a ma estét!”
Fotók: Borovi Dániel – Budaörsi Latinovits Színház
HAMLET: FRÖHLICH KRISTÓF
CLAUDIUS: MERTZ TIBOR
GERTRUD: PELSŐCZY RÉKA m.v.
POLONIUS: TAKÁCS KATALIN
OPHELIA: SZŐTS ORSI
LAERTES: BÖRÖNDI BENCE
HORATIO: SAS ZOLTÁN e.h.
MARCELLUS: JUHÁSZ VINCE e.h.
BERNARDO: RÁKOS OLIVÉR e.h.
ROSENCRANTZ: CHOVÁN GÁBOR
GUILDENSTERN: HARTAI PETRA
ÖREG: BREGYÁN PÉTER
fordító FORGÁCH ANDRÁS
fordító konzultáns VÖRÖS RÓBERT
dramaturg BÍRÓ BENCE
díszlettervező / jelmeztervező KÁLMÁN ESZTER
világítás SOKORAI ATTILA
zenei szerkesztő FRÖHLICH KRISTÓF
a rendező munkatársa SZEKERES VANDA
súgó HASELBACH IVETT GABRIELLA
rendező ALFÖLDI RÓBERT
