Így kívánja csökkenti 2018-ban a várólistákat a budaörsi egészségügyi központ

0
1597

Létre fogjuk hozni az orvosok közötti kommunikációs hálózatot”

A Budaörsi Egészségügyi Központ igazgató-főorvosa és az üzemeltető cég ügyvezetője jövő ilyenkor egy legalább részben felújított épületben arról szeretne majd lapunknak beszámolni, hogy még több orvossal, kibővített területen, még több felújított szakrendelővel és még több eszközzel várják a betegeket, akik a felmérések szerint egyre elégedettebbek a szolgáltatásaikkal. És mi a jelen? Kiderül a velük készült beszélgetésből.

 

Mi változik attól, hogy a decemberi képviselőtestületi ülésen a korábbi ideiglenes megbízás helyett véglegesen kötött szerződést az önkormányzat az egészségügyi központ üzemeltetésére a Jump Consulting Kft.-vel?

Zsákai Zoltán: Alapjaiban változik meg minden, mert az elmúlt időszak állapotfenntartó volt és hosszútávú fejlesztési intézkedésekre nem volt mód. Bár sok mindenben léptünk, de elsősorban azokban, amelyekre a működőképesség helyreállítása miatt volt feltétlenül szükség, és eddig olyan eszközöket vásároltunk, amelyeket – ha nem mi nyerjük a közbeszerzést – tovább tudunk vinni máshova. Most az első legfontosabb teendőnk a betegnyilvántartó rendszer egységesítése, korszerűsítése, ami a pályázatunkban is hangsúlyosan szerepel, tehát az egynapos sebészet, a járóbeteg- illetve az alapellátás és a központi ügyelet közös platformra helyezése, hogy ezek között megfelelő kommunikáció legyen.

Dr. Gamal Eldin Mohamed: Természetesen nagy változást jelent a végleges szerződés, és bár teljesen egyetértek az átmenetről Zolival, azért ezt az időszakot is fontos fejlesztések jellemezték. Amit kiemelnék az a szakmai stabilitás, amit sikerült helyreállítani. Meg tudtuk tartani a már teljesen elbizonytalanodott régebbi orvosokat, sőt sikerült fiatalabbakat idehívni, akik majd a nyugdíjba menők utánpótlását jelenthetik.

Most mennyi az itt dolgozó orvosok átlagéletkora?

G. E. M.: Körülbelül 60 év, mert bár van egy-két harmincas, a jellemző az 50-60 éves orvos és a legidősebb kolléga 82 éves. Folytatva az előző gondolatmenetet: az orvosok melletti asszisztensi gárda is stabilizálódott. Továbbá ami még nagyon fontos, hogy a szakmai munka sem a régi, megszokott ritmussal megy, hanem egyre több az innováció, és az újdonságok bevezetésében mindenki partner. A már lezajlott fejlesztések közül a gasztroenterológia bővítése óriási előre lépés, a diagnosztikai eszközeinket egy magánrendelő is megirigyelné. A vállsebészeti profil bevezetése az egynapos sebészeten szintén nagy lendületet adott a szakmai munkának, hiszen az országban összesen öt vállsebészeti centrum van és ezek közül mi vagyunk az egyik.

Zs. Z.: A digitális röntgengép, a csontsűrűség mérő, az ultrahang berendezés illetve a kardiológián is új ultrahang és egyéb diagnosztikai eszközök beszerzése tehát az, ami már megtörtént. A központi ügyeletre is nagyon sok energiát fordítottunk, a megfelelő műszerezettség mellett komoly bérfejlesztéssel elértük, hogy minden nap szakorvos látja el az ügyeletet. És 2018-ban szépen sorban átnézzünk minden szakterületet, hogy mire van szükség.

Mivel zárt ülésen zajlott az egészségügyi központra beadott pályázatok elbírálása, nem sokat lehet tudni az ott elhangzottakról. Önök, mint érintettek, részt vehettek rajta?

Zs. Z.:  A közbeszerzési törvény rendelkezik ilyen esetben a zárt ülésről és mi sem vettünk részt rajta. Amit tudok, hogy rajtunk kívül még két pályázó volt. Egy országos hálózattal rendelkező debreceni cég és a 130 ezres lélekszámú, Budapest 11. kerületi Szent Kristóf rendelő üzemetetője, de tudomásom szerint ők bár jelentkeztek a pályázatra, ajánlatot már nem tettek.

Mit gondolnak, miért előnyösebb az, hogy egy városi egészségügyi központot egy vállalkozás üzemeltessen, annál a fideszes javaslatnál, hogy vegye vissza az önkormányzat a saját kezébe? Hiszen az EuropMed előtt így volt.

G. E. M.: Az EuroMed és a Jump Kft. között nagy különbség van. Valóban tény, hogy az EuropMed Kft. sajnos nem lehet büszke azokra a körülményekre, melynek keretei között véget ért a működése, de ez a jelenleg is zajló eljárások alapján nem rendszerhiba következménye volt.

Ez egyértelmű. De azt kérem, hogy ne a két céget hasonlítsa össze, hanem az üzleti alapon való működtetést az önkormányzatival! Vagy önnek, mint orvos-igazgatónak szinte mindegy, hogy egy menedzser vagy egy hivatalnok a ”főnöke”?

G. E. M.: Dehogy mindegy! A vállalkozó beruházási szándékkal jön és van mögötte tőke. És biztos, hogy a piaci alapú gazdálkodás eredményesebb tud lenni. Sok fővárosi kerületben, és hozzánk hasonló méretű településeken komoly anyagi terhet jelent az önkormányzatnak az egészségügyi szolgáltató fenntartása. Itt Budaörsön a magánkézbe adás előtt évente több mint 50 millió forintot kellett az önkormányzatnak az egészségügyi központnak adnia, mert veszteséges volt. Ez mai értéken több százmillió forint lenne. A jelenlegi rendszer szerint pedig az önkormányzat egy fillért sem ad, sőt mi fizetjük az épületért a bérleti díjat a városnak.

Igen, ezt is értem, de sajnos az EuropMed Kft. csődje éppen nem arra példa, hogy egy vállalkozás jobban gazdálkodik a közpénzzel.

Zs. Z.: Szerintem egyértelmű, hogy egy ilyen intézmény működtetése szakfeladat, tehát a kérdés az, hogy ezt egy vállalkozás vagy az önkormányzat, illetve az állam képes-e hatékonyabban ellátni és a betegek ellátását magasabb színvonalon biztosítani. Nekem az a tapasztalatom, hogy a magánkézben lévő szolgáltatók sokkal rugalmasabbak, mint bármelyik állami szerv és egy vállalkozó esetében jóval erősebb a beruházási kényszer. Ez jól látszik a mai magyar egészségügyben, ha összehasonlítjuk a magán és az állami rendszert. Illetve amit szintén említett a főorvos úr, mi nemcsak megtartani tudtuk a létszámot, hanem növelni is, az itt dolgozók érdekeltségének a javításával rendeztük a fizetéseket és szakmai, emberi értelemben perspektívát adtunk nekik, amit az önkormányzat nem lett volna képes ilyen rövid idő alatt megtenni. A EuropMednél történtekből pedig nem lehet általánosítható következtetéseket levonni, hiszen a csődje  nem a rendszer hibájából fakadt hanem egy büntető kategóriába tartozó cselekmény következménye. Ezért folynak most eljárások. Téves lenne olyan következtetést levonni, hogy a magánszolgáltató nem képes jól ellátni a feladatát, ezt csak az önkormányzat tudja megtenni. Az elmúlt csaknem 18 év sem csak erről szól.

Milyen forrásból származnak jelenleg az egészségügyi központ bevételei? Milyen arányban áll az állami normatívából és az egyéb, üzleti bevételekből?

Zs. Z.: Mint említettük már: az önkormányzat nem nyújt támogatást a működéshez. Az elmúlt egy évben tehát a NEAK-tól (az OEP, tehát az országos egészségbiztosítási pénztár utóda – a  szerk.) származik a bevételünk közel 100 százaléka. Némi üzleti célú bevételünk az egynapos sebészeti ellátásból van, és jövőre tervezzük, hogy ahol a szabad kapacitások megengedik, ott ez az arányt növeljük.

És a laborvizsgálatok vagy a mammográfia? Hiszen vannak, akik fizetnek ezekért.

Zs. Z..: A laborvizsgátokat a budaörsi és herceghalmi lakosoknak végezzük ingyenesen, mert itt van ellátási kötelezettségünk, de a bevétel nem marad nálunk, továbbítjuk a közreműködőnek. A budaörsi mammográfiát a NEAK valóban nem finanszírozza, de a budaörsi lakcímkártyával rendelkezőknek az önkormányzat támogatja.

G. E. M.: A jogszabály szerint csak ott vezethető be a magánellátás, ahol teljesen elkülöníthető a társadalmi biztosítás által finanszírozott ellátástól, és ez így helyes, mi is így fogjuk az egynapos sebészeten az üres órákban illetve fejlesztésekkel bővíteni az arányát, egyelőre, maximum 10 százalékra.

Mi a helyzet az épület bővítésével illetve a háziorvosok elköltöztetésével, hogy nagyobb hely maradjon a szakrendeléseknek?

Zs. Z.: A szomszéd házra, ami  fizikoterápiának épült, és ami az EuropMed csődje miatt most végrehajtás alatt áll, már tettünk árajánlatot a hitelt nyújtó banknak,  de még nem kaptunk választ. Bízunk benne, hogy belátják, ez lenne a legjobb hasznosítása. S az szintén hangsúlyos része a pályázatunknak, hogy 2018-ban elkezdjük a Kossuth Lajos utca 9., tehát ennek az épületnek a felújítását, ahol most vagyunk. Sok helyiséget felújítottunk már illetve új helyre költöztettünk, mint a gyógytorna és fizikoterápia, ahol ettől nullára csökkent a várólista, de maga az épület sajnos lelakott. A háziorvosok esetleg elköltözése azonban nem rajtunk múlik, ők az önkormányzattal vannak szerződésben, nem velünk. Mi csak azt az igényünket tudjuk megfogalmazni, hogy több helyre van szükségünk, mert az épületet kinőttük.

A Facebook csoportokban gyakran kérik például az anyukák egymástól, hogy ajánljanak jó orvost, de gyakran hozzáteszik, ne a budaörsi egészségügyi központból. Mi kell ahhoz, hogy ez az előítélet megszűnjön? Illetve sajnos a közvélemény kutatások eredménye szerint is közepesnek ítélik az emberek az egészségügyi szolgáltatásokat.

Zs. Z.: Az elődünk idejében szerzett viszonylag rossz tapasztalatokat pozitívvá változtatni nem lehet gyorsan, ezért mi nem vártunk még az idei közvélemény-kutatásban javulást, ahhoz idő kell. De itt házon belül már egyre több a pozitív visszajelzés, és bár ne legyünk hurráoptimisták, de havonta tízezer beteget látunk el, ami az előző évekhez képest havi átlagban 1000-1500 fővel több és a többsége budaörsi. Ez mégis csak jelent valamit.

G. E. M.: A 2015 végén ismertté vált közvélemény-kutatás volt az egyik elindítója az egészségügyi központtal kapcsolatos későbbi változásoknak, mert ebből derült ki először egyértelműen, hogy a lakosság nincs megelégedve a szolgáltatásokkal. Szerintem most sokkal jobb már a helyzet, nagyon sok a jó visszajelzés. Ezen tudunk még javítani, ha jobban nyitunk a lakosság felé, egészségügyi programokkal, szélesebb körű tájékoztatással, felvilágosító előadásokkal, illetve a háziorvosokat is bevonjuk ebbe, illetve őket is közvetlenül tájékoztatjuk az újdonságainkról. Hihetetlen, de még nem mindenki tudja például, hogy mi az egynapos sebészet.

Az elégedettséget azonban biztosan gyorsabban növelné, ha látványosan csökkenne a várólista.

Zs. Z.: Egyetértek. A pályázatunknak a legfontosabb pontja a várólista csökkentése. Mi azt javasoltuk az önkormányzatnak, hogy a területi ellátási kötelezettségünkbe tartozó, tehát a Budaörsön és Herceghalmon élő lakosok kapjanak abszolút elsőbbséget. Ezt kísérletként már idén bevezettük a bőrgyógyászaton és 2018. januártól kiterjesztjük.  Vagyis ha például egy orvos egy rendelési napon 20 beteget tud ellátni, akkor az első 15 helyre csak helyieket fogadunk, illetve az akut tünetekkel jelentkezőket, és csak a fennmaradó helyekre jöhetnek máshonnan. Továbbá a már említett új informatikai rendszer is támogatni fogja a várólisták lerövidítését, mert ennek a segítségével az előjegyzett betegeket az adott nap előtt meg tudjuk majd kérdezni, hogy szüksége van-e még az időpontra. Fontos azonban megjegyezni, hogy a várólista a rendszer működéséből adódik, annak sajnos természetes velejárója. Őszintén remélem, hogy a pályázatunkban megfogalmazott intézkedéscsomagok bevezetésével arról tudunk majd jövő ilyenkor beszámolni, hogy közelítünk az ideális mértékhez.

Szakterületenként ugyanakkor nagyok a különbségek. Jól gondolom?

Zs. Z.: A leghosszabb a várakozási idő a bőrgyógyászaton, az endokrinológián, a diabetológián és a szemészeten, ezeknél akár több hónapos. Az egyik fő oka, hogy országosan is kevés az ilyen szakorvos. Ha ezt a négy szakterületet kiveszem, akkor az átlagos várólista három-négy hét.

Miért szűntek meg egyes szakterületeken a célzottan gyermekeknek szóló szakrendelések? Mint például a szemészeten.

G. E. M.: Minden szemész egyúttal gyermekszemész is. Meg tudja nézni, hogy a kicsi kancsal-e, van-e látási problémája stb. És ugyanez vonatkozik a sebészetre, illetve akár az endokrinológiára. Minden belgyógyásznak megvan rá a képesítése, hogy endokrinológiai vizsgálatot végezzen. Szerintem az a magyar rendszer, ami egy-egy szakmát akár tíz részre is széttagol, téves és tévesen kelti a betegben azt az érzést, hogy őt csak egy specialista tudja ellátni, akire hónapokat kell várnia, míg egy másik, ugyanolyan jó orvoshoz, hamarabb bejuthatna.

Visszatérve a lakossági elégedettséghez, sokat ronthat vagy javíthat rajta, hogy az ügyfélszolgálaton, ahol először találkozik a beteg a szakrendelő munkatársával, milyen módon bánnak vele. Évekig jelentett gondot, hogy telefonon nem lehetett elérni a központot sem, mostanában pedig a recepciósok modortalanságáról hallottam, olvastam kritikákat.

Zs. Z.: Amikor átvettük az üzemeltetést szinte mindennaposak voltak emiatt a reklamációk, de azóta sokat javult a helyzet. Amit ennek érdekében tettünk: kétszer volt kommunikációs tréning, rendeztük a fizetéseket, javítottuk a munkakörülményeket, ide is új eszközöket vásároltunk és külön választottuk a személyes és telefonos bejelentkezést, így az a probléma megszűnt, hogy a call centeren keresztül ne lehetne bennünket elérni. De azért tegyük hozzá, hogy nagy a terhelés ezeken a kollégákon, hiszen ők tényleg minden beteggel találkoznak, és bár egy szolgáltatás esetén elvileg mindig az ügyfélnek van igaza, még akkor is, ha az ajtóból dobja be az igazolványát az ablakon, tudjuk, hogy azért a gyakorlatban ezt nem mindig egyszerű jól kezelni.

Ha majd egy év múlva újra találkozunk, hogy összegezzük a 2018-as év eredményeit, reményeik szerint mit fogok önöktől hallani?

Zs. Z.:  Nagyon örülnék neki, ha egy legalább részben felújított épületben ülnénk majd itt, és azt tudnám elmondani, hogy még több kolléga dolgozik itt egy kicsit kibővített területen, még több szakrendelőt sikerült felújítani és még több eszközt vásároltunk; és hogy a különböző betegelégedettségi felmérések azt mutatják, hogy a budaörsiek és a hozzánk látogatók egyre elégedettebbek a szolgáltatásainkkal.

G. E. M.: Zoli majdnem mindent elmondott, amit szerettem volna, de két dolgot azért hozzátennék. Az egyik, hogy 2018-ban létre fogjuk hozni azt az orvosok közötti kommunikációs hálózatot, amelynek tagjai egymással konzultálva gyógyítanak, tehát az alapellátásban, a szakellátásban és a sürgősségi ellátásban dolgozók együttműködve. Ehhez át kell alakítani a szemléletet, de eredményeként szintén csökkenteni fogja a várólistákat, hiszen például egy vérvétellel már a háziorvos tisztázhatja, hogy nincs szükség belgyógyászati kivizsgálásra; vagy ha a rovarcsípést ellátja az ügyelet és nem küldi tovább szakrendelésre, ott több idő marad a valóban szakellátást igénylő esetekre. A másik, hogy fel szeretném élénkíteni az intézmény dolgozói számára a tudományos életet, hogy a napi rutin mellett legyen idő és igény megismerni és megvitatni a legújabb egészségügyi kutatások eredményeit is.

Akkor jövőre, ugyanekkor, ugyanitt. Köszönjük a beszélgetést!