Értékek a svihákság mentén – a Latinovits színház Liliomja csak nyomokban hasonlít az eredeti darabra, de lehet, hogy a történet ilyen döbbenetesen újra gondolt változata fejezi ki hatásosabban annak üzenetét?!
Azért szoktam a Budaörsi Latinovits Színház bemutató előadásaira elmenni, hogy ne befolyásoljon a másnapi cikkem megírásakor senkinek a véleménye. Ezúttal azonban december közepén erősen megfáztam, náthásan pedig nem illik közösségbe menni. Majd a bemutató után egy előadás betegség miatt el is maradt, így végül csak január 6-án jutottam el/be a Liliomra. Erre is „protekcióval”, hiszen már februárra se lehet jegyet kapni.
Hogy Alföldi Róbert neve miatt ilyen sikeres-e, aki ezúttal nem rendez Budaörsön, hanem ő a főszereplő? Nagy valószínűséggel. Vagy Kovalik Balázs rendező külföldről való hazatérésének sikerült jó marketinget csinálni? Nem tudom. Vagy a Latinovits színház neve lett önmagában ennyire jó hírű az elmúlt évek kemény munkával elért sikerei nyomán? Ez is lehetséges.
Mert maga a darab, Molnár Ferenc Liliom című műve önmagában nem hiszem, hogy ennyire vonzó lenne. Igaz, a lexikonok szerint ez Molnár egyik leghíresebb színdarabja, melyet 1909-ben írt és ősbemutatóját is 1909-ben tartották a Vígszínházban. De igencsak régi, a története pedig rémesen egyszerű: Liliom, a körhinta kikiáltója beleszeret Julikába, a cselédlányba, majd mindketten elveszítik a munkájukat. Liliom rosszul bánik a lánnyal, pedig szereti őt. Amikor megtudja, hogy a lány várandós, örül és elhatározza, hogy előteremti a családi élethez szükséges anyagi forrásokat. Visszatér korábbi munkaadójához Muskátnéhoz, aki szerelmes a férfiba. Ficsúrral, egy bűnöző barátjával pedig rablással próbál pénzt szerezni, de ez katasztrófába torkollik. Ficsúr elmenekül, Liliom pedig megöli magát és a játék a túlvilágon folytatódik, ahonnan Liliomot még egyetlen napra „visszaengedik” a Földre, hogy tegyen valami jót, és akkor elkerülheti a poklot.
A budaörsi színház igazgatója Berzsenyi Bellaagh Ádám tehát ezt adta alapanyagként az általa felkért rendezőnek, hogy hozzon ki belőle valamit, és azt is kikötötte, hogy a címszerepet Alföldi Róbert alakítsa.
Mit sikerült kihozniuk, természetesen nem kettőjüknek, hanem a teljes stábnak (lásd ITT ): a színészeknek, a díszlet- és jelmeztervezőknek, a hangért és világításért felelős munkatársnak stb. együtt?
A bemutató után a mai napig megjelent kritikák (azt hiszem, hogy a korábbi bemutatókról negyed ennyi se volt) szerint valami nagyon nagyszerű dolgot, valami nagyon egyedit. Ezeket elolvasva ezért szombaton este magam is nagyon nagy várakozással foglaltam el a középső sorok egyikén a helyemet. És…, tényleg nagyon egyedi és látványos az előadás. Bár egyszerű a díszlet, hiszen főként egy hatalmas fémkonténert tologatnak, forgatnak, emelgetnek, zsákokat dobálnak bele és borítanak ki, sőt, időként a szereplők is a konténerben vannak vagy abból jönnek elő. (Mielőtt azonban rákanyarodnék, hogy még milyen volt, hadd bocsássam előre: a saját színházi cikkeimet nem nevezném kritikának, bár kétségtelenül minden esetben erősen szubjektív műfajban írom őket. Viszont soha nem voltam egy szorgalmas nézőnél közelebbi kapcsolatban a színházzal és nincsenek ilyen jellegű tanulmányaim, ambícióim.) Tehát a zárójel után: a budaörsi rendezés a végén kezdi a történetet, hiszen már az első jelenetben Liliom temetésén vagyunk. Majd a temetés a két felvonás során folyamatosan visszatér, és mintegy keretként ezzel is zárul. Ami jó lehetőséget teremt arra, hogy valamilyen egységbe fogja össze az egyébként egymástól teljesen független jeleneteket. Ugyanis a koporsó mellett egy vásznon sorra jelennek meg Liliom különböző filmes és színházi szerepei, mivel – ezt már az előzetes beharangozóinkban olvashatták – a budaörsi előadásban ő nem egy körhintás vagy afféle csavargó, hanem egy ismert színész, aki rengeteg díjat, elismerést kapott, akitől a vidéki színházak és a fővárosi kerületek mellett megannyi kisebb-nagyobb kitalált és valós intézmény búcsúzik, hosszasan. A bejátszott kis filmrészleteken ugyancsak a Latinovits színház színészei tűnnek fel, Alföldi pedig remek lehetőséget kap arra, hogy ezernyi arcát mutassa meg.
A szövegbe beépített poénok szintén az ő személyére építenek, illetve nem is csak utalásokkal, hanem akár direkten kimondva (lásd „Varga Mihály pénztárnok„) fricskáznak oda a fideszes NER-es hazai belpolitikának.
Mindeközben azonban elhangzanak szövegrészek az eredeti Liliomból, sőt, van, ami többször is, hiszen látjuk-halljuk Julikát (Hartai Petra), aki kezdetben még elismeri, hogy Liliom bántotta őt, de soha nem nagyon, talán egy pofon lehetett vagy az se (tipikus, hogy az áldozat saját magát hibáztatja), majd később visszaemlékezve már azt mondja, soha nem ért hozzá, hiába erősködik neki a sírból visszatért Liliom, hogy de, rossz voltam veled. Juli barátnője ebben a feldolgozásban Mari helyett egy srác, akivel jókat nevetgélnek hemperegve, ám mielőtt bárki félreérthetné, a srác szerelme szintén fiú (nos, fogalmam sincs miért, mert az „érzékenyítést” belemagyarázni alighanem túlzás). Fricska (ha ő az?) pedig kap a darabban egy hosszú-hosszú monológot, amit Böröndi Bence tényleg egyetlen levegővel mond el, ami nagyszerű színészi teljesítmény, de (miután arra kellett koncentrálnom, hogy egyáltalán halljam) egyetlen mondat sem maradt meg bennem a tartalmából, így ez elég önmagáért valónak tűnik számomra. Összességében tehát kibogozhatjuk a budaörsi előadásból is az eredeti Liliomot, feltéve, ha egyáltalán ismerjük azt. Ám, ha nem, akkor bizony bajban vagyunk, mert a fent leírt eredeti történet elkalandozó figyelemmel bizony nem jön át. (De lehet, hogy nem is ez volt a rendezői szándék.)
Végül is, legyen szó a régi, eredeti előadásról, vagy annak leporolásáról, illetve, mint jelen esetben a teljes átalakításáról, a legfontosabb kérdés: mit üzen a nézőknek? Van-e és mi a mondanivalója most, persze a szórakoztatáson túl? Az ugyanis nem vitás, hogy a budaörsi Liliom szórakoztató. A rendező azzal kapcsolatban, hogy számára miről szól a Liliom, a következőket mondta még a próbák során: „Nem hiszem, hogy agyon kell politizálni ezt a kérdést, de az a tanácstalanság és kiútkeresés, amiben Liliom van, nagyon sokunkat érint. Dolgok, amikben addig hittünk, egyszer csak elveszítik az értéküket, és eljön az a pont, amikor azt érezzük, így, az adott keretek között már nem csinálhatjuk tovább azt, amit addig. És akkor ott állunk a nagy kérdőjellel, hogy ha ezt nem, akkor mi mást. Liliomnak nincsenek kilátásai, elveszett figura. Sokan tudunk azonosulni vele, azt hiszem. Mindemellett van itt egy nagyon fontos dolog. Liliom és Julika összetalálkoznak és összekötik az életüket. Boldogok, nem boldogok, az másodlagos. Ez a két ember köt egy szövetséget, amihez mindvégig hűek maradnak. Nem árulják el egymást, még akkor sem, amikor az egyéni érdekeik mást diktálnának.”
Az üzenetét tekintve az előadás után én magam rendkívül bizonytalan vagyok, és ha csak meg nem nézem még egyszer, talán figyelmesebben, jegyzetelgetve – mint a mellettem ülő kolléganő, az írását még nem láttam -, alighanem az is maradok.
Fotó: Borovi Dániel – Budaörsi Latinovits Színház
Kapcsolódó cikkeink ITT.
Ezeket a jelenleg is látható darabokat ajánlottuk még:
„John” – Nekem ezért tetszett az előadás – Budaörsi Napló (budaorsinaplo.hu)
Katharina Blum és a média – a budaörsi színházi bemutatóról – Budaörsi Napló (budaorsinaplo.hu)
„Szentivánéji álom” – bemutató után – Budaörsi Napló (budaorsinaplo.hu)
„– Lennie, az isten áldjon meg, ne igyál annyit!” – Budaörsi Napló (budaorsinaplo.hu) Egerek és emberek
Bemutatták a Koldusoperát – Budaörsi Napló (budaorsinaplo.hu)
Vacsora öt személyre – ja, ez a szocializmus! – Budaörsi Napló (budaorsinaplo.hu)
A szerkesztőségünk által eddig legjobbnak tartott előadást 2023. december 31-én – bár csak egy alkalommal – újra lehetett látni, ez pedig: A „Vadászat” után mehet vajon minden úgy tovább, mint előtte? – Budaörsi Napló (budaorsinaplo.hu)
