Lehet, hogy tényleg „anyuci” tette Kevint kegyetlenné? – a Budaörsi Latinovits Színház bemutatójáról

Írta

2023-04-23

334

Hogy mi történt valójában, Kevin miért vált gyilkossá? Bár sokszor elhangzik a kérdés, hogy „miért”, nem kapunk rá választ, mert maga a fiú sem tudja. Lehet, hogy tényleg „anyuci” tette őt kegyetlenné?

Gábor szülei annyira szerették egymást, hogy a fiú egészen kiskorától majd kamaszként is kívülállónak érezte magát, a hívatlan harmadiknak. Ettől még „rendes ember” lett belőle, de ma, 56 évesen sem találja a helyét a világban. Szilárd soha nem jött ki az anyjával, aki szerinte csak a karrierjét építette, mégis vagy talán éppen ezért élete végéig (ami 41 évesen ért véget, egy „véletlen baleset” következtében) annyira meg akart neki felelni, hogy mindent túltolt és a legnagyobb áldozatok árán hozta ki magából a minimumot. Levente (nem, nem az a miskolci 17 éves fiú, aki pár napja azzal került a hírekbe, hogy körülbelül másfél éve egy olyan internetes csoport tagja volt, ahol az iskolai lövöldözések elkövetőit bálványozzák, az ő története elsősorban az igen rossz szociális körülményeiről szól) 22 éves volt, amikor az édesanyja elmesélte, hogy meg akarta szakíttatni a terhességét, csak mire megtudta, hogy babát vár, már nem volt rá lehetősége. Bárcsak ne mondta volna el! – sóhajt a 44 éves férfi -, mert azóta képtelen egy családi összejövetelen az anyja mellé ülni vagy átölelni, és képtelen saját tartós kapcsolatot kialakítani.

A Budaörsi Latinovits Színház utolsó előtti bemutatója ebben az évadban április 22-én este volt, amit a színházat szerető közönség már nagyon várt, hiszen alaposan beharangozták. A szereplőkkel és a rendezővel készített interjúkból egyebek között azt lehetett előre tudni, hogy az előadás alapja egy könyv, mégpedig Lionel Shriver 2003-ban írt „Beszélnünk kell Kevinről” című regénye, ami Amerikában játszódik és magyarul 2016-ban jelent meg. A fülszöveg szerint a főhőse „Eva, aki soha nem akart igazán anya lenni. Egy olyan fiú anyja pedig semmiképpen, aki hét iskolatársát, egy menzai alkalmazottat és egy tanárt gyilkol meg két nappal a tizenhatodik születésnapja előtt. Most, két évvel a történtek után, elérkezett az idő Eva számára, hogy egy ijesztően egyenes és őszinte levélsorozatban szembenézzen házassággal, karrierrel, családdal, szülőséggel és Kevin szörnyűséges tombolásával. A regény egy magával ragadó, érdekfeszítő és visszhangokat keltő történetet mesél el, amely robbanásszerű, kísérteties végkifejletbe torkollik. A Beszélnünk kell Kevinről nem szolgál talpraesett magyarázatokkal arra nézve, hogy miért siklott ki az élete oly sok fehérbőrű, jómódú kamasznak, holott a történelem legprosperálóbb országában nőttek föl. Lionel Shriver ehelyett szemügyre veszi az anyaságot, a házasságot, a családot és a karriert – és közben a kamaszkori mészárlásnak ezekből a tablóiból egy olyan ország még szörnyűbb tragédiájának a metaforáját formálja meg, ahol minden működik, ahol senki sem éhezik és ahol minden kapható, kivéve a céltudatot.”

A regényből 2011-ben készült egy angol–amerikai filmdráma, amely egy iskolai mészárlás apropóján azt a kérdést feszegeti, hogy léteznek-e születésüktől rossz emberek, illetve elképzelhető-e, hogy egy anya az ösztönök ellenére sem szereti gyermekét.

Ám színpadra eddig még senki nem alkalmazta, ezt tehát most, 2023-ban a Budaörsi Latinovits Színház tette meg, illetve Németh Nikolett dramaturg és Berzsenyi Bellaagh Ádám rendező, a fiatal színházigazgató. (Akinek egyébként éppen most jár le az önkormányzattal kötött öt éves szerződése, tehát ezt a bemutatót akár tekinthetjük egy kicsit a pályázata részének.) A szereplők pedig Fröhlich Kristóf (ő Kevin), Pelsőczy Réka (Eva, a visszaemlékező anya), Hartai Petra (Eva, az anya fiatal korában), Ilyés Róbert (Franklin, az idősebb apa), Böröndi Bence (Franklin a fiatal apa), Takács Katalin (anyós, tanár, bíró…) és Koós Boglárka (Kevin húga). Erősen szövegközpontú előadást hoztak össze (fordító Komló Zoltán), rendkívül letisztult látvánnyal: hét lábak nélküli szék egy dobogón, felette rozsdabarna mennyezet, alatta víztükörre emlékeztető padló, a kosztümök pedig Kevin börtön kezeslábasának narancssárgája és szürke variálása. (Díszlettervező Sokorai Attila, jelmeztervező Pető Kata.) És nagyon kevés mozgással.

Bár, még éppen csak kinyitották az ajtót, jócskán zajos volt a nézőtér, amikor Pelsőczy Réka komor vagy inkább meggyötört arccal, kimért, monoton léptekkel már többször átsétált jobbról balra a színpadon. Majd amikor mindenki megtalálta a helyét és lekapcsolták a villanyt, rögtön a történet közepén találtuk magunkat, Eva ugyanis levelet ír a férjének. E levelekből tudjuk meg, hogy olyanok lehettek fiatalon, mint a bevezetőnkben említett Gábor szülei, nagyon szerették egymást. A kapcsolatuk megerősítéshez, kiteljesítéséhez azonban a férfi már gyereket is akart, és ő lett az, aki Kevin védelmező és őt kritika nélkül elfogadó és szerető szülőjévé is vált. Míg Eva vegyes érzelmekkel állt a gyerek-kérdéshez, mert bár valahol vágyott rá, hogy anya legyen, ugyanakkor félt attól, hogy mennyi idejük marad majd mellette a férjével egymásra és persze a munkájára, amiben nagyon sikeres, amit szinte imád.

Nem szeretném elmesélni sem a regényt, sem a darabot, hiszen olyan szuggesztíven, ahogy azt a szerzők megírták úgysem tudnám, kevésbé jól leírva pedig nem sikerülne visszaadni az előadás alatt érzett feszültséget, olykor dühöt, máskor elkeseredést, felháborodást és enyhülést. De amit kiemelnék, hogy Eva nagyon más szemszögből láttatja velünk egy fiatal nő vívódását az anyaság és a karrier között, mint amit megszoktunk. És bár lehet, hogy a nézőtéren ültek olyanok is, akik egyszerűen elítélik őt vagy egy kicsit se tudtak/akartak azonosulni vele, de még ők is egészen biztosan elgondolkoztak a hallottakon. Sokatmondó, hogy bár az előadás szünet nélkül zajlik (nem véletlenül, mert nem lehet sehol megállítani, kimenni a büfébe, iszogatni, nevetgélni és utána visszaülni a nézőtérre), és kerek 120 perc, mégse hallani a leghalkabb monológoknál sem egy pisszenést, sem egy köhintést vagy mocorgást. A telt házas bemutató előadáson alighanem mindenki visszafojtotta a lélegzetét is.

Hogy mi történt valójában, Kevin miért vált gyilkossá? Bár sokszor elhangzik a kérdés, hogy „miért”, nem kapunk rá választ, mert maga a fiú sem tudja. Előbb ad ugyan valamifajta kegyetlen magyarázatot, hogy ezáltal figyeltek fel rá, utóbb már nem biztos benne, hogy tényleg ez lenne az igazi ok. Akkor az „anyuci” tette őt kegyetlenné? Aki nem is igazán akarta őt? És aki az apró fiúcskát megpofozta, áthajította a teljes szobán? És aki a még egészen kisgyerek „gonoszságain is átlátott”, szemben a talán naiv apukával? De álljunk már meg egy pillanatra! Lehet egyáltalán egy kisgyerek gonosz? Vagy egy anya, ő lehet az? De hiszen a börtönben is kitartóan látogatja és próbál megérteni egy gyilkost! És akiről végül azt mondja, hogy mindennek ellenére az ő fia, és… (ugyan mennyire tudjuk ezt elhinni ennek a megtört nőnek, amikor már együtt sírunk vele?) …szereti.