Karantén idején esz-széből mini
De az esz, (Eb), az disz, disszé nem lehet, de legalább enharmonikusak.
Jó jó, értem. Bocsánat.
Köszönöm, hogy megkérdeztél.
Mit tesz ilyenkor önkéntes karantén idején St.Martin?
“…, és ez a szenzibilitás, amivel rendelkezem mindenre kiterjed, a zenén túl figyelem az életet, olykor felfogom a jeleket, majd megmagyarázom magamnak.”
Idéztem régi beszélgetésünkből.
Nem a megszokott helyzetet éljük, a napi rutin már nem ugyanaz. Mégis meglepő örömöket rejthet ez a szokatlan helyzet.
Nekem nincs túlságosan szoros napirendem.
Alapvetően a nagyobb pillérek megmaradtak ezekben a napokban is. Természetesen az itthoni tevékenységeimre korlátozódik. Meg kell jegyezni, munkám nagy részét otthonomból végeztem eddig is.
Mondhatom, írhatom, szinte a főiskolai emlékeimmel élve napi 3-5 órát foglalkozom hangszereimmel. azaz naphosszat gyakorolok.
Közben és mellette elmélkedem, meditálok. Divatos ez a kifejezés, de elég, ha azt mondom sokat gondolkodom az elmúlt éveimen, a jelenen. Szeretném megismerni még jobban saját magam és korrigálni, helyretenni sok sok mindent! Egyensúlyba hozni tevékenységeimet. Természetesen nemcsak gondolataimban, fejemben teszek rendet. Hatalmas a “lomolás” ezerrel. Közvetlen környezetemben hatottunk egymásra.
Házunk minden zugát átfésülve tettünk, teszünk rendet és a feleslegesnek ítélt “holmit” rendszerezzük. Három havonta, szoktunk baráti körben gyűjtést szervezni a rászorultaknak. Most is küldjük ezt a csomagot (ruha, cipő, ágynemű stb.), az általunk összegyűjtöttel kiegészítve.
Feleségemmel Ildikóval, fiammal Normannal és apósommal élünk így négyen. Ezt éreztük és tudtuk, hogy szükségünk van több együttlétre, közös beszélgetésekre. Nem ilyen áron szerettük volna, ha ez létrejön!
Fiam Norman, nagyszerű emberré cseperedett. A Budapesti Operettszínház színészeként kiválóan jeleskedik. Bevállalt egy egyetemet, amit most itthonról végez, de emellett a sport, a crossfit a mindene. “Kezébe vette” a családot, azaz minket és minden nap 1 órás testedzéssel figyel mindannyiunk egészségére.
Az általam oly szeretett teniszt ugyan nem pótolja, de a testmozgást duplán, örülök neki.
Tervezgetem kissé bizonytalanul a jövőt. Előadásaimat közös megegyezéssel lemondtuk, szerződéseket felbontottuk. Konkrétum nincs. Vajon melyik az a hónap, amely meghozza a szabad utat, zöld jelzést ad és újra találkozhatok szeretett közönségemmel?
Egész életünk a pörgésről szól. Én örömet és kikapcsolódás szeretnék adni az embereknek a munkájuk után, de mostantól senki nem tudja ugyanúgy ellátni a feladatait.
Nincs együttlét, nincs katarzis.
A közösség teremtő – építő és – megtartó dolgokhoz muszáj, hogy találkozzunk!
Az az “élvezeti cikk”, amit én kínálok a közönségemnek gyakorlatilag luxuskiadássá vált. Hatalmas csorbát szenvedett.
Ma sok emberért aggódhatunk. Orvosokért rendfenntartókért, élelmiszer-szállítókért, ápolókért, akik életünk alapfeltételeiről gondoskodnak. Végtelen azoknak a száma, akikkel megtörténhet a baj, akik gyakorlatilag is vállalják az áldozatot. Nem hősködésről van szó, szolgálatról: gyógyítanak, ápolnak, gondoskodnak.
Nagyon nagy köszönet nekik!
A természet mindig is megmutatta erejét, az ember alázattal kellene, hogy viselkedjen vele szemben!
Istent játszottunk és közben rángattuk az oroszlán bajszát.
Írta: Szentmártoni Imre / St. Martin
ITT és ITT bele is hallgatunk Norman és St. Martin előadásába.
Kapcsolódó cikkeink:
Berzsenyi Bellaagh Ádám: “Jobban fogjuk értékelni a hétköznapokat”
Hogy élnek a vírusveszély alatt a budaörsiek? 1. rész: Mészáros Erzsébet és Petrény András
