Hogy élnek a vírusveszély alatt a budaörsiek? 1. rész: Mészáros Erzsébet és Petrény András

0
162

„A lényeg az, hogy meg kell találni a lehetőséget ebben a helyzetben. Ez mindkettőnknek a mottója.”

Új sorozatunkban ismert és kevésbé ismert budaörsieket kérdezünk meg arról, miként telnek napjaik az önkéntes vagy törvényileg elrendelt otthoni karanténban. Elsőként Mészáros Erzsébet festőművész és férje, Petrény András fafaragó és a budaörsi séták vezetője válaszolt.

 

A ti életetek mennyiben változott meg a koronavírus járvány miatt, illetve az életbe léptetett korlátozásokkal?

E.: Az utóbbi években főleg festészeti magánoktatással foglalkoztam, az órák a lakásomon voltak, ennek a lehetősége szűnt most meg. Ugyanis amint beállt itt ez a járványügyi helyzet, úgy döntöttem – már viszonylag korán -, hogy nem fogadok több magántanítványt. Pontosabban nem szeretnék, egyrészt az ő, másrészt a mi biztonságuk érdekében. Itt lakik a házban a nyolcvanéves édesanyám és rá is nagyon szeretnék vigyázni. Egyébként nem csak a tanítás nem működik, hanem a nyári táborok is elmaradnak (Erzsike festészeti, András fafaragó tábort tart nyaranta a Zichy majorban – BÉ), amelyekre mi egész évben készülünk, kitaláljuk azok szisztémáját, már elkezdtem megvásárolni az anyagokat. Nekünk emiatt is nehéz ez a helyzet.

Mivel foglalkozol most így, hogy a korábbi munkádat nem folytathatod?

E.: Jelen helyzetben a jövedelem kiesést úgy próbálom kompenzálni, hogy elkezdtem festeni kis méretű képeket. Arra gondoltam, megpróbálom ezeket értékesíteni, úgy, mint régen, amikor még a festés volt a fő tevékenységem, csak akkor állt egy műkereskedői hálózat a hátam mögött, akik segítettek az értékesítésben, most pedig ezt magamnak kell majd megoldani.

Erre nem is volt időd az utóbbi években?E.: Kiállításokra készültem, például a BUM tematikus kiállításain részt vettem képeimmel, de az oktatás most már annyira előtérbe került az utóbbi években, hogy nem volt arra időm, kapacitásom, hogy saját magam részére is fessek. Most viszont legalább van egy értelmes elfoglaltságom, mert ebben a helyzetben muszáj, hogy az ember elfoglalja magát.

Festészeti oktatást nem lehet az interneten keresztül végezni?E.: Évek óta érlelődik bennem a gondolata annak, hogy egy művészeti online oktatást megtervezzek, de annak komoly technikai háttere van, ami még nem áll rendelkezésre, ezért az online oktatás még nem működik. De ennek elindítása is felmerült most lehetőségként.

András, a te munkádat hogyan befolyásolja az, hogy bezártak az iskolák?

A.: A Waldorf iskolában, ahol fafaragást tanítok, minden osztálynak van egy osztálytanítója. Amelyik osztályt tanítom, azok osztálytanítóival tartom a kapcsolatot, rajtuk keresztül jutnak el a gyerekekhez az én tantárgyam feladatai. Ugyanis az iskola különleges szabályai miatt én nem kommunikálhatok közvetlenül a diákjaimmal műszaki berendezéseken keresztül. Igyekszem olyan feladatokat kiadni faragásból, amit egy késsel vagy egy egyszerűbb eszközzel meg lehet csinálni. Például ágakból kis állatfigurákat vagy gépeket kihozni, kérgébe mintákat faragni. Az osztálytanítók tolmácsolják ezt a tanulóknak és egy-egy fotóval tudják igazolni az alkotások elkészültét.

Ez nem jár annyi elfoglaltsággal, mint a tanítás. Mivel fogod tölteni az idődet az elkövetkezendő időszakban?

A.: Most itt az alkalom, hogy felújítsuk a lakást. Beszereztünk minden anyagot és egy nagy tapétázást fogok rendezni. Egy-két hetet vesz igénybe a tapétázás, de ennél sokkal több ideig fog tartani ez az állapot. Miután a lakásfelújítással végzek, terveim közt szerepel, hogy nekiállok fából művészeti alkotást csinálni (mivel BUM tag is vagyok) például szobrot, plasztikát, vagy egyéb fa tárgyakat, valószínűleg most majd lesz lehetőségem az alkotás örömére. Nagyon szeretek a fával dolgozni. Ezen kívül filmeket szoktam vágni, és most elkezdtem egy új programot alkalmazni, ami nagyon bonyolult. Ez az időszak most erre is jó, hogy ennek a használatát elsajátítsam, így elképzelhető, hogy Erzsike festészeti oktató videóival is elkezdünk foglalkozni. Ezen sokat agyalunk egyébként, a kényszerszünet ennek a régi tervnek a megvalósulását is eredményezheti.

A gyakorlati életben miben nyilvánul meg az elővigyázatosságotok?

A.: A mindennapok szükségleteihez Erzsike végzi a bevásárlásokat, a lehető legritkábban. Erzsike nagyon félti anyukáját, meg engem is, az őszi műtétem után még nem olyan erős az immunrendszerem. Okosan, észszerűen használjuk fel az ételeket és sokkal jobban előretervezzük, így a vásárlásokat is nagyon átgondoljuk.

A járványügyi szabályokat, ahogy Erzsike is említette, maximálisan betartjuk, és igyekszünk minden olyan lehetőséget elkerülni, ami növelheti a fertőzésveszélyt. Például nem szállunk liftbe, vagy egy darab papírral fogjuk meg a lépcsőház kilincsét, amit utána kidobunk a szemetesbe. A vásárolt dolgokat, amit lehet, lemossuk. De azt is megcsináljuk, hogyha olyan terméket veszünk, amit nem használunk fel rögtön, akkor azt félretesszük néhány napra, karanténba. Ilyen például dobozos üdítő. Vagy a tapétázáshoz az eszközöket már régen elhoztam a műhelyből, de még az autó csomagtartójában hagytam, szintén karanténban vannak, most úgysem kell sietni, ráérek napok múlva elkezdeni. Próbáljuk a lehető legszigorúbban venni, a lehető legnagyobb odafigyeléssel, ami sokszor az elménket is megdolgoztatja, amíg igyekszünk kitalálni azokat a trükköket, amivel leszűkítjük a mozgásterét a vírusnak.

Mentálisan hogyan viszonyultok a fennálló állapothoz?

E.: Először váratlanul ért bennünket ez a helyzet – legalábbis minket és a környezetünkben élő embereket. Amikor ez tudatosult, először furcsa volt, mert igaz, hogy tudtunk már róla, hogy Kínában van, meg távoli helyeken, de azt, hogy Magyarországon is lehet, ez meglepett minket. Egy hétig szinte bénult állapotban voltunk, próbáltunk tájékozódni, fölmértük, mire kell vigyázni, mik a veszélyek, milyen tanácsokat adnak, mik a jelenlegi állapotok, néztük folyton a tévét, a Facebookot, próbáltunk információt gyűjteni és eligazodni ebben a kialakult helyzetben. És egyszer csak azt vettük észre, hogy szétfolytak a napjaink. Tehát nem volt semmi rendszer, ezért alkalmazkodni kellett a megváltozott helyzethez. Nagyon sokat segít, hogy miután már tájékozódtunk, minden erőnkkel azon vagyunk, hogy betartsuk ezeket a szabályokat, vigyázzunk magunkra és másokra is. És fontos, hogy valami rendszert vigyünk a mindennapokba.

A.: Igen, a napokat is rendszerbe kell foglalni, mert mi hajlamosak vagyunk elcsúszni vele, például, ha túl későn kelünk, nem tudunk időben elaludni és abból megint késői kelés lesz.

E.: És arra is oda kell figyelnünk, hogy ne essünk bele a kétségbeesésbe, az apátiába. Vissza kell hoznunk az optimizmust, a derűt, már van egy mozgalom is például, a Facebookon, hogy tegyünk föl vidám képeket. Biztos van nagyon sok ember, aki magába roskad, és főként azoknak rossz, akik egyedül vannak. Én magam például most, hogy festek, hallgatom Pál Ferinek meg Bagdy Emőkének az előadásait, hogy nyerjek egy lelki stabilitást. Ehhez mindenkinek javaslom, hogy találjon meg egy értelmes elfoglaltságot, a másik pedig, hogy ne veszítsük el az optimizmusunkat, a kitartásunkat és a derűnket.A.: Erzsikének volt egy ötlete, amit el is indítottam a Surranók túraklub Facebook oldalán. Teszek föl fényképeket, melyekről a tagoknak ki kell találniuk, hol és mikor készültek, így a régi élmények is kicsit színesítik a mindennapokat. Mivel most nem vezetek túrákat, megpróbálom kihozni a lehetőséget a meglévő anyagokból.

Milyen ötleteitek vannak a mostani, ingerszegényebb élet könnyebb elviselésére?

A.: Igyekszünk helyhez kötötten is változatosabban élni, például próbálunk úgy főzni, hogy legyen benne újdonság, kicsit örömtelibb és várakozással teli legyen az étkezés, de néha elmegyünk itthonról túrázni, szigorúan csak mi ketten, Erzsikével, és nem a népszerű helyszínekre. Hétvégén voltunk a Vértesben, járjuk az erdőt-mezőt, így előre is dolgozom, új túraútvonalakat bejárok. Erre lehetőség van, az erdőben abszolút védettek vagyunk a vírussal szemben.

E.: Ebben a járvány-időszakban most nem mehetek át anyukámhoz, de sokat beszélgetek vele telefonon. És olyanokkal is, akikről tudom, hogy egyedül vannak, vagy a tanítványaimmal, rokonokkal, most alkalom nyílik rá, hogy megerősítsem ezeket a kapcsolatokat.

A.: Szerencsére itt van a kezünkben a technikai lehetőség, nagyszerű dolog, hogy barátainkkal, szeretteinkkel, ismerőseinkkel tudjuk tartani a kapcsolatot. Tanár kollégáimmal is sokat beszélgetek, például pedagógiai témákról. Ezek értékes eszmecserék, fontos gondolatokat osztunk meg egymással. Benn az iskolában nagyon pörgős az élet, annyi időre találkozom a kollégákkal, amíg megiszom egy kávét, kevés lehetőség van hosszabb, tartalmasabb beszélgetésre, de most erre is jut idő. Tulajdonképpen rengeteg előnye van ennek a helyzetnek. A lényeg, hogy ezt vegyük észre és használjuk ki. A most kiaknázott lehetőségek a későbbiekben, miután lemegy ez az időszak, értékesek és tanulságosak lehetnek a továbbiakban.