Megnyílt Demszky Gábor fotókiállítása Budaörsön

0
297

A liberális politikus negyvenéves képei ma is aktuálisak

Itthon a világ végén” címmel nyílt tegnap kiállítás a városháza aulájában Demszky Gábor liberális politikus, volt főpolgármester fotóiból. A képeket egy szociológiai tanulmányút keretében még a hetvenes években készítette, elsősorban a vidéki cigánysorok életéről. Ezek ma már a távoli múltba vezetnének vissza, ha a mélyszegénység nem volna ma éppen annyira aktuális probléma, mint akkor. Ahogy Wittinghoff Tamás Budaörs polgármestere fogalmazott: „Nagy felelőssége van a társadalomnak abban, hogy négy évtized alatt nem változott jelentősen a helyzet. Ez a kiállítás figyelemfelkeltés, hogy nagyon sok a teendő ezen a téren.”

Bár már negyven éve készültek a fotók, melyek tegnaptól egy hónapig láthatók Budaörsön a városháza aulájában, nem igazán sokszor mutatta még be őket a nagyközönségnek Demszky Gábor. Aki persze nem mint fotós, de még csak nem is mint szociológus ismert, hanem mint Budapest egykori liberális főpolgármestere. A tegnapi megnyitóra sem túl sokan gyűltek össze, de azért akadtak érdeklődők.

Demszky Gábor jogi diplomája megszerzése után, de még jóval politikai karrierje előtt, a hetvenes évek végén tanult szociológiát az ELTE-n és vett részt népességkutatásokban, ezért járta az országot, interjúztatott, esettanulmányokat írt, és rengeteget fotózott.

A budaörsi kiállításon megnyitó beszédében Wittinghoff Tamás budaörsi polgármester Kemény István szociológust idézte: „A megismerés, majd a segítés vágya hajtotta Demszkyt és barátait. Járták a cigánysorokat, a telepeket, és egyre jobban megszerették a cigányok társaságát.És ahogy Szilágyi Sándor fotóművész, Demszky Gábor régi jó barátja fogalmazott: ez a feléje áradó bizalom és nyitottság eredményezte, hogy ezek a képek nem csak kordokumentumként, hanem művészi fokú emberábrázolásban is megállják helyüket.

Demszky Gáborban ezek a képek a segíteni vágyást ébresztették föl és azon dolgozott, hogy az így élő embereket kijuttassa a mélyszegénységből. Hiába fordult azonban akkor először a nyírlugasi tanácselnökhöz, hogy dokumentumokkal alátámasztva felhívja a figyelmét arra az erkölcsi kötelességére, amivel a megalázó életű lakosokat segítenie kellene, sokáig nem történt semmi változás. Így az 1979-ben megalakult SZETA (Szegényeket Támogató Alap), mint az első független magyar politikai szerveződés, kitalálta, hogy kortárs művészek képeinek aukciójából gyűjtsenek pénzt a putrik lakosainak a faluba való átköltöztetésére. Jelentős összeget sikerült az aukcióból szerezni, de mivel nem maradt titok, hogy emögött a SZETA áll, Nyírlugason a pénzt nem fogadták el. Hiszen a tanácselnök nem fogadta el az alap létezését sem, mert a szocializmusban ugye nincs szegénység. És azt mondta, hogy önerőből meg tudják oldani a problémát. Majd valóban, az új házak rövid idő alatt felépültek, a nélkülözőket beköltöztették és a nyomortanyákat felszámolták. Amit persze már korábban megtehettek volna. A mostani kiállításmegnyitón Demszky Gábor párhuzamot vont az akkori városvezető és a mostani kormány között. Amit többek között a továbbra is létező mélyszegénység miatt tehetett meg, és mert éppen e napok egyik legsúlyosabb problémája a hajléktalanok kriminalizálása. Ez – ahogy ő fogalmazott – bűn, és ugyanolyan morális vétség, mint a hetvenes években a szegények sorsára hagyása. S ahogy akkor, ma is tévúton jár a politika. Azzal, hogy a jogászok elindították az összefogást ez ellen, Demszky Gábor nagyon egyetért, és úgy látja, hogy változás csak a SZETA mintájára képzelhető el: büntetés helyett segítséget kell nyújtani.

Mint ITT megírtuk tegnap délelőtt zajlott a Budaörsi Tanoda rendezvénye a PostART-on. A tanoda vezetője Lakatos György és munkatársai elhivatottan segítik – nemcsak Budaörsön, hanem az ország elmaradott településein is a hátrányos helyzetű gyerekeket a tanulásban, amivel Budaörs díjat nyert a Legjobb Önkormányzati Gyakorlatok pályázaton. Túlnyomórészt a tanoda tanáraiból és diákjaiból áll a Romano Glaszo együttes, és ők szolgáltatták a zenei műsort a kiállítás megnyitóján.

Egy kissé lelkiismeret akar lenni a szociográfia, nyugtalanság keltője, a tények erejével riasztó kép a hallgatóknak, akik még mindig azt képzelik, hogy ráérnek”– idézte zárásként Szabó Zoltán falukutató írót immár dr. Noszkai Gábor jogász, a Budaörsi Tanoda alapítója és a cigányság évtizedek óta elhivatott jogi segítője. Beszédében ő is kitért a fényképdokumentumok erejére, hozzátéve: „A társadalomkutatásnak, mint magatartásnak a megszületésében az ok nem valami hősies szociális hevület, hanem a társadalmi kényszerűség, figyelmeztetés. Utolsó figyelmeztetés a valóságot tudni nem akaró rétegeknek, melyek ha nem figyelnek fel, és nem akarnak a tények szerint cselekedni, maguk mondják ki magukra az ítéletet.”