Év végén vagy év elején mindig van egy körkérdésünk. Az idén arra kértünk a budaörsiektől választ, hogy mivel “az élelmiszerárak soha nem látott mértékben nőttek az elmúlt néhány hónap alatt, szinte napról-napra drágábbak lettek az alapvető dolgok, és az előrejelzések szerint még nem vagyunk a folyamat végén, hogyan élték, élik ezt meg?” Ezúttal egy nyugdíjas, idősebb hölgy olvasónk gondolatait jegyeztük le.
Szöllősi Klára, nyugdíjas:
Én nem a mai világban nőttem föl, a háború alatt születtem, 1943-ban. A háború után minden gyerek szegénységben nőtt föl, akár szegény emberek voltak a szülei a háború előtt, akár jómódúak, akár tanultak, akár tanulatlanok. Tehát mi megszoktuk a nélkülözést gyerekkorunkban, nem volt olyan Kánaán, mint manapság a gyerekeknek, hogy mindent megkaphatnak, amit én egyébként nem is tartok helyesnek. Vagyis engem ez a fajta megszorítás, ami most bekövetkezett, egyelőre nem érint nagyon érzékenyen, mert nem ebben a végtelen fogyasztói szemléletben nőttem föl, ami most jellemző. Amikor kellett, megszorítottam, amikor lehetett, kiengedtem.
Nem is vagyok kétségbeesve – bár kétségbeejtő a helyzet –, mert szerencsére például gyógyszerre keveset kell költenem. De persze aki gyógyszereket kényszerül venni, sokkal rosszabb helyzetben van, mert a gyógyszerárak megfizethetetlenek egy alacsony nyugdíjból.
A nyugdíjas ismerőseim között azonban vannak olyanok is, akik felelősen élték az életüket, többek között nyugdíjpénztárba fizettek be jelentős összegeket. Ezt követendő példának tartom a mai fiatalok számára, hogy gondoljanak a jövőre, legyenek ilyen megtakarításaik, mert az állam nem fog róluk gondoskodni idős korukban.
A tanulsága ennek a nehéz gazdasági helyzetnek, hogy felelősebbnek kell lenni önmagunkkal szemben, a jövőnket illetően. Idős emberként útmutatónak azt tudom elmondani, hogy – az aktuális törvényektől függetlenül – nem az államra, nem a családra, rokonokra, hanem magadra kell támaszkodni, mindenkinek önmagának kell magáról gondoskodni. Ebből a válsághelyzetből tehát, ha most nehéz is, legalább okulni lehet, hogy később legyünk előrelátóbbak.
Egyelőre tehát nem félek, de azért lehet, hogy ez a mostani helyzet lesz még rosszabb. Ezt mondják legalábbis a hozzáértő szakemberek, és lássuk be, itt a lakótelepen például mi még mindig viszonylag alacsony áron tudunk hozzájutni az energiához, de ez biztosan nem marad így. Ahogy általában a drágulás is tovább fog még nőni. Talán már nem az alapélelmiszereké, de olyan termékeké, amelyek azért fontosak.
Persze ez is ellentmondásos. Mármint, hogy valóban tovább nőnek-e az árak. Nem értek ugyanis egyet azzal, hogy a drágulás oka főleg a szomszédban zajló háború lenne. Vegyük például az instant kávét! Az 1200 forintos kisüveg ára egyik napról a másikra ment föl a duplájára, pedig nem előző nap szedték Brazíliában és szállították ide, mégis, két nap se kellett hozzá, hogy kétszer annyiért legyen kitéve a boltok polcaira. Mitől? A benzinköltség emelkedése sem indokolta az ekkora mértékű áremelést. A benzin magasabb ára nem egyetlen árucikkre rakódik, hanem megoszlik egy teherautó egész rakománya között, amiatt nem kellett volna rögtön a duplájára emelni a kávé árát, ahogy azt tették. Vagy például a vaj. Annak is olyan hamar felment az ára a benzináremelés után a három-négyszeresére, amennyi idő alatt el sem készül. És egy csomó más árucikk esetében, amelyekről a kereskedők tudják, hogy drágábban is meg kell venni, azokat emelték meg a legjobban. A saját hasznukra. (Vagy az ársapkákkal rájuk hárított kényszerű veszteségeik kompenzálására – a szerk.) De előbb-utóbb vissza kell venniük belőle, mert nem fogják tudni eladni. Ugye?!
A sorozat korábbi cikkei:
“Még bírom…” – Drága lett az élelmiszer… (Körkérdés 3. rész)
Kisberk Balázs Budaörsi Gazdakör: https://budaorsinaplo.hu/draga-lett-az-elelmiszer-igy-elik-meg-a-budaorsiek-korkerdes-2-resz/
Dr. Vécsei Csaba a Flyby ügyvezetője: https://budaorsinaplo.hu/draga-lett-az-energia-az-elelmiszer-igy-elik-meg-a-budaorsiek-korkerdes-1-resz/
