Egy hatalmas köszönet a menekülteket segítőknek – frissítve!

0
243

Budaörsön, akár az ország vagy a világ más pontján sokan összefognak a háború elől menekülőkért, és nem azt firtatják, hogy kik ők, milyen nyelven beszélnek, hanem azt kérdezik, hogy mikor és hol, kinek és miként segíthetnek.

„Ma 2 óra körül érkezik három menekült édesanya 5 gyermekkel Ukrajnából Budaörsre. A szállásukról és az esti étkezésükről már gondoskodtunk, de az ebédet nem tudtam megoldani, mert dolgozom. Ha esetleg van közöttetek olyan, aki vendégül tudná látni őket egy tál meleg ételre, az nagyon sokat jelentene” – olvasom a sok közül az egyik segítő budaörsi csoportban, amelyiket egy itt élő fiatal nő hozott létre, minden formális szervezethez való csatlakozás nélkül. Az elsők között talán, ahogy két hete az orosz-ukrán háborúról szóló hírek után az első menekültek is elérkeztek hozzánk. A bejegyzésre szinte perceken belül érkeztek a felajánlások, végül egy helyi étterem oldotta meg.

Vagy egy másik, hihetetlen tapasztalat: két napja éjszaka jelezték az Ukrán Önkéntesek csoportban, hogy gyerekek kövön alszanak és nincs pokróc a Keleti Pályaudvarnál, amit a MÁV hajnali 3-kor kocsik behozatalával oldott meg, de kevés volt a takaró. Róbert reggel a Diófa utca, a Zero Waste Budaörs és az Anyukák Budaörs csoportba írta ki, hogy ha valakinek van még feles pokróca, vigye el nekik és kiviszik. Szinte percek alatt körülbelül ötven ember közreműködésével annyi jött össze, hogy több autóra volt szükség a szállításhoz. És volt, van, szinte folyamatosan több hasonló kezdeményezés és nagyon jó látni, hogy a helyiek mennyire összetartóak és segítőkészek…

Ugyanakkor sajnos azt is hallom és olvasom, hogy a rendőrségnek kellett közbeavatkozni, mert a menekülteknek összegyűjtött adományokból „szélhámosok” vittek el, hogy máshol pénzzé tegyék. Vagyis nem arról van szó, hogy ők maguk is rászorulók lennének, hanem a nyerészkedés lehetőségét látták meg a helyzetben. Sajnos nincs új a nap alatt, hiszen a nagyszüleink mesélték, hogy a második világháború alatt is pillanatok alatt megjelentek a betört kirakatokat fosztogatók. Most meg a határnál az önkéntes segítők mellett bizony többek között azok a taxis hiénák, akik százvalahány ezer forintért ajánlottak fuvart a fővárosba az otthonaikból elűzötteknek.

Nagyon egyszerű lenne azt a következtetést levonni, hogy minden korban vannak jó emberek, meg vannak rosszak, de persze ez régen sem volt ilyen egyszerű és ma sem az. A hatvanas években, kislány koromban én például jó embernek tartottam a távoli, németországi rokonainkat, hiszen ruhákat, anyagi segítséget kaptunk tőlük. Egészen addig szerettem is őket, amíg egyszer egyikük elmesélte, hogy a háború alatt a faluban élő zsidókat miként – ahogy ő fogalmazott – „tréfálták” meg, a ló farkához kötve a szalmát, amit utána meggyújtottak.  Elborzadtam. Nem értettem, hogy lehet ez az ember és aki akkor azt tette, ugyanaz?

Később, bár elég jó emberismerőnek tartom magam és az idő általában igazolja az első megérzésemet, többször jártam még így. Hogy nem értettem, nem értem: ez az ember, aki most jótékonykodik, támogat és ad, tényleg ő acsarkodott tegnap a „kékszeműek” és a „hosszúhajúak” ellen, és talán ugyanő áll majd be megint az acsarkodók közé holnap, amikor a „kockás fülű nyulat” kell gyűlölni?…

Kicsit messzire kanyarodtam az eredeti mondanivalómtól, ami egy hatalmas köszönet szeretne lenni azoknak, akik akár itt, Budaörsön, akár az ország vagy a világ más pontján összefognak a háború elől menekülőkért, és nem azt firtatják, hogy kik ők, milyen nyelven beszélnek, hanem azt kérdezik, hogy mikor és hol, kinek és miként segíthetnek. Magánemberként, vagy egy humanitárius szervezethez csatlakozva, a sajátjukból adva vagy munkával, az idejükből áldozva. Ez tényleg nagyszerű dolog. Az pedig még inkább – bár újságíróként így kicsit nehéz tartalmas riportokat írni – , hogy a bevezetőben említett csoport létrehozói és a többi hasonló civil összefogás, sem a tagjaik nem szeretnének nyilvános dicséreteket, közös fotókat a támogatott családokkal, csak teszik, amit szerintük ilyenkor kell.

Kapcsolódó cikkeink:

“Kurvára fáj minden, amit ma láttam” – Ványai Pál beszámolója a Nyugatiból

Te hogyan segíthetsz az ukrán menekülteknek? – FRISSÍTVE!

Összehangolt segítségnyújtást szervez a budaörsi önkormányzat

Hol tudják leadni adományaikat Budaörsön? – frissítve!

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here