Kell-e szeretni a politikusokat? – 2. rész “Nem kell”

0
170

“Kell-e szeretni a politikusokat?” címmel jelent meg dr. Tóth Zoltán választási szakértő írása a Hírklikken. Szerinte: “Világos határvonalat kell húzni azon választópolgárok között, akik saját érzelmük alapján szeretnek egyes politikusokat, és azok között, akik nem szeretik a politikusokat.”  Vannak, akik felnéznek rájuk, rajongóvá válnak, mások zsigerből utálják a politikusokat. A választások előtt érdemes egy kicsit elgondolkozni rajta: kell-e szeretnünk azokat, akikre szavazunk? Cikk sorozatunkban igyekszünk egymással ellentétes véleményeket bemutatni. Természetesen budaörsieket kérdeztünk meg. Ezúttal egy olyan embert, aki korábban a Jobbikban, majd a Mi hazánkban vállalt szerepet, de mostanában inkább csak az internetes csoportokban mondja el véleményét.

Nem kell. Mondom ezt annak ellenére, hogy – pláne kampányidőszakban – sokan sokat megtesznek azért, hogy minél elfogadottabbak, más szóval kedveltebbek legyenek. Ennek rengeteg eszköze van, nem ecsetelném, csak egy szempontból, mert ez mondanivalóm alapja.

Mára oda jutott a világ, hogy a kommunikáció szinte már egészségtelen szintre “fejlődött”. Nem feltétlenül kell okosnak, tehetségesnek, barátságosnak, önzetlennek lenni, csak annak kell látszani és ezt kell hatékonyan tálalni a külvilág felé. Szomorú ez, de annak ellenére így van, hogy e sorok írója nagyon nem kedveli ezt a helyzetet.

Pontosan ezért mondom, hogy nem kell szeretni a politikusokat. Magam részéről igyekszem objektíven tájékozódni, olyan forrásokból is, amelyek tartalmát néha nehezemre esik befogadni. Gyakran figyelem a híreket, véleményeket, pont azért, hogy a személyes szimpátiát az alsó polcra tudjam tenni, mikor politikai értelemben, mondjuk a támogatásommal, valakit pártolok, vagy épp nem. Lehet ezt még fokozni, ugyanígy a pártok megítélésében.

Egy érthető példán keresztül megvilágítva az az ars poeticám, hogy mikor buszra szállok, sem az a szempont, hogy a sofőrt, vagy a buszt szeressem. Csak vigyen el oda, akkor és biztonságosan, ami a dolga. Ez a munkája, ha megteszi és eljutok, akkor részemről a dolog lezárva. Persze, jó lenne, ha minden buszsofőr egyúttal szupervicces jófej is lenne, de ez akkor sem elvárás. Ha szeretni akarok valakit, arra ott van mondjuk a családom, barátaim, mindenki más csak tegye a dolgát.

A felhívásban, ami alapján ez az írás megfogalmazódott, fel is merül, hogy az emberek általában hogy vannak ezzel a kérdéssel, és egyértelműen az a válaszom, hogy nem így, legalábbis széles körben biztos nem így állnak hozzá, ahogy én fentebb leírtam. Azt tudom erre mondani, hogy kár. Sokkal több viszályt, ellentétet meg tudnánk úszni, ha tényszerűen megnéznénk a gyakorlati tetteket, félretéve az emóciót és objektíven döntenénk, amiben persze még mindig van szubjektív rész, de legalább sokkal kevesebb.

Választások közeledtével én megnézem a bel- és külföldi tekintélyes gazdasági szereplők értékeléseit, megnézem, hogy milyen volt a ciklus előtt, végzek egy kivonást és ha pozitív, akkor a mértékétől függően jól végezték a munkájukat az azzal felhatalmazott emberek. A másik oldal mérőszámait is megnézem, már aki volt hatalmon, megnézem mit mire alapoznak, mihez értenek, egyáltalán, mint a hétköznapi üzleti életben: megpróbálom leinformálni őket.

Csakúgy, mint akár egy alkalmazott felvétele előtt, a cég szempontját nézem, a várható “hasznosságot”, hogy csúnyán fogalmazzak.

Napjainkban mindehhez hozzájött még egy szempont is: a szomszédban dúló háború, annak várható következményei. Nyilván épeszű ember nem akar háborúba keveredni, az nem jó senkinek, akinek meg mégis, tartsa meg magának a szempontjait. Magyarország történelme során még soha nem jöttünk ki jól abból, ha konfliktus esetén épp hatalmi harcok, vezetéstechnikai szempontok érvényesültek, lásd Mohács 1526-os példáját. Ilyen helyzetben sem a kormányváltással kellene foglalkozni, mert lehet, hogy egy órán belül dönteni kell krízis esetén. Félreértés ne essék: nem azt mondom, hogy nem kell kormányváltás, mert azzal az összes fenti mondanivalómat megcáfolnám. Az, hogy kell-e kormányváltás, vagy sem, a fenti gyakorlati értékelés függvénye kell, hogy legyen, nálam biztos így lesz. Viszont ezekben a hetekben szerintem nem ez a legfőbb szempont.

Remélem fel tudtam mutatni egy érthető használható szempontot, meggyőződésem, hogy errefelé vezetne a jó út.

Írta: Császár Károly

 

 

 

 

 

Kapcsolódó cikkünk:

Kell-e szeretni a politikusokat? – budaörsiek véleménye

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here