Kell-e szeretni a politikusokat? – budaörsiek véleménye

0
225
“Kell-e szeretni a politikusokat?” címmel jelent meg dr. Tóth Zoltán választási szakértő, sok egyéb tisztsége mellett a Budaörsi Olvasókör alapítójának az írása néhány napja a Hírklikken. Szerinte: “Világos határvonalat kell húzni azon választópolgárok között, akik saját érzelmük alapján „szeretnek” egyes politikusokat, és azok között, akik nem szeretik a politikusokat. E határvonal egyik oldalán léteznek azok, akik imádók, szerelmesek, elragadtatottak, elfogultak stb. egyes politikusok iránt. Ezen érzelmek okát nem kell kérdezni az érintettektől, mint ahogy az érzelmek racionálisan sohasem indokolhatóak meg értelmesen: meglátni és megszeretni; sírig hűségesnek lenni; szeretve mind a vérpadig, hiszek benne stb. Fontos jellemzője e fan club-nak (rajongók klubjának), hogy a kritikátlan imádathoz a feneketlen gyűlölködés is hozzátartozik egy másik politikus ellen.

 

Mi pedig a fentiek elolvasása után egy helyi politikust és egy a közéletben aktív, véleményét szívesen vállaló rendezvényszervezőt kértünk meg arra, hogy mondja el nekünk, mint gondol a címben feltett kérdésről: kell-e szeretni a politikusokat?

 

“Hazánkban az emberek nagyon bizalmatlanok a politikusokkal szemben. Ez nagy probléma, mert a politikusokat pont azért választják, hogy az emberek érdekeit képviseljék – válaszolt Tóth Ferenc, budaörsi önkormányzati képviselő (Budaörs Fejlődéséért Egyesület). – Van akit jobban, van akit kevésbé foglalkoztat a politika, de az biztos, hogy ez minden embert érint a nap 24 órájában. A legtöbb ember leginkább annak alapján ítéli meg a politikusokat, hogy a választó milyen politikai világnézetet képvisel. Képviselőként pár éve csöppentem bele ebbe a sokszor furcsa világba, ezért is érdekes írni erről a témáról, így a saját tapasztalataimat is megoszthatom. Helyi szinten érdekes a helyzet, mert már többször találkoztam olyan véleménnyel, hogy valaki Budaörsön Fidesz szavazó, de elismeri egy BFE képviselő munkáját. Lehet persze ennek az ellenkezője is. Szerintem a helyi politikusok többsége hatékonyan és csendben végzi a hasznos munkáját a köz érdekében. A hétköznapokban azonban ez másképp mutatkozik meg. A rendkívüli módon megosztott magyar társadalomban több politikus munkája egyszerűen nem kap visszhangot.
A médiában és a napi hírekben alig szerepel ötven politikus, a többiek nem igazán kapnak figyelmet. Egy közösség számára pedig az is nagy jelentőséggel bír, ha egy politikus például egy körzet utcája vagy rászoruló idős emberek ügyeit intézi. A választók azt a politikust kedvelik, akit látnak, aki meghallgatja őket, aki vissza hívja őket és akitől tájékoztatást kaphatnak.

Talán annyi személyes gondolatot fűznék hozzá, hogy engem mindig is érdekelt a politika és a közélet, ami nyilván neveltetés, családi hagyományok  és érdeklődés kérdése is. Akkor érzem magamat sikeresnek, ha Budaörsön az üzletben vagy az utcán az emberek megállítanak, érdeklődnek, megosztják a problémáikat velem, vagy éppen éjjel is rám írnak a közösségi oldalakon, mert talán ezt vehetem a bizalom jegyének is. S akkor már azt mondom, igen, megérte közéleti szerepet vállalni.”

“Inkább a válasz után olvasom el, mit írt Tóth Zoltán, hogy ne befolyásoljon” – ezek már Lénárd Zoltán ismert budaörsi lemezlovas, esküvő- és programszervező szavai. “Először is nézzük meg mit ír a Wikipédia, mit jelent az, hogy politikus. 1. Kétértelműen óvatos (személy), aki a fennálló erőviszonyokhoz ügyesen alkalmazkodik; ravaszul diplomatikus. 3. Hatalmi érdekeket kiszolgáló (személy). A politikus képviselő úgy szavaz, ahogy a párt vezetősége kívánja, eközben azt nyilatkozza, amit neked el kéne hinned. A politikus szónok sokat ígérget a lehetséges szavazóinak…  És itt meg is állhatnék, nem kellene tovább gondolni, ez épp elég ahhoz, hogy magasról tegyek a politikusokra.
Véleményem szerint azonban a politikusokat, politikai munkát végzőket – a fentieken kívül – jó néhány csoportba lehet sorolni. Lehetnek helyi politikusok, akik a szűkebb lakókörnyezetben vannak és mondjuk önkormányzati képviselők. Politikával is foglalkoznak és valamely oldalon állnak, vagy meggyőződésből vagy divatból. Van aki ezt a munkát összeköti korábbi felsőoktatási tanulmányaival és van aki hobbiszinten politizál, mint mondjuk kárpitos. Akadnak nem kevesen, akik azért lettek megválasztva, mert valakit meg kellett választani. Ez inkább a kis településeken jellemző. Persze akad olyan is, amikor a haveri kör alakít egy klubot vagy hasonlót, kinevezik magukat politikusnak, és tolják a szekeret. Ilyenkor színes a paletta, van köztük orvos, tanár, informatikai szakember és talán még olyan is aki ért ehhez a munkához. A többiek meg majd belerázódnak.
Érdekes állatfajta a megélhetési politikus is, ilyet is ismerünk, a haverok megválasztják sok cikluson keresztül, a parlamentben kellene képviselnie minket, de még ellenünk is szavaz, és időtlen idők óta fel sem szólalt semmilyen témában. Ez a fajta inkább csak politizálgat, de nem politikus. És mégis adnak a véleményére. Ha körül nézünk a parlamentben, a tudósítások alatt lehet látni, hogy hányan kártyáznak a laptopjukkal, hányan alszanak, újságot olvasnak, teszik mindezt súlyos százezrekért havonta és a költségelszámolásukat még nem is említettem. Na őket sem hallod sokszor felszólalni, biodíszletek, szavazó droidok. Vannak a bohócok, akik (a parlamentben) folyamatosan polgárpukkasztó módon támadnak mindent és mindenkit. Kormányoldalon és ellenzékben is. (… Három ponttal jelöltük, ahol L. Z. neveket említett, és ezeket kihúztuk -a szerk.) Ők és a hozzájuk hasonlók azok, akik megküzdenek minden nap a 15 perc hírnévért. Vannak azok, akik olyan karakterek, akik a kinézetük, viselkedésük, öltözködésük, megnyilvánulások miatt kifigurázhatók és persze vannak akik golyóálló mellényben mennek egy óvoda átadására … Vannak, akik hazudtak éjjel-nappal … de legalább nem lopták szét az államkincstárat és még viccesek is. Van aki öt nyelven beszél, több szakirányú diplomája van, mellette sok gyereket felnevel és inkább az EU-ban politizál.
Nem sorolom. Nem tudok olyat mondani, hogy miért szeretném bármelyiket. Nem szeretem az ígérgető, szemfényvesztő, mindent IS tudó megmondó embereket. Tőlük nem hallod, hogy “csak a kezemet figyeljék, mert csalok”, és ha 10 életük lenne akkor sem érnének fel Gács Rezsőhöz, de csalnak minden egyes szónoklattal.
(…) Szóval az elkövetkezendő negyvenvalahány nap tartogat meglepetéseket, bohózatokat, kabarékat és drámákat. (…)
És közben az “igaziak”, akik valóban csinálják a politikát minden nap, hogyan élik meg mindezt ? Megmondom. Hátradőlnek a karosszékükben és élvezik a műsort, jókat nevetnek. És még programjuk sincs. Mert ehhez nem kell, ez a show eladja saját magát. Kicsit elkanyarodtam az alap kérdéstől, de ebből eldönthető, hogy szeretem-e a politikusokat vagy sem.
(…) Ps: soha, semmilyen pártnak nem voltam és nem is leszek tagja. De hiszem, hogy “szorgos népünk győzni fog (Éretlenek,1984.) “, egyszer, talán megérem.”

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here