Kamaraerdő történetét egyrészt levéltárakban kutatták, másrészt az itt élőktől kérték régi fényképeik, emlékeik megosztását, kamaraerdei lakosok. Az általuk összegyűjtött anyagból nyílt tegnap kiállítás.
A Kamaraerdő Érdekvédelmi Egyesület fotókiállítása nyílt meg a közösségi házban tegnap, de sajnos csak egyetlen este lehetett látni, mivel – ahogy Lupás Adrienn, a ház vezetője elmondta -, helyszűke miatt már másnap különböző tanfolyamoknak kell átadniuk a termet. De hogy ez az anyag ne vesszen el, azt ajánlotta az egyesületnek, hogy a képeket az épületben később állandó jelleggel kitennék az egyes helyiségek és a folyosók falára, illetve a földszinten található orvosi rendelőben.
„A kiállítás során rendhagyó módon kívántunk foglalkozni Kamaraerdő múltjával – kezdte beszédét Kopa Anikó, a kiállítás egyik szervezője. – A fotók már önmagukban értékek, különösen, ha régiek, hiszen egy soha vissza nem térő pillanatot örökítenek meg.” Majd elmondta, hogy Kamaraerdő történetét egyrészt levéltárakban kutatták, másrészt az itt élőktől kérték régi fényképeik, emlékeik megosztását. Ezek együtt adják vissza azt, amit az itt élőknek, főként az idősebbeknek Kamaraerdő jelent. „Reméljük, hogy innen kilépve másként fogunk elhaladni a volt árvaház és iskola épülete mellett és elképzeljük hogyan szánkóztak le a gyerekek a Beregszászi úton. (…) Csodavilág volt itt. Jó volt itt gyereknek lenni. Hatalmas terek voltak, a patak mellett korcsolyapályákkal. Régen gyümölcsért és tejért sem a nagyáruházba mentek (…), jól esett egy bambi vagy sör is valamelyik kocsmában vagy vendéglőkben, mert ellentétben a mai helyzettel, hangulatos kerthelyiségek voltak itt (…) Az élménybeszámolók mellett azért némi adat is hangozzék el. A történelmi dokumentációkban még egyben említik a mai 11. kerületi részt és a Budaörshöz tartozó Kamaraerdőt.
Ezt a vidéket a tatárok elvonulása után IV. Béla a németeknek adományozta, hogy a teljesen elpusztult vidék ne maradjon parlagon. Az itt létrejött középkori település neve Kána volt. A 18. századi újratelepítéskor beletelepülő svábok Kammerwaldnak, Kánaierdőnek nevezték. Az 1847-ből használatos Kamaraerdő ebből származik. Tehát részben a régi német név torzulásából illetve onnan ered, hogy a királyi kamara illetve Buda város erdőbirtoka volt. (…)” Az első fontosabb épületek: az 1875-ben épített egykori szegények háza, a mai idősek otthona, az 1898-ban telepített akkori nevén Erzsébet királyné állami tősgyümölcsös, és az 1900-ban épített árvaház. (…) A lakosság száma alacsony volt. A fejlődés 1961-től indult meg, amikor Budaörs belterületbe vonta és az építési tilalmat is feloldották.
