Nádas Nándor az álmokról – frissítettük cikkünket!

0
570

Az álmokról és ennek kapcsán sok egyébről tartott Nádas Nándor tegnap előadást a budaörsi lakótelepi közösségi házban. Bár a cím (Álmok, mint jobbik énünk jelzőrendszerei – Betekintés álmaink világába) álomfejtésre utal, az előadás sokkal inkább életünk minőségéről, útkereséseinkről szólt, melyekhez az álmainknak több közük van, mint hinnénk.

Nádas Nándor bemutatkozásakor elmondta, hogy több mint húsz éve foglalkozik magatartáskutatással, viselkedéselemzéssel és személyiség profilozással. Ezen kívül, az interneten rákeresve kiderül, hogy erősen érdekli a tarot és a magyar nyelv kapcsolata. Ugyanis az ősi egyetemes összefüggések, jelképrendszer, ami a tarotnak is alapja, az összes élő és holt nyelv közül a magyarban lelhetők fel legnagyobb százalékban (68%), az indoeurópai nyelvek esetében ez csupán 4-12%. Az álmok a magatartáskutatásban viselkedéselemzésben nagyon fontos tényezők, hiszen azok a legszemélyesebbek. Azonban azok csak úgy érthetők, ha a képeket, a szimbólumnyelvét megértjük, de a mai ember erre már nem képes. Pedig „ha a képeink érthetővé válnak, akkor segítenek nekünk magunkhoz beljebb kerülni” – fogalmazta meg a lényeget Nádas Nándor. Az írások is képekből fejlődtek ki, nem csak a kínai, az európai is, méghozzá a hieroglifákból.

A szimbólumok megértéséhez pedig felvázolta az ősi világkép rendszerét, mely általában kétpólusú, egy úgynevezett szoláris (Nap), mely a tüzes, energikus dolgokhoz kapcsolódik, s színeiben is a dinamikus narancs, vörös, valamint a lunáris (Hold), a hideg színek tartoznak ide, a víz, a higgadt dolgok. Éppen úgy, ahogy a pszichológia is dolgozik a színterápiával: egy hiperaktív gyerekre sem piros ruhát adunk, hiszen annak színe csak még inkább felpörgeti.

A polaritás jelen van az emberben is, például két agyféltekénk van. Agyunk 0 és 30 Hz/sec. között rezeg. 0-10 Hz/sec. rezgés alvás idején, 10-14 Hz/sec. az alfa-állapot (egy köztes, se nem éber, se nem alvó állapot) és 14-30 Hz/sec. az ébrenlét idején mérhető. Ébren mind az öt érzékszervünk működik, alvás közben azonban nem, például fájdalmat sem érzünk. „Ha nincs fájdalomérzet, akkor nem vagyok a testtudatban, tehát térben és időben sem” – mondta az előadó. Az életünk egyharmadát töltjük tudat alatt, vagyis alvásban – fejtegette tovább – „meg se mozdulunk, de mégis például izzadunk, mert zajlik valami ebben a téren és időn kívüli állapotban. Lehetünk a múltban és a jövőben is akár.” Ami nem jelenti feltétlenül azt, hogy megálmodjuk, mi fog történni a jövőben. A jövőt érintő álmok is üzeneteket hordoznak, melyek segíthetnek jövőképet kialakítani számunkra.

Sajnos a mai felgyorsult világban annyira rohanunk már reggel is, hogy nem mélyedünk el, pedig bizonyított, hogy ébredés után még egy-másfél óráig visszaemlékezhetnénk álmainkra. De nem fordítunk rá figyelmet, ahogyan arra sem, hogy elalvás előtt kérdéseket tegyünk fel magunknak, főleg olyankor, amikor különböző élethelyzetekben fontos döntések előtt állunk. De a többség csak belezuhan az alvás állapotába, nem tesz fel kérdéseket, így választ sem kap. Pedig nem véletlen a mondás sem: Aludjunk rá egyet! A legenda szerint a varrógép feltalálója is álmában kapott választ a tű mozgásának technológiájára, ugyanis egyszer azt álmodta, hogy bennszülöttek üldözik kötéllel megkötött lándzsákkal, melyet minden elhajítás után visszahúztak magukhoz, hogy újra elhajíthassák.

Megtudtuk, hogy minden ember álmodik, minden este, csak legtöbbet a legmélyebb alvás során, egy-két órával elalvás után. Érdemes papírt, ceruzát tartani ágyunk mellett, hogy felírhassuk, ha felébrednénk. Visszaemlékezni a reggeli ébredés előttiekre tudunk jobban, és azok általában a jelen életünk helyzeteire adott szimbolikus segítség, magyarázat szokott lenni. A rémálmoktól a jósálmokig Jung 16 típusú álmot különböztetett meg – hallhattuk. Az álmok 12 százalékunk esetén fekete-fehérek, még a született vakok is álmodnak – tudtunk meg egy érdekességet. A hallgatóság többségét alighanem inkább az érdekelte volna, hogy mit is jelentenek az ő saját álmaik, illetve az abban rejlő szimbólumok, az előadás után mindenesetre ilyen jellegű kérdéseket tettek fel. Nádas jelezte, hogy azokat ő nem tudja megfejteni ilyen rövid idő alatt, de mindenkinek, aki a helyszínen megosztotta vele az álmát, segített az álmaikban lévő szimbólumok értelmezése által. Azonban többször nyomatékosította, mélyebb ismeretek hiányában így csak általános megfejtéseket adhat, de ahhoz ez is bőven elég, hogy az álom tulajdonosa elgondolkozzon rajta és mélyebb összefüggéseket keressen érzései, élethelyzete tükrében. A visszatérő álmokról elmondta, azok leggyakrabban valamilyen régóta a tudatalattiban tárolt élménynek, például gyermekkorunkban ránk terhelt elvárásoknak – amelyek azóta is rányomják bélyegüket életünkre – a feldolgozását ösztönzője, az elménk szeretne szabadulni ettől a tudatalatti tehertől. És ha ez nem történik meg, nem dolgozzuk fel, akkor újra és újra jelez visszatérő álomként.

Álomértelmezést ugyan sehol nem tanítanak, és a létező álmoskönyvek is inkább csak annak a személynek a szimbólumrendszere, aki írta őket. Álomfejtésben esetleg a Szimbólumtár könyv lehet segítségünkre, amely elindíthatja gondolkozásunkat, mivel a legrégebbi szimbólumokat írja össze, a különböző kultúrák megközelítéseiben. “Ha képolvasás művészetét elsajátítjuk, akkor az álomképeink is könnyebben megérthetők lehetnek” – javasolta az előadó. Ha mégis elakadunk, az internet vagy az említett álmoskönyvek arra jók, hogy segíthetnek elindítani a folyamatot, „a lényeg, hogy egyáltalán legyen meg az igény arra, hogy foglalkozzunk vele”.

Nádas Nándor felhívta a figyelmet arra, hogy rohanvást nem lehet megérteni az álmokat, azonban az üzletközpontú világ, amiben ma élünk, azt sugallja, hogy ne gondolkozzunk, csak vegyünk meg mindenfélét, amire nincs is szükségünk. Sőt, ezek a nagyvállalatok használják a szimbólumokat, éppen az emberek manipulálására. Ráadásul a rohanó világ miatt az emlékeinket is elvesztjük, alig emlékszünk vissza a közelmúltban történtekre, ami még nehezebbé teszi, hogy átgondoljuk dolgainkat és megtaláljuk utunkat.

Előadása végén az alábbi tanáccsal búcsúzott hallgatóságától az előadó: “Kezdjetek el játszani! Nem kell belefeszülni, a jeleket sem alul- sem túlértékelni, de vizsgáljátok azokat nyitott szemmel is. Ne csak nézzünk, lássunk is!”