A Latinovits színház decemberi ajánlata

0
52
  1. decemberi műsor

   

december 1.            szombat              19h            Karnebál – bemutató

december 3.            hétfő                    11h            Keszekusza varázspálcája

december 8.            szombat              11h            Békakirály                                                                   VIK

                                                                     19h            A sötétség hatalma

december 9.            vasárnap             15h            Cerka Tinka és a szürke Lord                               Thália              

december 12.          szerda                  19h            Az arab éjszaka

december 17.          hétfő                    10h            Punktum!                                                                    VIK

december 18.          kedd                     10h            Punktum!                                                                    VIK

december 20.          csütörtök            14h            A két Lotti

december 21.          péntek                 19h            Godot-ra várva

december 22.          szombat              19h            Karnebál

december 26.          szerda                  14h            Liliomfi

december 27.          csütörtök            19h            Pán Péter                                                                   

december 28.          péntek                 11h            Pán Péter

                                                                     15h            Pán Péter

december 30.          vasárnap            11h            Cerka Tinka és a szürke Lord                               Thália

                                                                     19h            Karnebál

december 31.          hétfő                    14h            Liliomfi

 

Karnebál

Budaörsi Latinovits Színház

bemutató: 2018. december 1. 19.00

 

Nae Girimea borbély és felcser: BREGYÁN PÉTER
Iancu Pampon: ILYÉS RÓBERT
Nache Razachescu avagy Cracanel: MÁRTON ANDRÁS m.v. (fenti képünkön)
Adóhivatali gyakornok: HAJDÚ LÁSZLÓ m.v.
Iordache, Girimea segédje: BÖRÖNDI BENCE
Felügyelő: CHOVÁN GÁBOR
Didina Mazu: BOHOCZKI SÁRA
Miţa Baston: SPOLARICS ANDREA
Pincér: FÁNCSIK ROLAND e.h.
Álarcos nő: PÁDER PETRA

Rendező: BERZSENYI BELLAAGH ÁDÁM (lenti képünkön)
Producer: SZABÓ ÁGNES
Díszlettervező: VIRÁG VIVIEN, SOKORAI ATTILA
Jelmeztervező: ZÖLDY Z GERGELY
Szövegíró: PARTI NAGY LAJOS
Dramaturg: KOVÁCS KRISTÓF
Fordító: RÉZ PÁL
Zene: MÁRKOS ALBERT
Világítástervező: KEHI RICHÁRD
Súgó: JUHÁSZ GABRIELLA
Rendezőasszisztens: BARNET MÓNIKA

 

A karneválban tánc van, lehetőleg kecses, amolyan tükörsima parketten siklós, a karnebálban azonban, csak érezzünk rá a száguldó V és az ólomlábú B közötti különbségre, bakancsban, uramfia bocskorban járják, és furtonfurt egymás tyúkszemére hágnak. A karneválban szikrázó maszkák fedik bájosan markáns, illetve markánsan bájos orcánkat, a karnebálban rongy csüng a pofánk előtt, hogy ne zavarjuk már annyira a városképet. A karneválban olyanok vagyunk, amilyenek lennénk, ha lennünk lehetne – ám a karnebálban, minél lelkesebben kirittyentjük magunkat, annál inkább magunkra ismerünk, illetve ismernek ránk a többiek; ahelyett, hogy magukra ismernének.

Caragiale, és szerzőtársa inkább, mint fordítója, Parti Nagy Lajos karnebáljában ágrólszakadt, esetlen férfiak, meg tenyeres-talpas, és/vagy rémületes, már zsenge bimbózó életkorukban is hamisítatlan szipirtyóvá izmosodott nők lejtik és ropják a táncot – olyanok ráadásul, akik erről az esetlenségről és szipirtyóságról tudomást sem akarnak venni, inkább adják a lovagot vagy a dámát, míg belé nem szakadnak. Álarcot szuszakolnak a képükre, hogy becsapják egymást, de még önmagukat sem sikerül, azonban még ez nem hátráltathatja őket abban, hogy újra és újra próbálkozzanak.

Hogy miért is teszik mindezt, azt persze könnyű kitalálni: szerelemre vadásznak, mi másra, és arra, ami a szerelem körítése általában. Férfierőre és női bájra, hódításra és uralkodásra, arra a sóhajszerű nyögésre vagy nyögésszerű sóhajra, amit a Világegyetem hallat, ha a véle cicázó nő vagy férfi a kedvére volt. Mármint ideális esetben, ami olyan ritka, hogy valósággal elvész a fehér hollók tömkelegében.

Még itt, a Balkánon is, ahol történetünk játszódik, a horror komédiák miszerint rémvígjátékok őshazájában, ahol eleve, még karneváli avagy báli maszk nélkül is mindenki legalább kétszer olyan nagy vagy kétszer olyan kicsi, mint a valóságban; ahol nem, vagy csak nyögvenyelősen tartja kordában az indulatokat a civilizáció számtalan szebbnél szebb görcse, ahol nyílt színen dáridózik, színpompás rongyait villogtatva a szegénység; ahol olyan jó volna élni, ha lehetne.

De nem lehet, mert – ahogy ebből a történetből is kiderül majd – annyira azért a Blakán sem civilizálatlan, hogy ne jelenne meg minden történet végén a maga fanyar vigyorával, a maga sajátos humorával, amit senki sem ért, csak önmaga: a Hatóság. Hogy aztán vígan táncikálva, decensen danolászva, kecsesen hazudozva, görcsösen szerelemre áhítozva el ne tűnjünk mind, ahányan csak vagyunk, a feneketlen zsebében.