A kamaraerdei „szegényház” kápolnájának igaz története

0
1180

Szerzőnk lelkes kutatója Budaörs és főként Kamaraerdő történetének, és a levéltárban ismét érdekes adatokra bukkant. Ezúttal a kamaraerdei kápolna sorsáról. Ami ugyan a fővárosi részen található az Idősek Otthonában, az egykori szegényházban, de mégis sok szállal kötődik településünkhöz. Az itt bemutatott információk részben eltérnek az eddigi ismereteinktől.

 „Padua nagyszentjeit ünnepli e nép e haranggal – S gyászteli napjaiban esd segedelmeiért” – hirdeti az egyik harang oldalán levő szöveg. S az is kiderül, hogy 1925. május 3-án a kamaraerdei egykori szegényház kápolnájában két harangot szenteltek fel.

A szeretetotthon története elég szövevényes. Kamaraerdő 1703 előtt a Kamara tulajdona volt. Több kísérlet irányult ara, hogy fel kéne parcellázni és a polgárság részére nyaralótelepet létesíteni, amelynek egyik szorgalmazója Széchenyi István volt. A nagy terv érdektelenség miatt elmaradt, de azért épült néhány vendéglő és kialakítottak néhány telket, amely Kappel majorként vált ismertté. Majd 1855-ben elhunyt a tulajdonosa, gazdát cserélt a birtok és Looser nyaralója nevet kapta. A fűszerkereskedő Looser fivérek, János, Mátyás és Péter tulajdona lett. Ők voltak az őrmezői völgy keserűvíz kitermelői is. Több nyaralót építettek. Rövid időn belül, 1860-ban a teljes jogú tulajdonos Mátyás lett, aki azonban eladta a telepet, amely 16 különféle épületből állt, dr. Hajdú Mátyásnak és társának, akik tovább adták dr. Löbl Simonnak, majd dr. Kormos Béla és dr. Fischer Lajos és Hortobágyi Antal ajánlották megvételre a fővárosnak, hogy szegényházat nyissanak benne. Az üzlet 1913-ban jött létre és a szegényház alapításának a feltételei adottak voltak.

A vásárolt telek és rajta az épületegyüttes, amely részben budai, részben budaörsi épületeket foglal magában, U alakban rendezett házakat kapcsol össze. A mai központi épületben volt az istálló. A gazdasági épületekben sertéshizlalda, tehenészet és kertészet működött. A szeretetotthon 1913 tavaszán nyitotta meg kapuit, ahol szegény aggokat gondoztak a Szent Vince rendi apácák. A közösség hivatása tanító, nevelő, betegápoló krisztusi követése a szegények szolgálatában. „Az irgalmas nővéreknek a betegek háza lesz a kolostoruk. Cellájuk valamely bérelt szoba, kápolnájuk a plébánia temploma, keresztfolyosójuk a város utcái, clausurájuk az engedelmesség, rácsuk az istenfélelem, fátyoluk a szentszerénység.”Az első szeretet egyesület Párizsban jött létre, majd terjedtek el a világban. Magyarországra 1852-ben Grácból hívta meg az első irgalmas nővéreket Széchenyi Franciska (Nógrád megye –  Alsószecskény – Szécsenyke, 1783-1861). Majd 1905 be Piliscsabán jött létre egy központjuk. A kamaraerdei otthon innen érkező apácákat kapott.

A 16 épületből álló telep apáca lakta főépületének egyik szobáját 1920-ban rendezték be a Szent Vince rendi apácák kápolnává, amely azon évben nyílott meg; majd 1922-ben kétszer akkorára bővítették, így lett nyilvános. Az ideiglenesnek szánt kápolna „téglányalaprajzú terem, amely szentélyfalával a főépülethez kapcsolódik, különben a többi oldalról szabadon álló földszintes helyiség”. A Paulai Szent Vince tiszteletére állított oltára neogótikus stílusú; kétoszlopos menzából, tabernákulumból és három, Szent Vince, Immaculata, Marillac Iyujza szobraival ékesített fülkéből áll.

A faoltárt Hegyesi János iparművész terve szerint az Ecclesia Rt. készítette, 1931-ben; színezett gipszszobrai Máriahegyi János sablonjai. Az oltár melletti Jézus szíve és Szent József szobrai viszont Folly József szobrásztól valók. Boldog Labourè Katalin Apotheozisát ábrázoló olajfestésű kép Papp József műve. Harangszentelés 1925.volt május hó 3-án a kamaraerdei szegényház kápolnájában, ahol két harangot szenteltek fel.

A hatóságok engedélyével Badal. Ede ker. elöljáró gyűjtést indított, és az ő vezetése mellett a gyűjtés munkájában részt vettek még: dr. Kovács Ferenc, a kamaraerdei szegényházi kápolna lelkésze, Masirevits Vladimir szegényházi gondnok, Boldogh Ágoston, dr. FerryAladár, dr. Hetessy Ferenc, Hirsch Gyula, dr. Kovács Ferenc, Rupp Kálmán, Schaffner Rezső, Slunka Alajos, Wehrman Géza, Zaitz Géza.

A két harang felirata: Szent István harang, F-hangú, súlya 105 kilogramm. Készült  Badal Ede I. ker. elöljáró, dr. Kovács Ferenc plébános és Masiievits Vladimir szegényházi gondnok buzgólkodása a  kamaraerdei r. k.egyház részére  Öntötte: Szlezák László harangöntő Budapesten. „Hívom az élőket, siratom mindig a halottat /S zúgásomra legott oszlik a bősz zivatar. / Országos gyászról szólott e harang legelőször, / Mert idegen népek járma gyötörte e hont, / Hős Árpád őröket az olasz, szerb, cseh / bitorolta, Szent István e hazát védje meg újra karod!” A Szent Antal harang D-hangú, súlya 22 kilogramm. Kamaraerdei. k. egyh. 1925. Öntötte Szlezák László harangöntő Budapesten. „Pádua nagyszentjét ünnepli a nép e haranggal / S gyász teli napjaiban esd segedelmeiért.”

A harangfeliratok dr. Kovács Ferenc kamaraerdei szegényházi plébános ihletet lelkéből fakadt. A felszentelést Mészáros János dr. érseki helytartó végezte. A telepet Limbacher Frigyes főfelügyelő díszítette föl Ízlésesen. Koszorús leányok voltak: Frank Zsuzsika es Micike, Scheer Aranka, Kronicz Erzsike, Gittler Lolika, Weisner Pilmica es RezsekPotyika. A keresztanya tisztet Badal Edene született ‘Saderlitz Ida úrnő töltötte be. Az ünnepi szentmisén Grimm Ferenc dr. intézeti főorvosa, aki egyben a Nagypénteki Református Erzsébet Otthon orvosa is- orgona kísérete mellett dr. Grimm Ferencné, dr. Kabakovits Józsefné,Horváth Ferenc dr. es Gollner János énekeltek.  Leitner Jenőné pedig hegedűn játszott. A harangokat a felszentelés után a főváros tanácsa nevében Liber Endre tanácsnok vette át. A szép és lelek emelő ünnep áldomás fejezte be. Különálló vasszerkezetű haranglábjának Szent István király és páduai Szent Antal tiszteletére Szlezák László által öntött két harangja 1925-ben készült.

A II. Világháborút követően az otthonban a gondozást még a nővérek végezték, de 1946-ban a szerzetesek általi intézetet feloszlatták és 1950-ben megkezdődött a szerzetesnők internálása is, ezért 1952-1957 között szünetelt a gondozás, majd pártiskolaként funkcionáltak az épületek. Csak 1958-tól működött ismét időseket, rászorulókat ellátó intézményé.

Az otthon területén levő kápolna az idők során állapotában leromlott, felújításra szorult. Budaörsi Nepomuki Szent János templom a Székesfehérvári egyházmegye plébánia templom fennhatósága alatt működő nyílt miséző hely lett, és 1981-2000 között Szentgyörgyvölgyi Zoltán plébános áldozatos munkája segített a kápolna fenntartásában. Ő sokat fáradozott azon, hogy a Budaörsön élő különböző vallási felekezetű emberek a vallási tolerancia, az ökumené szellemében, teljes egységben éljenek.

Díszpolgári címét posztumusz adományozták neki 2000-ben. Az otthon kertjében a Szentgyörgyvölgyi Zoltán alapítvány egy szoborral örökítette meg szerény, odaadó személyiségét. A kápolna felújítására hagyta hagyatékát, amelyet a budaörsi katolikus egyház anyagilag is támogatott, így készült el a kápolna. A szobor pedig munkássága elismerése.

Írta: Bánvölgyi Rozál

Felhasznált források:

  1. Térképkép: Kappel majorjától a városi szegényházig. Holló Szilvia Andrea
  2. Katolikus Püspöki Konferencia-Vincésnővérek
  3. Bottlikné Aranka A Vincés Nővérek története
  4. Zoltán atya munkássága
  5. Irgalmas nővérek Magyarországra kerülése
  6. Harangszentelés:Budai Napló1925.,