A Budaörsi Olvasókör vendége volt Wittinghoff Tamás polgármester

0
65

“Itt még a lakótelepen is szeretnek élni az emberek

Tegnap délután, a PostART szalonjában Wittinghoff Tamással, Budaörs polgármesterével beszélgetett az Olvasókör vezetője, Tóth Zoltán. Elsősorban az önkormányzatiság helyzetéről volt szó, de érintettek egyéb, a város életében nagy szerepet játszó területet is, például az egészségügyi központ működését és a lőtér ügyét, illetve az Olvasókör tagjai a jövőre vonatkozó kérdéseket is tettek fel.

A Budaörsi Olvasókör minden hónap második szerdáján beszélgető estet tart, ahova egy írót vagy más közéleti személyiséget hív meg. Ezúttal Budaörs polgármestere, Wittinghoff Tamás volt a vendég. Az Olvasókör vezetője, Tóth Zoltán üdvözölte a jelenlévőket a koronavírus óta először személyesen.

Wittinghoff Tamás az országban az egyik olyan polgármester, aki legtöbb ideje, három évtizede áll városa élén (egész pontosan 1991. február 1-től), így az első téma az volt, milyen volt a kezdetekkor és az idők során hogyan változott az önkormányzatiság Magyarországon. Tóth Zoltán először azt kérdezte, annak idején milyen várakozással kezdte meg a munkát a polgármester, mit gondolt, miben fog különbözni az új berendezkedés a tanácsrendszertől. A válaszból kiderült, hogy Wittinghoff Tamás mindenekelőtt a rendszerváltozástól az önrendelkezés szabadságát remélte (hogy egy település, annak lakossága a saját ügyeiben kizárólagos döntéshozó legyen), bár már akkor is tudta, hogy ezek megvalósulásához anyagi forrásokhoz is kell jutni. Azt azonban hozzátette, nem gondolta volna, hogy harminc évvel a rendszerváltozás után egy kormánypárti polgármester fogja azt mondani, hogy úgy kiürítették az önkormányzatiságot, hogy gyakorlatilag fölszámolták és ez már a tanácsrendszer újjáélesztése.

A város jó fekvése miatt, illetve a területek tulajdonosaival észszerűen egyezkedve sikerült elérni, hogy az autópálya melletti mocsaras területre kereskedelmi-szolgáltató cégek jöttek, és az ő adójukból fejlődött Budaörs színvonalas várossá, valósulhattak meg a közösségi célok, épültek az óvodák, iskolák, a sportlétesítmények, közterületi fejlesztések… stb. Még az is megtörtént – ami ma már elképzelhetetlen lenne -, hogy Törökbálint kisgazdapárti polgármesterének kérésére, Budaörs közbenjárásával az SZDSZ-MSZP kormány is beszállt a felüljáró finanszírozásba, hogy Törökbálintnak is legyen autópálya felhajtója.

A fejlődés kapcsán Tóth Zoltán megjegyezte, ő a családjával 1990-ben költözött Budaörsre, és még jól emlékszik arra, hogy 10 amperben volt korlátozva a háztartások áramellátása, az ember vagy vasalt vagy főzött vagy ment a mosógép.

Ezzel együtt szóba került az is, hogy régen a lakosság is türelmesebb és együttműködőbb volt, míg az esőcsatornákat, a vízvezeték rendszert kialakították, áramfejlesztést eszközöltek, mint ma.

Mostanra meg ezek elöregedtek, illetve egészségtelen például, hogy elavult azbesztcsöveken át érkezik az ivóvíz, de a közművek felújítására a Csatornázási Műveknek nincs sem forrása, sem munkaerő kapacitása, hiszen – mint már többször is elhangzott a város más fórumain -, a rezsicsökkentés oda vezetett, hogy a szolgáltatók nem hogy fejleszteni nem tudnak, de még a hibák javítására sem képesek napokig, ahogyan arra volt példa idén júliusban, amikor egy csőtörés miatt napokig folyt a víz az egyik kertvárosi városrészben. Hamar áttértek az energiaárakra is, felmerült, hogy az uszoda fenntartása is nehézségekbe ütközhet a megnövekedett rezsi miatt, több száz milliós többletköltsége keletkezik. Németországban szigorú energiacsökkentő intézkedéseket hoztak, az egyik német városban már most kihirdették, hogy szeptembertől bezárják az uszodákat, a bretzfeldi iskola tanuszodáját sem fogják működtetni, az intézményekben pedig csak hideg víz lesz.

Tóth Zoltán említette, hogy Budaörsön a részvételi demokrácia is megvalósult részben, hiszen a képviselő-testület elkezdett együttműködni a lakossággal, ami egy új jelenség volt, bizonyos, a városképet érintő kérdésekben kikérték a lakosok véleményét. Aktualitást adott a beszélgetésnek, hogy nemrégiben módosították az alaptörvényt, 2024-ben egy napon lesznek az EP és az önkormányzati választások, ami majd azt a furcsaságot fogja eredményezni, hogy hiába választanak meg akár új városvezetőket, fél évig még az előzők fognak működni.

Tóth Zoltán utolsó kérdése a még hátralévő két év terveire, illetve a következő választás programjára vonatkozott, mire a polgármester így válaszolt: „még meglepő dolgok következhetnek, amire nem vagyunk felkészülve… de egészen addig, amíg a mandátum szól, tisztességgel fogunk dolgozni és ez lesz majd a kampányunknak is a lényege, ha jól csináljuk, azt érzik az itt élők is, és meghatározza, mire szavazzanak.

Szóba került, hogy az egészségügyi központban hangsúlyossá vált egynapos sebészet, amire a polgármester elmondta, hogy ha nem lenne, akkor a 32 szakellátás sem volna, mert az állam csak az ellátások mintegy felét fizeti, a többit az egynapos sebészet fizetős része fedezi, így járulva hozzá az alapellátáshoz.

Szokás, hogy az ilyen olvasóköri rendezvényeken teret kapnak a hallgatóság kérdései is, ezúttal sem volt ez másként. Az egyik kérdező érdeklődött, a polgármester mit emelne ki Budaörsön az agglomeráció többi részéhez képest. Wittinghoff Tamás szerint sok mindent lehetne említeni, Budaörs színes kulturális életét vagy a sporteredményeit, de fontosabb, hogy itt még a lakótelepen is szeretnek élni az emberek, ami egyébként zöldebb, mint más lakótelepek. Ezen kívül kiemelkedő a szociális ellátás és a közelgő, drasztikusan megemelkedő rezsiköltségeket tekintve erre még nagyobb szükség lesz, mint eddig. Sokan ugyanis, akik eddig nem vették igénybe a segítséget, bár beletartoznak az elláthatók körébe, a magasabb költségek miatt már jelentkeztek a hivatalnál és a számuk még növekedhet.

Volt kérdés, ami a Budaörsi Latinovits Színház jövőjére vonatkozott. A polgármester elismerte, hogy a színház kiemelkedő kulturális értéket nyújt, ezért az önkormányzat mindent megtesz, hogy fennmaradjon a nehéz helyzetben is.

Más a városi buszjáratról érdeklődött, de megnyugtató választ kapott, a kisbuszokat nem tervezik megszüntetni. Persze bővíteni is lehetne, mert igény lenne rá, de egyelőre jó, ha fenn tudják tartani.

Kiderült továbbá, hogy a Budakeszi felé vezető útelágazásnál, ahol a lámpás kereszteződés van, építőanyag áruházat szeretne a tulajdonos létesíteni, illetve ugyanott a Csiki csárda azért van olyan siralmas állapotban, mert a tulajdonosok nem tudnak megegyezni.

Szóba került a lőtér ügye. Az eredetileg Igaly József lőtere a hetvenes években létesült, de az megszűnt, és a rendszerváltás kezdték Igaly leszármazottai újra működtetni, de közben  benépesült a környék, illetve gyermektábor alakult ki a közelben, ráadásul a szemközti természetvédelmi terület létezését is tudomásul kell venni. S bár a bíróság jogerősen kimondta, hogy nem működhet, ennek ellenére a helyi és megyei rendőrség megadta az üzemeltetési az engedélyt – foglalta össze a a több évtizedes történetet a polgármester nagyon röviden.

Van-e törekvés Budaörsön a csapadékvíz felfogására? – érdeklődött valaki.  A magántelkeken, egyénileg megvalósítható, de nagy, közös tározók kialakításához nincs elegendő szabad terület Budaörsön belül – tudtuk meg. Annyit sikerült vízügyben elérni, hogy legalább már a budaörsiek szennyvize nem a Hosszúréti patakba ömlik – a Törökbálint határában lévő szennyvíztisztítón át -, hanem a korszerűbb csepeli tisztítóba vezetik és onnan sem egy patakba, hanem a Dunába eresztik a tisztított vizet.

Szeptemberben (a hónap második szerdáján) Kukorelly Endre lesz az Olvasókör vendége, akit verses kötetéről fog kérdezni Tóth Zoltán.

Cikkeink a Budaörsi Olvasókörről ITT olvashatók.

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here