Érdekességek a „Borsőrmester” borítójáról

0
359

„Borsőrmester és a magányos szívek klubja”– ismerős? És úgy, hogy Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band? Ha még hozzátesszük, hogy Beatles 1967? Akkor persze!

Gimesy Péter művészettörténész tartott kedden este vetített képes előadást a Jókai Mór Művelődési Központban, ami VinylKlub címmel egy öt részes sorozat első alkalma volt. Most az ötvenéves lemezről, illetve elsősorban annak borítójáról tudtunk meg tőle igen érdekes részleteket. „Ez az a lemez, amelyik a következő évben – első rockalbumként – elvitte az év legjobb albumának járó Grammy-díjat, de a legjobb könnyűzenei felvétel, a legjobb könnyűzenei album, illetve a legjobb borító kategóriában sem talált legyőzőre. A következő években megjelent öt album pedig a koncertek hiánya ellenére is elképesztően népszerűvé vált” – olvashatjuk Vincze Miklós cikkében. Az előadáson a Beatles mellett szóba került a Doors, a Jefferson Airplane, a Pink Folyd, a Rolling Stones, és ezeknek a ma már klasszikus zenekaroknak az egymásra gyakorolt hatása.

Nem zenetörténeti, sokkal inkább kultúrtörténeti volt a visszatekintés a művelődési ház folyosóján berendezett, hangulatos kis térben. Így mindjárt az elején hallhattunk egy kicsit Andy Warholról. Az amerikai képzőművész központi figurája volt a pop-art irányzatnak, sikeres reklámrajzoló karrierje után, mint festő és avantgarde filmkészítő tett szert világhírnévre, és ő volt az, aki a képzőművészeti remekeket tömeges fogyasztásra tette alkalmassá szitanyomással.  Egyebek között megismerhettük a történetét, hogy kik és miért kerültek a „Borsőrmester” borítójára, mint például Poe, Jung és Huxley, és Hitler illetve Jézus végül is miért nem. Hogy ez volt az első olyan lemezborító, amelyiknek a hátlapjára szöveget nyomtattak. S azt is megtudtuk, hogy a Beatles rajongók körében miért terjedt el a 28 éves Paul McCartney-ról, hogy már nem él. Egészen abszurd: mert az egyik lemezborítón háttal állt, mert a másikon mezítláb volt; mert balkezes létére a fotón a jobb kezében tartja a cigarettát és így tovább. Végül egy az előzőre hajazó újabb lemezborítóval cáfolta ezeket.

Az előadó arról is beszélt, hogy az LSD a hatvanas évek végén a popvilág legdivatosabb tudatmódosítójának számított, és hogy átrajzolta a rockzene térképét Angliában és Amerikában. A Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band a lehető legváltozatosabb effektekkel és hangszerekkel megbolondított hangzása pedig a pszichedelikus pop legjavát gyűjti egybe, és ekkorra a zenekar valamennyi tagja az LSD által módosított tudatvilágban él, és a borító belső oldalán a négy zenészből kettőnek a mosolygásán is látszik a hatása.

A mintegy hatvan perces teljes előadást természetesen nem írjuk itt le, ám akinek sikerült ennyivel felkelteni az érdeklődését, novemberben legyen ott a következőn, aminek témája a Doors első lemeze lesz.

(Gimesy Pétert egyébként már korábban is hallhattuk a budaörsi művelődési házban. Tavalyi, négy részes művészetek sorozatában tavasszal elsőként az itáliai reneszánszról tartott előadást, Giotto-tól Michelangelo-ig. Majd nyáron a második részben az első részben tárgyalt reneszánsz művészet következményeként is felfogható barokk művészet került sorra. Ősszel az előadás a modern kor alapjairól szólt, a reneszánszt követő újabb nagy paradigmaváltásról, ami a 19. század elején zajlott le a művészetben. Decemberben a sorozat az impresszionistákkal zárult.)