Szombaton kora délután beszédekkel és koszorúval avatták fel a vitorlázórepülés új emlékművét a Farkas-hegyen. A Budaörsi Kopárok ezen része volt bölcsője a vitorlázó repülésnek, amely Magyarországon 1929-ben kezdődött. Az avatáson beszédet mondott Kálóczi Imre alpolgármester és Révy László vitorlázó repülő pilóta, az emlékművet megkoszorúzta Terpó György a farkashegyi pilóták nevében. Sokan voltak kíváncsiak az eseményre, mintegy kétszáz ember lepte el a területet, sok veterán is kilátogatott és jó hangulatban elevenítették fel emlékeiket.
Délután kettőkor kezdődött a hivatalos ünnepség, de már déltől gyülekeztek az érdeklődők és az idősek, akik nagyrészt közvetlenül átélték, amit ez a másodszori emlékmű avatás jelképez. Először ugyanis 1979-ben állítottak emléket, akkor a vitorlázó repülés 50. évfordulója alkalmából, de ezt vandálok tönkretették az elmúlt 10-15 év során.
Bár volt igény korábban is az emlékmű helyreállítására, és Budaörs Város Önkormányzata támogatásáról biztosított, végül idén februárban állt össze egy lelkes csoport az Aeroklub Farkashegy Sport Egyesület pilótáiból, hogy a Magyar Repülő Szövetség által rendelkezésükre bocsátott Junter 2 szárnyakat átalakítsa időjárásnak ellenálló emlékművé. Ebben támogatta őket a Magyar Repülő Szövetség, Budaörs Város Önkormányzata, a MÁV Repülőklub, az Aeroklub Farkashegy és a Budaörsi Infó. A Pilisi Parkerdő Zrt. tanösvényt tervez kialakítani a Farkas-hegyen, és ebben szerepet szán az emlékműnek is.
Repülőgépes bemutatót követően az avatási ceremóniát Kálóczi Imre alpolgármester nyitotta meg, méltatva a felújító brigád áldozatos munkáját.
Ezt követően Révy László, vitorlázó repülő pilóta, aki maga is épít repülőgépeket, tablókkal illusztrálva röviden elmesélte a magyar vitorlázó repülés történetét. Az első világháború után a vesztes országokban a katonai repülés megszűnt. Azonban az aviatika szerelmesei megtalálták a módját a motor nélkül is kivitelezhető repülésnek, és 1920-tól kezdve minden évben megrendezték a vitorlázó repülők versenyét Németországban, a Rhön-hegységben. Az elsőt Kármán Tódor osztrák kollégájával, Wolfgang Klempererrel a közösen tervezett „Schwarzer Teufel”, a Fekete Ördögnek nevezett géppel meg is nyerték. Petróczy István ezredes tábori pilóta, aki polgári repülési ügyekkel foglalkozott, vitorlázó repülő szakosztályt szervezett, és 1929-ben Bernárd Mátyást és Reiner Józsefet Németországba küldte, hogy megszerezzék az oktatói képesítést. A lejtővitorlázás helyszínéül a Farkas-hegyet választották, ahol a megfelelő körülmények – szél, hegyoldal – adottak.
Az első egyesület a MOVERO volt, hangárját 1929-ben építették, fából. Ez 1940-ben leégett, amikor kolbászfüstölés során a parazsat egy betörő észak-nyugati szél fellobbantotta. 1929-ben az első repülő tanfolyamot is meghirdették, melyre tizenketten jelentkeztek, akik közül az egyik nő volt.
A MOVERO mellett hamarosan megalakult a MÁV Testvériség Sportrepülő Egyesület Antal Lajos vezetésével, majd 1930-ban Kaposváron SACERO (Somogy megyei Auto Club) elnevezéssel, és Gyöngyösön a MOVE. 1930-ban már az első magyar nemzeti vitorlázó versenyt is megrendezték. 1933-ra már huszonöt repülőklub volt, köztük a szolnoki. 1932-ben kezdtek a Szekrényes-hegy tetejéről is indulni. 1934-ben lezuhant egy Hangwind típusú vitorlázó repülőgép, pilótája, Pap Antal meghalt. A mai városháza helyén állt a Luntz kocsma, ide jött a Gellért térről a HÉV, zömmel azzal jártak ki vitorlázó repülni, a hangár elemeit is azzal hozták ki, és kézben vitték föl a hegyre.
Az időjárási viszonyokat figyelembe véve zászló jelezte, lesz-e aznap repülés, hogy érdemes-e HÉV-re szállni. A leégett fahangár helyett vasbeton hangárt építtetett a Horthy Miklós Nemzeti Repülőalap a repülőiskolások számára. Később azonban, a hatvanas évekre a vitorlázó repülés leköltözött Budakeszi alá, a ma is használatos Farkashegyi Repülőtérre. A Farkas-hegyen azonban még egy ideig működött a csepeli repülőgép szerelő iskola tanműhelye.
A beszéd után került sor a koszorúzásra, majd a Katlantúra résztvevőivel egy csoport átment a Szekrényesre a betonrámpához tiszteletadásra. A repülős társadalom tizedik éve rendezte meg ezt a túrát, melynek során bejárják a vitorlázó repülés történelmi helyszíneit és a Szekrényes katapultját borral meglocsolják. Gyöngyösi András (a Magyar Vitorlázórepülő Szövetség elnöke) és Terpó György szóltak néhány szót, és egyben elmagyarázták az érdeklődőknek, hogyan zajlott le a vitorlázógépek gumiköteles indítása. A könnyű, 120-150 kilós repülőgépek ideális esetben elsiklottak a levegőben a sík, füves terepre, rosszabb esetben a fákra ereszkedtek, ahonnan furmányos módon, épségben szedték le a gépeket.
Fotó:Borhegyi és Petőházi
