A római katolikus templomban a fél tizenegyes szentmise keretei között emlékeztek meg ma a budaörsiek a németek kitelepítésének 75. évfordulójáról.
Mint ismert, 1946. január 19-én városunkból indult az első vagon azokkal a honfitársainkkal, akik csak egy kis csomagot vihettek magukkal az ismeretlenbe. Azt ugyanis csak a célállomáson tudták meg, hogy Németországba érkeztek. Márió atya ezt az eseményt is belefoglalta vasárnap délelőtti prédikációjába és a templomban Boros György, a Budaörsi Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke is felszólalt.
Nobilis Márió (pápai káplán és püspöki tanácsos), a plébániatemplom kisegítő lelkésze mai prédikációjában többek között az itt élő német nemzetiségű emberek istenhitéről beszélt, mintegy a német kitelepítésre való megemlékezés részeként: „Amikor egy ilyen szörnyű, pusztító eseményt kellett átélniük, hogy megfosztották őket gyakorlatilag mindenüktől, elűzték a földjükről, teljesen gyökértelenné váltak hirtelen, ők akkor is bíztak Istenben, amikor ez egyáltalán nem látszott értelmes döntésnek. A kiűzetés közben is tudták, hogy Isten nem felejti el őket. És az életük visszaigazolta ezt, hogy sok küzdelemben, sok szenvedés közepette végül újra hazára leltek, újra el tudták kezdeni az életüket és föl tudták építeni. Mert ez a bizalom megvolt bennük, hogy Isten nem hagy el. Isten táplál, Isten életet akar még a legnehezebb körülmények között is” – mondta.
Boros György, Budaörs Német Nemzeti Önkormányzat elnöke is szót kapott, akitől megtudtuk, hogy a megemlékezésre idén a járványhelyzetben miatt került szűk körben sor a templomban, és kérte, hogy holnapután mindenki otthon emlékezzék meg egy szál gyertya meggyújtásával és imával.
Majd elhangzott a magyar himnusz és a magyarországi német nemzetiségiek himnusza.
A mise után már a Mindszenty óvoda (egykor itt állt a községháza) falán lévő emléktáblánál helyezte el koszorúját Czuczor Gergely, a Fidesz budaörsi csoportjának elnöke, Keller-Deák Kristóf, a Fidelitas tagja, valamint a Lyra Dalkör, melynek tagjai a hagyományhoz híven énekeltek is. Ekkor már ott volt néhány koszorú, a szalagok alapján a Jakob Bleyer Heimatmuseum és a Budaörsi Német Nemzetiségi Önkormányzat, továbbá a Budaörs Bretzfeld Baráti Társaság és Ritter Imre, országgyűlési német nemzetiségi képviselő nevében.
A budaörsi városi önkormányzattól a mai esemény után azt a tájékoztatást kaptuk, hogy egyeztetve a nemzetiségi önkormányzattal a járvány miatt nem lesz idén hivatalos, közös megemlékezés. Cikkünk a tavalyi megemlékezésről ITT olvasható. Akkor Wittinghoff Tamás polgármester beszédében méltatta a Magyarországon már az államalapítás óta élő német nemzetiségűeket, akik mindvégig nagy szerepet játszottak az ország boldogulásának előmozdításában, gazdaságilag, kulturálisan egyaránt. Majd röviden összefoglalta, mi vezetett a második világháború után a svábok kitelepítésének ötletéhez. S a történelem szörnyűségeinek ismétlődését megelőzendő, kijelentette: „Nekünk, budaörsieknek, kiemelt felelősségünk az emlékezés és az emlékeztetés.” A megemlékezés mellett fontos a település helytörténetének ismerete, a hagyományok ápolása is, mert így „szerezzük vissza azt a múltat, amelyet erőszakkal szakítottak meg hét évtizeddel ezelőtt” – mondta tavaly Wittinghoff Tamás. Végül különösen fontosnak tartotta hangsúlyozni: „Nincs kollektív bűnösség. Nem lehet senkit előítéletek, sztereotípiák alapján megítélni. Csak egyéni felelősség van, azaz minden ember a saját tettéért tartozik elszámolással.”
A budaörsi kitelepítésről az elmúlt évtizedben számos kiadvány jelent meg Budaörs Város Önkormányzata támogatásával, a Budaörsi Német Nemzetiségi Önkormányzat és a Bleyer Jakab Helytörténeti Gyűjtemény kiadásában. A 60. évfordulón, 2006-ban az azóta elhunyt Kovács József László által szerkesztett Rögös utakon – Auf steinigen Wegen című kötet, amely visszaemlékezők írásait, interjúit gyűjti egybe albumszerűen, az egykori Budaörsről szóló gazdag képanyaggal. Néhány évvel később, 2010 végén a Heimatmuseum helytörténeti kutatócsoportja munkájaként jelent meg a Jogfosztások Budaörsön – Entrechtungen in Budaörs (1944-1948) című tanulmánykötet, amely tudományos alapossággal dolgozza fel a budaörsi németek kitelepítésének időszakát. A könyv eddig ismeretlen képanyagot és dokumentumokat is tartalmaz. Steinhauser Klára interjúival jelent meg 2012 januárjában a Régi budaörsi családok – Alte Budaörser Familien III. kötet, amely 20 kitelepített német családdal tartalmaz életút interjúkat. 2014 áprilisában pedig Mahut Réka: Töréspontok című kiadványát mutattuk be. A kiadványok megvásárolhatóak a Heimatmuseumban.
Egy kevésbé ismert történelmi adalék, hogy Hitler 1939. október 6-i beszédében vázolta fel általánosságban a külföldön élő németség hazatelepítésének tervét. Ennek első szakasza volt a kelet-európai országok német lakosságának kimozdítása otthonából, s a birodalom határain belülre utaztatása. Természetszerűen népességfelesleg keletkezett, nem jutott mindenkinek lakás, nem jutott megélhetési lehetőség, másrészt szigorúan megvizsgálták, ki méltó a letelepítésre, az eljárás idejére táborokba zsúfolták a tömegeket. A helyzet súlyosságát mutatja például, hogy 1941 tavaszán mintegy 260 000 német még barakkokban tengődött, holott 1939 előtt háza volt, lakása, földje, munkája, normális családi élete. Szót érdemel persze az a nem német ajkú – többnyire szláv – lakosság is, amelynek azért kellett elhagynia otthonát, hogy legyen hely a területen a hazatoloncolt németeknek. Magyarországon sem 1945 után vetődött fel először a német lakosság kitelepítése, hanem a Generalplan Ost meghirdetésével egy időben. Erről bővebben ITT írtunk.
Írta: B. É. – E. E., fotók Borhegyi
