Újévi körkérdésünk: tesz(el)-e fogadalmat, mi történt 2017-ben és mit vár(sz) 2018-tól? A harmadik, akitől választ kaptunk Polgár Marianne grafikus, a Magyar Történelmi Szalon szervezője.
Ismét elszállt egy év. Elszállt, folytonos hiányérzettel: mit nem végeztem el, hová nem mentem el, kivel nem találkoztam, kitől nem búcsúztam, kit nem segítettem, kitől nem kértem bocsánatot…
Mit várok az új esztendőtől: egyrészt több időt, hogy 2018. év végén ne ugyanez az érzés gyötörjön, másrészt nyugalmat és biztonságot a lelkemben, a családban, a városban, a hazában és a világban. Utópia? Meglehet.
Olyan világban élünk, ahol apolitikusnak lenni bűn: beletörődés és meghunyászkodás. Harcolni azonban nem csak tűzzel-vassal lehet: „…feddjétek meg a nyughatatlanokat, bátorítsátok a félénk szívűeket, gyámolítsátok a gyengéket, legyetek türelmesek mindenki iránt!” (Tesszalonikieknek írt első levél 5,14), és próbáljátok ész-érvekkel meggyőzni őket, hogy mindenki felelős nem csak a saját sorsáért, hanem családja, nemzete boldogulásáért, jövőjéért is.
A sorozat korábbi cikkei:
Bíró Gyula alpolgármester: ITT
St. Martin zeneszerző, előadóművész: ITT
