A „Ne fűts hulladékkal” elnevezésű, a szemétégetést ellenző civil mozgalom harmadik meghirdetett összejövetele az eddig megszokottól eltérő volt. Bár Várady Zsolt szervező bevezetőjében már a jövő hétre tervezett, az érintett hatóságokkal való egyeztetést említette, a lakosok közvetlen kommunikációja továbbra is fontos, ezért a meghívott improvizációs színészek (Horváth-Töreki Gergely és Bognár Anna) segítségével a jelenlévők ebbéli képességeiket fejleszthették szerda este a GYEREk-BErekben.
Harmadik alkalommal találkoztak tegnap este a hulladékégetés megszüntetéséért civil indított kezdeményezés iránt érdeklődők Várady Zsolt szervezésében, de még most akadtak olyanok, akik először jöttek el. Az eseményen jelen volt és az improvizációs játékokban is részt vett Benkovics Gábor, a városvezetői hivatal környezetvédelmi osztályvezetője, s bár a budaörsi önkormányzat már nem léphet fel hatóságként (a Budakeszi Járási Hivatalhoz kell fordulni ilyen esetekben), az kiderült, hogy a kéményből, tüzelőberendezésből a hatóság tud olyan mintát venni, amiből kiderül, mit égettek benne.
Várady Zsolt felvezetőjében elmondta, hogy a hatóságokkal való egyeztetésre azért van szükség, mert a beérkezett levelekből kiderült, sokkal több lakost érint a probléma, és az ellene való küzdelem kilátástalan a bizonyíthatóság nehézsége miatt, azt remélik, a hatóság a jövőben elrettentőbb szereplője lesz az ilyen ügyeknek.
Az összejövetel irányítását ezután átvette Horváth–Töreki Gergely, aki improvizációs színész és tréner, valamint Bognár Anna, aki maga is budaörsi és akit a Szamárfül Projekt műsoraiból ismerhet a helyi közönség. A színészek a drámapedagógia eszközeivel ismertették meg a jelenlévőkkel, melyek felhasználhatók élethelyzetek problémáinak megoldására. Az improvizációs feladatok lényege, hogy bátorítást nyújtsanak, illetve olyan technikákat tanítsanak, mellyel javítani lehet a kommunikáción, és így egy higgadtabb, célirányosabb kapcsolatfelvétel valósulhat meg a hulladékkal fűtők és annak káros hatásait elszenvedők között, talán van mód arra, hogy megváltoztatható legyen a környezetszennyezők hozzáállása.
A konkrét feladatok között volt olyan, ami valóban hasznosnak bizonyult. Először tisztázták, mit jelent az alacsony és a magas státuszú ember. Alacsony státuszú ember általában nem tart szemkontaktust, lesüti a szemét, halkan motyog, görnyedt testtartású, bizonytalan, míg a magas státuszú magatartás jellemzői a céltudatos, határozott fellépés, az egyenes tartás, nyugodtság, összeszedettség. Az improvizációs feladat, melyben mindenki részt vett, arra irányult, hogy a különböző státuszokat kipróbálják egymáson a jelenlévők, azaz, milyen érzés, ha alacsony státuszban kommunikál hulladékégetőként az alacsony státuszú reklamálóval, illetve milyen, ha magas státuszúval és fordítva. Miután minden variációban kipróbálták, kiderült, hogy hatékony előrelépés két magas státuszú ember kommunikációja révén történhet, amikor a panaszos részéről is erősebb a nyugodt és kedves hangnemű meggyőző erő, mint a vádaskodás. „Más érzések vannak az emberben, amikor más stílusban beszél” – fogalmazta meg tapasztalatát az egyik résztvevő.
A következő játék arra épült, hogy mivel lehet elérni a másik embernél valamit, anélkül, hogy konkrétan kimondanánk, mit várunk el tőle. Ehhez érdemes jól megismerni és olyan tényezőkből kiindulni, melyek fontosak a számára, a pozitív megerősítés mentén úgy rávezetni a problémára, hogy maga jöjjön rá, hogy a hulladék égetése helytelen. De még az is felvetődött jó ötletként, hogy olyan felebaráti viszonyba is érdemes lehet akár kerülni szomszédunkkal, melynek révén feloldódik benne az átgondolás nélküli elutasítás, ami gátolja a józan gondolkodásban.
Várady Zsolt a végén azzal búcsúzott, hogy a következő alkalommal, jövő héten, csütörtökön, február 7-én az lesz a téma, hogyan lehet még a beszélgetésen és a hatóságok segítségén kívül tenni a megoldásért. A további tervek megbeszélése a fűtésszezonon túlra is kiterjed majd.
