Mi már nagyon készülünk arra a kiállításra, ami február 4-én hétfőn 18 órakor nyílik a városháza aulájában.
Hat paraván mindkét oldalán mutatjuk be azt a cikksorozatot, ami 2018. júniustól indult a Budaörsi Naplóban Budaörs régi, védett épületeiről és a 2019. januári számban megjelent, Csík Edinával készült interjúval zárult. Továbbá minden egyes részből újra fotóztunk egy-egy különösen érdekes vagy szép házat, amelyeket a kiállításon nagyméretű plakátokon láthatnak majd, egyben és részletekben.
A plakátok mára elkészültek, holnap délelőtt felkerülnek a városháza aulájában a helyükre. A kiállítást Borhegyi Éva és Eller Erzsébet állította össze, a fotókat Borhegyi Éva és Kótány Katica készítette, a plakátok grafikai tervezését Kaszás Zoltán vállalta.
Szintén holnap délelőtt kerülnek a helyükre Gulyás Boglárka budaörsi művész egyedi technikával, fára készült festményei, amelyeket régi fotók és szép, régi házak ihlettek.
Boglárka ezt írja magáról:
Az alkotás éltet, minden nap újat ad.
Képzőművészként (sokakkal talán ellentétben,) nem az indulataimat és vágyaimat vetítem a papírra.
A már meglevő világból válogatva finom értékeket, a természetből merítem munkáim alapötleteit. A fa hosszú élete megnyúlik még egy kicsit, ha a kezembe kerül, mert megőrizhető melegséget áraszt.
Az emberi arc, a portré is ilyen, ám örökké változó érték, és nagyon nagy élmény számomra az ábrázolása.
Budaörsön élő és alkotó művészként feladatomnak érzem városunk értékeinek kutatását, bemutatását, őrzését. Festménygrafikaként visszaadva a régi és érdekes múltú(sok esetben már lebontásra ítélt) épületeket,szobrokat, a mai állapotukban, de régi szerepük hangulatával mutatom be, mert fontos tudni, hogy kik vagyunk, honnan hova érkezünk.
Összetett technikával dolgozom,a képek nagyrészt régi falemezre, bontott deszkára készülnek, miután megmunkáltam a felületet. Lazúros aqvarell és „száraz” akrilfesték mellett tus vagy tollrajz emeli ki a részleteket. Lehetőség szerint kint kezdem a munkát a helyszínen.
A művészi rajz és kézműves technikák tanáraként célom, hogy egész és bátor emberek kerüljenek ki a gyerekkorból, tudva mi a jó és mi a kerülendő, mivel építenek, mivel rombolnak, tisztelve a környezetet, amiben élünk, merészen felvállalva saját magukat-mert a hibákat ki lehet javítani!
Ezzel a kiállítással az a célom, hogy a régi és az új jelenléteket jól tudjuk értékelni, és szépségükből merítve adjuk tovább. Mert azzal, hogy mi itt jelen lehetünk, ránk is feladatot bíztak.
