Milyen változás vár a lakótelepi közösségi ház látogatóira? – frissítve

0
55

Milyen változás vár a lakótelepi közösségi ház látogatóira? Több olvasónkban azért merült fel ez a kérdés, mert a házat vezető Pintér Krisztina június 24-én a következő bejegyzést tette közzé a ház – azóta nevet váltott – közösségi oldalán: „Búcsúzunk… Egymástól és Tőletek is! Ebben a felállásban már nem találkozunk. A Közösségi Ház megújul… Átszervezés miatt ezentúl a Jókai Mór Művelődési Ház szervezői várnak Titeket! Köszönjük az elmúlt 7 év szeretetét és bizalmát Nektek! Köszönöm annak is aki ezt lehetővé tette!!! Ez az oldal megmarad,ha tovább követtek,, ezután is szívesen osztok meg Veletek érdekességeket….
Viszont az oldal névét meg kell változtassuk,ebben kérlek adjatok ötleteket… A Meridiántornát pedig folytatjuk, ahogy találok helyszínt…”.

Igen sokan nem értették, miért a búcsú, hiszen a közösségi házban Krisztina vezetése alatt valódi közösségek jöttek létre, melyek tagjai ragaszkodnak a személyéhez is.

Tudni kell, hogy a lakótelepi közösségi ház soha nem volt önálló intézmény, mindig is a Jókai Mór Művelődési Központ (új nevén Jókai Mór Művelődési Ház ) tagintézménye, így Krisztina közvetlen felettese a művelődési ház igazgatója, Simon Erika. Aki már másnap igyekezett a művelődési ház oldalán egy posztban elmondani, hogy nem megválni szeretne Krisztinától, hanem szorosabbra fűzni a közös munkát az anyaintézmény és tagintézmény között. Vagyis Krisztinát is bevonná a Jókai programszervezéseibe, és – főként a gyermekeknek és gyermekes családoknak szóló lehetőségek bővítése érdekében – az ottani programszervezőket, Kőporosy Borbálát, Hanzelik Évát és Böröndy Katalint is megbízná a közösségi házhoz kapcsolódó teendőkkel. „A változtatásokkal egy megújulásra törekszünk, amivel továbbra is erősíteni szeretnénk a két intézmény egységét” – hangsúlyozta Simon Erika.

Hogy ezt vajon Pintér Krisztina miért értette úgy; hogy neki akkor mennie kell? Természetesen megkérdeztük tőle, és a lényeg, hogy megijedt a tervezett átszervezéstől, mert úgy érezte, hogy az új felállásban munkaideje jelentős részét egy íróasztal mögött ülve kell majd töltenie, amit nagyon nem szeretne. Tegyük hozzá: bár soha nem volt kinevezett intézményvezetője a közösségi háznak, eddig igen nagy önállósággal dolgozott. Tehát a tervezett (illetve végre is hajtott) változás ezt várhatóan csorbítja. Amit ezzel kapcsolatban Simon Erika június 29-én egy újabb levelében, illetve lapunknak is hangsúlyozott: a közösségi házban a megszokott foglalkozások maradnak, nem mondanak fel a termet bérlőknek sem, tehát a program kevesebb nem lesz, inkább csak több, és – tette hozzá – várják vissza a betegállományból Pintér Krisztinát is.

Simon Erika nyílt  levele:

Kedves Mindenki!

Először is szeretnék elnézést kérni Önöktől azért, hogy nem adtam Mindenki számára egyértelmű felvilágosítást, amely segíti, hogy Önök tényszerűen lássák a Közösségi Házat érintő változásokat, amelyet most szeretnék pótolni.

Bár közvetlenül nem tartozik ebbe a felsorolásba, mégis úgy érzem, hogy fontos megemlítenem, hogy évtizedek óta a Művelődési háznak két telephelye van, ez a Közösségi Ház és a Nyugdíjasok Háza.

A Közösségi Házban lévő csoportfoglalkozások (legyen ez terembérlet alapján működő vagy saját csoport), civilszervezetek, egyesületek ugyanúgy működnek, mint ahogy eddig is, azaz ugyanabban az idősávban biztosítunk helyet nekik a Közösségi Házban.

Szeretném biztosítani Önöket arról, hogy minden foglalkozás ugyanúgy helyet kap, ahogy eddig is a Közösségi Házban.

A csoportfoglalkozások / szervezetek /egyesületek járványhelyzet utáni indulásáról jelenleg is folyik az egyeztetés, amelynek végeredményéről külön tájékoztatjuk Önöket az elkövetkező napokban.

A Közösségi Házban dolgozó munkatársak (Kriszta, Zsuzsi, Imre), ahogy eddig is, a Közösségi Ház munkatársai. Munkájuk és eddigi érdemeik sosem kérdőjeleződtek meg, amivel mindhárman tisztában is vannak. Ahogy eddig is, most is állományban vannak. A járványhelyzet feloldásával Zsuzsi a mai nappal kezdett el dolgozni, Imre július 1-jével kezd, Krisztinát pedig visszavárjuk a betegszabadságáról, hiszen nem csak szervezőként van jelen a Közösségi Ház életében, hanem három csoportfoglalkozás oktatójaként is (Meridiántorna, Jin jóga, Do-in).

A jövőben mindhárom Közösségi Házban dolgozó munkatárssal fognak találkozni, és régi-új kollégákat is megismerhetnek a Közösségi Házban. Ahogy arról már írtam, a művelődési házban dolgozó szervezők is helyet, szerepet kapnak a Közösségi Ház életében. Bízom benne, hogy örömmel fogadják majd Őket, hiszen azon vannak, hogy a meglévő csoportok biztonságban érezzék magukat, és új eseményekkel gazdagítsák a Közösségi Ház programját. Mindezek mellett Krisztina is szervezői szerepet kapott a Művelődési ház életében. Így Vele, ahogy mindenki mással, mindkét intézményben találkozhatnak.

Bízom benne, hogy Szeretettel fogadják az itt leírt munkakörökben munkatársaimat és bizalommal fordulnak Mindannyiunkhoz a jövőben is.

Ahogy már ígértem hamarosan jelentkezem a csoportfoglalkozások órarendjével is, a JMMH honlapján és a JMMH Facebook oldalán.

Frissítés!

Időközben reagált Pintér Krisztina is a fentiekre:

Az utóbbi hét évben úgy érzem igenis tényként kijelenthetem, hogy a Közösségi Házat -mindenféle szakmai háttér segítség nélkül – én vezettem. Pályázatom is a Ház vezetésére lett beadva.

Bár valóban papíron “csak” művelődésszervezőként szerepeltem a Művelődési Ház listáján, ez akkor is kijelenthető, az emberek a Ház nevét az enyémmel kötötték össze jó ideje. Természetesen a szerződések, a költségvetés a Jókaihoz kapcsolt, ő volt az anyaintézmény, az engedélyező.

A munkám a következő feladatokat jelentette: programok leszervezése, plakát, szórólap készítése, adminisztrációs feladatok, pénzügyi feladatok, hírlevél küldése, közösségi oldalak vezetése, vendégek fogadása, stb. (Ehhez jöttek még a mozgás foglalkozásaim).

Ezeket a feladatokat mind elvették tőlem….

E helyett lenne egy asztal mögött egy zárt irodában, feszült légkörben valamilyen feladatom, esetleg néha a Közösségi Házban is, amit számomra – talán érthetően – egyenesen megalázónak érzek, érezhetek…

Szakmai életemben ez nekem igenis egy visszalépést jelent. Olyan, mintha a munkámmal probléma lenne, és visszaminősítenek.

Nem értem, ha működött valami (a visszajelzések alapján elég magas színvonalon), akkor miért kell átszervezni?

Ez előre nem lett megbeszélve, egyeztetve, ezt tényként kaptam, váratlanul, hogy ez így lesz, ez van.

Mivel így ezt az új munkakört nem vagyok hajlandó elfogadni, ezért írtam a búcsúzást.”