Mi volt Nagy Imre felelőssége a németek kitelepítésében? – tudósítás a mai budaörsi megemlékezésről

0
743

„Aki a másik embert elítéli, az tévedhet; aki megbocsát neki, az sohasem téved” – idézett egy régi mondást Boros György a magyarországi németek kitelepítésének megemlékezésén, melyet idén Budaörsön a római katolikus templomban tartottak. Beszédet mondott Ritter Imre, a német kisebbség országgyűlési képviselője, Wittinghoff Tamás polgármester és Boros György, a Budaörsi Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke. Közreműködött a Lyra Dalkör. Az ünnepséget követően a koszorúzást már a hagyományos helyszínen, a Mindszenty Római Katolikus Óvodánál elhelyezett emléktáblánál tartották.

A fél tizenegyes, német nyelvű szentmise után a római katolikus templomban tartotta megemlékezését Budaörs a kitelepítés 73. évfordulója alkalmából. A beszédek előtt a jelenlévők egyperces néma csönddel adóztak a tavaly augusztusban elhunyt Heinek Ottó emlékének, aki a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnöke volt.

A Himnusz után elsőként Ritter Imre mondott beszédet. Kiemelte, hogy 2006-ban, az Országos Német Elűzetési Emlékmű avatásánál még azt kellett mondania, hogy a magyar kormány hatvan év elteltével sem vállalta a felelősséget a magyarországi németek elűzéséért, mire Szili Katalin, az országgyűlés akkori elnök asszonya biztosította róla, hogy a parlament megköveti majd ezért a magyarországi németeket. És 2012-ben az Országgyűlés határozatot hozott arról, hogy január 19-dikét hivatalos magyar állami emléknappá nyilvánítja, a magyarországi németek elhurcolásának emléknapja néven.  Ezt követően Ritter Imre  hiányolta, hogy nem esett még szó a politikusok személyes felelősségéről. Egészen mostanáig – tette hozzá. Ugyanis a napokban Rétvári Bence, az Emberi erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes emlékezett meg arról, hogy máig tabutéma a jogfosztásról, kitelepítésről döntők felelőssége és A Magyar Idők honlapján megjelent írásában megemlíti, hogy 1945. december 22-én a Minisztertanács ülésén Nagy Imre belügyminiszterként terjesztette elő a németek kitelepítési alaprendelet-tervezetét és a végrehajtási utasítást. Ebben a kollektív bűnösség elvét érvényesítette a magyarországi németekkel szemben, nem tett különbséget ártatlan és felelős között. Az általa előterjesztett jogszabály legalább 185 ezer magyarországi német kifosztásáért és deportálásáért felelős. „Nagy Imre tiszteletet érdemel azért, hogy 1956-ban a forradalmárok mellé állt. Kiállásáért életével kellett fizetnie. Ugyanakkor nem lehet tabusítani korábbi tevékenységét, melyek között kitörölhetetlenül ott van a svábok kitelepítése” – idézte Rétvári Bencét Ritter Imre, aki ezután még elmondta, hogy a 103/2013-as országgyűlési határozat arról is döntött, hogy olyan oktatási anyagokat kell készíteni, amelyek tisztességesen rögzítik a történelmi tényeket. A történelemkönyvek ugyanis alig említik a kitelepítést.

Wittinghoff Tamás polgármester átvéve a szót (a teljes beszéde ITT olvasható) azzal reagált az előtte elhangzottakra, hogy Eisenhower tábornok első intézkedése is az volt, amikor meglátta a háború végén a koncentrációs táborokat, hogy azonnal mindent részletesen dokumentálni kell, mert az ember hajlamos a felejtésre, főleg ha az érdekei úgy diktálják. Előre sejtette, hogy a jövőben lesznek, akik tagadni fogják a holokausztot. Majd a polgármester így folytatta: már Nagy Imre Kossuth téri szobrának az eltávolításával is az ’56-os mártír miniszterelnök háttérbe helyezése történt meg, pedig érdemeit nem teszi semmissé az sem, hogy 1945 végén helytelenül járt el, amikor előterjesztette a fenti rendeletet. S bár ezzel valóban hibát követett el, az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezt megelőzően már sokan követelték a magyarországi németek kitelepítését. Legfőképpen Gyöngyösi János, a Független Kisgazdapárt képviselője, külügyminiszter, aki 1945. május 16-án jegyzékben fordult Vorosilov marsallhoz, hogy Magyarország 300 ezer német „volksbundistát” szándékozik kitelepíteni, majd a Dálnoki Miklós Béla vezette magyar kormány megerősítette ezt a szándékot a Szovjetunió felé.

Ezt követően Budaörs polgármestere elmesélte, hogyan zajlott le a kitelepítés, és elmondta azt is, hogy ezt nem a nagyhatalmak kényszerítették ránk, sokan dolgoztak azon Magyarországon, hogy megteremtsék azt a közhangulatot, mely bűnbakként kezelte a magyarországi németeket, annak érdekében, hogy elterelje a figyelmet a valódi felelősökről. „Budaörs jó példája annak, hogy az őszinte szembenézés a múlttal bár fájdalmas, de szükségszerű ahhoz, hogy pontosan tudjuk, kik vagyunk és honnan jöttünk. Kik voltak az elődeink, hogyan éltek, s miként alakult a sorsuk. Mert ezen keresztül tanuljuk meg, hogy mennyire fontos értékeink őrzése, hagyományaink ápolása. Élhető város, kiegyensúlyozott, öntudatos, összetartó közösség csak ilyen alapon jöhet létre” – zárta gondolatmentét.

Boros György személyes visszaemlékezéseit osztotta meg és a kitelepített rokonaival való találkozások során hallottakat. A Németországban élők évtizedek múltával is Magyarországot tekintették hazájuknak és ez minden szavukból kitetszett -mondta a BNNÖ elnöke. Ezt követően ő is sorba vette a magyarországi németek elismerésének állomásait a társadalomban, az őket megillető helyükön, egészen 2018-ig, amikor először delegálhatott a német kisebbség országgyűlési képviselőt a parlamentbe. Végül egy régi mondást idézett: „Aki a másik embert elítéli, az tévedhet; aki megbocsát neki, az sohasem téved”. (“Wer seinen nächsten verurteilt, kann irren; Wer ihm verzeiht, irrt nie.”) Mellyel arra utalt, hogy megbocsátás mellett azért sosem felejtjük el a megtörténteket, mert az emlékezés megakadályozza, hogy előfordulhasson hasonló sorscsapás a jövőben.

A koszorúzásra a szokott helyszínen, a Mindszenty József Római Katolikus Óvodánál került sor. Koszorút helyezett el:

  • Csenger-Zalán Zsolt, országgyűlési képviselő
  • a KDNP budaörsi szervezete nevében Sokolowski Márk
  • Ritter Imre
  • Budaörs Város Önkormányzata nevében Wittinghoff Tamás polgármester és Bíró Gyula alpolgármester
  • a Budaörsi Római Katolikus Egyházközösség nevében Varga János plébános
  • a Budaörsi Német Nemzetiségi Önkormányzat nevében Boros György elnök
  • a Jakob Bleyer Heimatmuseum nevében Herwerth Ferenc
  • a Fidesz-KDNP budaörsi képviselőcsoportja nevében Gáspár Béla és Löfler Dávid képviselők
  • Budaörs Fejlődéséért Egyesület nevében Molnár Gábor és Hauser Péter
  • a Bleyer Jakab Német Nemzetiségi Általános Iskola nevében Szakály Zoltán tanár
  • az 1. Számú Általános Iskola nevében Simsik Zsuzsanna igazgató
  • a Zippel-Zappel Német Nemzetiségi Óvoda nevében László Gáborné intézményvezető
  • Illyés Gyula Gimnázium nevében Michelberger Szilvia német nyelv tanár
  • a Szent Benedek iskola nevében Czuczor Gergely igazgató
  • a Lyra Dalkör nevében Németh Magdolna elnök
  • a Budaörs Bretzfeld Baráti Társaság
  • a Budaörsi Görög Nemzetiségi Önkormányzat
  • Wendler Ferenc Szűz Mária Alapítvány
  • Szent Tarzíciusz Egyesület nevében Kovács Richárd elnök

Ma reggeli kapcsolódó cikkünk ITT érhető el.

Egy kevésbé ismert történelmi adalék: https://budaorsinaplo.hu/megszabadulni-nemet-nemzetisegu-alattvaloktol/