Cikksorozatunkat a spórolásról egy évig szeretnénk folytatni, reméljük hasznos! Ehhez továbbra is várjuk olvasóink ötleteit is.
Mi motivál benneteket a spórolásra, hogy ne csábuljatok el fizetésnapon se? Van-e valakinek jól bevált módszere erre? – tettem fel a kérdést több ismerősömnek és a sorozatunk első részében bemutatott, több ezer tagot számláló Spórol Adél internetes közösségi csoportban. A legtöbben azonban nem a „miért”-re adtak választ, hanem a „miként”-re, vagyis a saját spórolási technikájukat osztották meg velem, velünk. És talán tudatosan, talán csak ráérezve fogalmazták meg a hozzászólók a takarékosság legfontosabb alapelveit.
Az első és legfontosabb, aminek a megtanításával kezdenek a hitelek miatt bajba került családok mellé kirendelt tanácsadók is, a pénzügyi tervezés. „Én excel táblát vezetek” – írta Lilla. „Felül van, hogy mit kell fizetni (kiadásszámlák), alatta a bevételek, fizetések, családi pótlék, szép kártya, előző hónapból spórolt pénz stb. A bevétel oszlop összesenjéből kivonom a kiadások összesenjét, és az így kapott összeget felosztom a napi vásárlásra. Bár az utóbbi hónapokban csak két-három naponta megyek boltba. Ami megmarad a levonások után, arról döntünk, hogy mennyi maradjon a következő hónapra, vagy költsünk-e egyszeri, ritkább kiadásokra, mint a ruha, cipő, játék, telefon stb.”
De nagyon praktikus az is, ahogy Aletta osztja be a pénzüket: „Egyrészt fizetésnél szétosztom a befolyt összeget, számlákra, heti kaja pénzre, váratlan kiadásokra, például betegség esetén, és külön borítékokba teszem. Így hó végén is annyi van kajára, amennyi hó elején, nincs egyszer hopp, máskor kopp. Ha nincs váratlan kiadás, ami megmarad átkerül egy másik borítékba, aminek a célja nyaralás, vagy karácsony. Viszont, amikor például a kazán romlott el, azt nyilván nem fedezte volna a váratlan kiadásokra félretett pénz, de az előző hónapokból megmaradt tartalékokkal ki tudtuk fizetni. Egy másik motiváció nálam a spórolásra, hogy felírom és bedobom egy kis dobozba, amiről hirtelen azt gondolom, hogy nagyon meg szeretném venni, és egy hónapig felé sem nézek. Van, hogy több dolgot feljegyzek, mint halaszthatatlan és létfontosságú dolgot. És most jön a trükk! Egy hónap múlva, amikor átnézem, hogy miket írtam fel, vagy nincs már rá szükségem, vagy addigra sikerült átcsoportosítva összeszedni az árát. Ilyen volt például a házi tésztakészítő gépem, amit azóta sem bántam meg.”
Ez utóbbival a második alapszabály betartására adott jó ötletet Aletta: kerüljük el az impulzív vásárlást! Nem könnyű, mert a mai bevásárlóközpontok hatalmas csábítást jelentenek, amikor a marketingesek által kitalált és kidekorált útvonalon kell összeszednünk, amiért eredetileg bementünk. Különösen nehéz nemet mondani az akciókra (nem is mindig kell, de erre még visszatérünk). Viszont ha listát írunk, mint például az alábbi két fiatal anyuka, és ahhoz tartjuk is magunkat, akkor elkerülhetjük a felesleges költekezést: „Célirányosan megkeresem, amit felírtam, és nem tapogatok össze semmi mást, ami nem kell. Amúgy én utálok vásárolni, sietek ki a multikból, mert rosszul lettem párszor a tömeg vagy a klausztrofóbia miatt. A gyerekeim szokták is mondani, hogy anya, ne siess annyira” – írta Judit. „Heti egy bevásárlás, listával célirányosan” – tette hozzá Marcsi.
Nos, ha vannak is olyanok, akik nem szeretnek vásárolni, azért a legtöbben igen, sőt, az érzelmi vásárlás a pszichológusok szerint kifejezetten örömet okoz, és ezt egészen addig élvezzük, amíg nem döbbenünk rá, hogy milyen káros következményei lesznek a következő napokban, hetekben az elhamarkodott költekezésnek. A rádöbbenés a készpénzzel történő fizetéskor hamarabb megtörténik, mint amikor bankkártyát vagy más elektronikus fizetési módot alkalmazunk, ezért kártyával, mobilalkalmazással hajlamosabbak vagyunk többet költeni. Elmarad ugyanis az a fájdalomérzet, amit a készpénz esetén érzékel az agyunk.
Visszatérve az örömérzésre, amit a vásárlás okoz, a megkérdezett háziasszonyok (férfiak sajnos nem igen válaszoltak – a szerk.) az öröm átélésére is találtak megoldást, anélkül, hogy valóban költekeztek volna. „Ha amúgy nincs szükségem semmire, akkor felmegyek valamelyik kedvenc online kereskedelmi alkalmazásra, telerakom a kosarat minden hülyeséggel, csini ruhákkal, ékszerekkel, cipőkkel, táskákkal, amit adott pillanatban hú de megvennék, azután ha kész vagyok, elájulok a végösszegtől és megrendelés nélkül bezárom a programot. Ezt tetszőlegesen bármikor lehet csinálni” – írta nevető szmájlikkal ellátva a bejegyezését Gabriella.
És persze a legszigorúbb spórolás mellett is jól esik néha megajándékozni magunkat, mint ahogy Mónika szokta: „Én, mivel sokat dolgozom, mindig valami pár eurós, mondhatni haszontalan dologgal lepem meg magamat. Legyen az olcsóbb parfüm, pipere, akármi, ami egyébként nélkülözhető. Azt gondolom mindig kell valami kis énajándék, hogy legyen értelme annak, hogy gürizik az ember. Nyilván, ha segélyen vagy az uram pénzén élnék, nem tenném meg.” Többek között Tünde azt válaszolta neki: „Én is így gondolom pont és így is teszek. Nem vagyok költekezős típus, de igen, vettem egy olcsó parfümöt múltkor, pedig az előző nem fogyott még el, vagy könyvet, pedig nem olvastam el még az előzőt sem. De ma már például nem cigizem, nem járok fodrászhoz, pilláshoz, körmöshöz, kozmetikába, talán ennyi kényeztetés belefér az életünkbe a spórolás mellett.”
A dohányzásról való leszokást mások is megemlítették, ami spórolás és az egészségük megőrzését is szolgálja. Ilona például így gondolkodik: „Megkérdezem magamat, hogy biztos szükségem van rá? A cigit is így tettem le, hogy azt válaszoltam, nem, nincs rá szükségem, igaz, pár hónapba belekerült, mire meggyőztem a gyengébbik énemet. Azóta rájöttem, hogy van akaraterőm, ezért már nem csábulok el se cigire, se csokira, se semmire. Az első héten vizet ittam cigi helyett. Sokat.”
Bár jelenleg a rendkívül magas drágulás az elsődleges oka annak, ahogy sokan kezdtek el a korábbinál takarékosabban élni, azért a válaszadók között többen akadtak, akik a környezetünk védelmét emelték ki. Éva például azért hasznosít szinte mindent újra és készít el sok mindent vásárlás helyett házilag, mert „egyrészt spórolok, másrészt kevesebb hulladékot termelek. Bár már jobban élek/élünk, mint fiatalabb koromban, de a fiamat egyedül neveltem fel, aki még most is tanul, albérletben élünk, tehát oda kell figyelni a költéseinkre.” Nikoletta pedig, aki párjával szintén a fent bemutatott borítékos módszerrel osztja be a pénzt, így fogalmazott: „Mi motivál? Jó életminőség! Nemcsak most, hanem a jövőben is, és a gyerekeimnek is.” Melinda konkrétabb: „Leginkább a környezetvédelmi, fenntarthatósági szempontok motiválnak, a tudatosság, hogy nincs szükségem felesleges kacatokra, hogy szeretném, ha a gyermekem és a következő generációk is megfelelő világban élhessenek. Tovább kell látnunk és gondolnunk a kis szűk világunkon.”
Fotók: archív
A sorozat korábbi cikkei:
