A Jókai Mór Művelődési Házban 2023. január 25-én este megtelt a színházterem, egy új, kulturális, irodalmi, művészeti sorozat első előadásán. A rendezvény címe: Írók egymás között. A beszélgetésekre kéthavonta kerül sor, és a forgatókönyv szerint írók és költők egymást hívják meg, a következő alkalomra mindig átadva másnak a stafétabotot.
Tegnap este Szabó T. Anna József Attila díjas költő, műfordító, író és Nyáry Krisztián író, irodalomtörténész, kommunikációs szakember nagyon élvezetes társalgásának lehettünk szem- és fültanúi. Szó volt irodalomról és költészetről, különleges megvilágításban, történetek és tapasztalatok tükrében.
Jókedvűen „penderültek be” a színpadra, majd a penderül szóra kerestek szinonimákat. Ezt követően Nyáry Krisztián, aki egy időben kutatta a Himnuszok történetét elmesélte, hogy a Himnusz „kitakarja” Kölcseyt, és szerinte a költő nem is Himnusznak szánta költeményét, de az lett. A vers témája tudjuk, egyáltalán nem vidám. Nemzethalál, önvizsgálat, bűn stb. Ha Kölcsey Himnusznak szánta volna, szereztetett volna hozzá zenét, de nem tette. Szabó T. Anna pedig úgy gondolja, hogy „a magyar Himnusz szentség és szerelem, a haza iránti szerelem” – mondta.
Fontos, hogy a versek felemeljenek bennünket – hallhattuk. „A világirodalom két fő témaköre: a szerelem és a halál. Mindkettő egy érzelmi sokk, amivel kezdeni kell valamit” – tudtuk meg Nyáry Krisztiántól.
Szóba kerültek a virágénekek, mint például a „Szól a kakas már” , amely egy zsidó himnusz, és ezt az író Amerikában tudta meg egy idős zsidó embertől. A nagykállói rabbi énekelte, és a vágyódás, amiről a dal szól, a Messiás iránti vágyakozássá alakult.
Az olvasás, filmnézés, internet használat mind-mind előbukkant a beszélgetés során. Szabó T. Anna szerint a film egy jó ürügy arra, hogy mesélhessünk egymásnak. Nyáry Krisztián az olvasásról úgy vélekedik, hogy az élet szinte minden érzelmi szituációját megkapjuk gyengített formában, és ezzel egyben felkészülünk magára a történésre, ami esetleg bekövetkezik. Szerinte kétféle olvasás van: elmerül az ember a történetben, fókuszált, mély olvasást végez; illetve gyors információgyűjtés (internetes portálokon fő címek, érdekes témák átnézése).
Miért olvasnak sokkal kevesebben manapság? – merült fel. Miközben „a naponta ránk ömlő információ annyi, mint amennyit egy Shakespeare korabeli ember egész életében kapott.” A válasz igen összetett.
Az olvasás fejleszti az empátiát, a kreativitást és az intelligenciát. Egy tanulmány alapján a demencia kialakulásának a valószínűsége tízszer kevesebb azoknál az idős embereknél, akik rendszeresen olvasnak, edzik az agyukat, mint azoknál, akik nem teszik ezt.
Szabó T. Anna megosztotta velünk, hogy ő maga lassan olvas, ezért az ő kategóriái másként hangzanak: „kérődző olvasás” (megrágja, mindig vissza-visszatér ugyanahhoz a részhez) és „csiklandozó olvasás„, vagyis minden apró olvasás olyan számára, mint az „ajzószer”, és van a habzsoló információszerzés.
Napjaink egyik gyakran feltett kérdése: nyomtatott könyv vagy e-book? Egy kutatásban ugyanazt a szöveget kellett elolvasnia könyvből az egyik csapatnak, és e-bookon a másiknak. A történetet mindkét csapat el tudta mondani, azonban a részletek tekintetében már másra emlékeztek. Nyáry Krisztián magyarázata szerint azért, mert a „könyvnek teste van, mint ahogy a betűnek is”. Ahogy haladunk az olvasással, látjuk mennyi van még hátra, de az e-book esetében erre nincs lehetőség. Szabó T. Anna viszont úgy gondolja, hogy a betűnek „hangteste” is van, például, amikor hangoskönyvet hallgatunk.
Hallhattunk a költőnőtől érdekes fejtegetést a rím lényegéről, ami maga a rend, és feltételezi, hogy van út lélektől lélekig, és van remény. És azt is elárulta, hogy gyakran tart attól írás közben, hogy „lop” valahonnan, hiszen számos vers, ismert szóösszetétel ott van a fejében.
Mindketten szóltak pár szót az új könyveikről is, melyeket az előadás után az aulában dedikáltak, a Librarium könyvesbolt dolgozóinak a közreműködésével. Szabó T. Anna új kötete: „VAGYOK”. Nyáry Krisztián, az „Így szerettek ők” 3. részét mutatta be. Ez utóbbiban irodalmi szerelmeskönyvekről van szó, melyek életművek és életrajzok is egyben híres költőinkről, íróinkról.
A beszélgetés után a közönség is kérdezhetett. Szabó T. Annától például azt tudakolta egy néző, hogy miért ír álnéven, „csak nem azért, mert az írása vállalhatatlan?” fogalmazott. A költőnő az álnéven írást szórakoztatónak és játéknak tekinti. Elmesélte, hogy amikor szerelmes volt, szeretett volna szerelmes verset írni, de a tanulmányok szerint ezeket a verseket 70 százalékban férfiak írják. Így férfi néven írta meg a szerelmes verset szíve választottjának.
A „Írók egymás között” sorozat folytatódik, figyeljék majd Programajánlónkat!
