„Madarat találtunk, anya!”

0
2590

Ez az az időszak, amikor  sok madárfióka készül a kirepülésre, így előfordulhat, hogy találkozunk már tollas, a földön „gubbasztó” madárral. Hagyjuk ott, ahol találtuk, esetleg – ha forgalmas úton, vagy kutyafuttatóban vagy annak közelében találtuk – egy jól fedett bokros részre segítsük át, de ne vigyük haza  – tanácsolja a vadaspark szakembere.

„Madarat találtunk, anya!” – hangzott fel a kiáltás vasárnap délután a kertből, ahol a gyerekeim játszottak. A legrosszabbakat gondoltam a madár állapotáról, amire csak úgy rá lehet bukkanni a kertben. De tévedtem, egy ép szajkó álldogált a földön, enyhén pelyhes tollazatán látszott, hogy még nagyon fiatalka. Állt mozdulatlanul, nem próbált menekülni, csak csipogott néhányat. Akkor jöttem rá, hogy nem tudom, mit kell csinálni ebben a helyzetben.

Megkérdeztük Zachán Viktort, a Budakeszi Vadaspark sajtóreferensét a jelenségről, s hogy mit javasol az ilyen esetekre. Válaszában megerősített abban, hogy szajkófióka pihent meg a kertünkben, mert ez az az időszak, amikor  sok madárfióka készül a kirepülésre, és így előfordulhat, hogy találkozunk már tollas, a földön „gubbasztó” madárral. „Az ember első gondolata, hogy biztos kiesett a fészekből, megsérült és mindenképpen megmentésre szorul. Azonban azt tudni érdemes, hogy bizonyos kor után a szülők bújtatják el a fészek környékén egyes fiókáikat, ott etetik őket, hogy ha a ragadozó rátalál a fészekre, ne pusztítsa el az összes utódot, így növelik a fiókák túlélését. Innen pár nap múlva, megerősödve követik a fiatalok szüleiket. A tollas, de a kifejlett egyedek röpképességével még nem bíró ifjúság gyakran megpihen kertekben, bokrok alatt, hogy erőt gyűjtve folytassa útját” – tudtuk meg a sajtóreferenstől.

Javaslata szerint a bozótosban, járdaszélen talált fiókákat visszarakhatjuk fészkükbe, ha feltételezhető, hogy onnan esett ki. „Azonban a tollas, már-már teljesen kifejlett madarakat, akár csak az őzgidát, vagy vadmalacot, hagyjuk ott, ahol találtuk. Esetleg – ha forgalmas úton, vagy kutyafuttatóban vagy annak közelében találtuk – egy jól fedett bokros részre segítsük át, de ne vigyük haza. Valószínűleg magától vagy a szülei segítségével továbbáll, pár óra múlva már hűlt helyét találjuk. Ha másnap sem vitték el a szülők, akkor egy pótfészekbe, kis kosárba, vagy vajas dobozba helyezve tegyük olyan magasságba, ahol kutya, macska nem éri el” – tanácsolta Zachán Viktor.

Nincs minden veszve akkor sem, ha jól látható sérülést fedezünk fel a madáron. Megpróbálhatjuk stabilizálni a sérült végtagot, és esetleg egy állatmentő központ, állatkert, vagy vadaspark segítségét kérhetjük. „Azt azonban tudnunk kell, hogy sok esetben a sérült, mentett madarak a természetbe már nem tudnak visszailleszkedni, mert hozzászokhatnak az emberhez, illetve röpképességük csökkenésével az életben maradási esélyeik nagyban csökkenek a vadonban, ezért a ragadozók martalékává válnának” – gondolkodtatott el a sebesült állaton mindenáron segíteni akarás eredményét illetően a vadaspark munkatársa.

A természetnek – még úgy is, ha a modern ember számára ez néha érthetetlen – van egy rendje, melyben minden élőlénynek megvan a szerepe, ragadozónak és prédájának egyaránt” – utalt végül Zachán Viktor a természetes szelektálódás zord valóságára.

Szerencsére a mi szajkófiókánk nem tűnt potenciális ragadozóeleségnek. Történetünk vége az lett, hogy a madár nem sokkal később elment, valószínűleg sikerült megnyugodnia és kipihennie magát, miután a kutyát elzártuk és a helyszínt mindenki elhagyta ennek érdekében.