Látássérültek a volán mögött

0
44

Látássérültek  próbálhatták ki az autóvezetést szombaton a Dekmár Autósiskola közreműködésével, a BULÁKE (Buda-Környéki Látássérültek Közhasznú Egyesülete) szervezésében. Ezt hallván két kérdés bizonyára mindenkiben fölmerül: hogyan lehetséges ennek kivitelezése, illetve mi értelme van ennek, mi ebben az élmény egy látássérült számára?

„A BULÁKE szándéka, hogy a fiatal látássérülteket összefogja, és programokat kommunikáljon feléjük a PÁSZTA (Párbeszéd Szabad Tartalommal) elnevezésű Facebook oldalon. Az is célja, hogy havonta egy személyes programot is szervezzen” – mondta Katona Andrea, aki a BULÁKE PR és marketing munkatársa.

Sajnos az a tapasztalat, hogy a látássérültek többségét nehéz kimozdítani otthonról, ezért különösen fontos, hogy legyenek érdekes programok számukra, melyek talán elég kecsegtetőek ahhoz, hogy szívesen részt vegyenek rajtuk. Az élményvezetés például ilyen volt, részt vett rajta visszahúzódó fiatal lány és nyíltabb személyiségű, kalandvágyó középkorú férfi egyaránt, de még így is csak elenyésző része a BULÁKE taglétszámának.

A Dekmár Autósiskola biztosította számukra az élményvezetés lehetőségét, amelyet tíz látássérült vett igénybe. Természetesen ők csak a forgalomtól elzárt területen gyakorolhatták ezt a tevékenységet. Az autó, amit vezethettek, egy automata váltós Toyota Corolla volt, az oktató pedig Dekmár Tamás, aki végtelen türelemmel segítette a nem mindennapi sofőröket, nem véletlen, hogy az ő autósiskolája az egyetlen a fővárosban, amely mozgássérülteket is megtanít vezetni speciális autón.

Katona Andrea mellett Kálmán Krisztina kulturális szervező és Székely Rita szociális munkás szervezte meg a programot és segített a lebonyolításban. És hogyan zajlott maga a vezetés? A látássérülteknek csak az egyik lábukat kellett használni a fék és a gázpedál mozgatásához, kézzel pedig csak az irányjelzőt és a kormányt kellett kezelniük. Az oktató, Dekmár Tamás szóban utasított, mikor lassítson vagy gyorsítson „tanítványa”, illetve mikor és merre kanyarodjon. Mivel amúgy is egy oktató autót használtak, melyben pedálok mindkét első ülésnél vannak, olykor, ha kellett, azokkal is korrigált meg a kormányon is igazított, ha szükségesnek érezte. Egy menet mintegy tíz percig tartott, amely során jónéhány kanyart be kellett venni és azokhoz igazodva a sebességgel is variálni.

Az élményvezetésen résztvevői közül volt, aki régi élményeit eleveníthette újra, másoknak ez teljesen új tapasztalatot jelentett. Berkes Zoltán, aki felnőtt korában, hét éve, egy sportbaleset következtében lett látássérült. „20 százalékos a látásom, még éppenhogy látok valamennyire természetes fénynél, de teljesen én vezettem az autót” – közölte, majd elmondta, hogy nagyon élvezte a vezetést és éppen olyan volt, mint amikor még látóként autóvezetői oktatáson vett részt, ugyanazokat az instrukciókat kapta. „Nagyon pozitív élményt nyújtott, picit a régi énemet visszaadta, hogy vezethettem.” A korábban beidegződött mozdulatok révén könnyen ment neki a vezetés, és nagyon élvezte, hogy újra a volán mögött ülhet. „Az volt a jó, és az oktató dicséretére legyen mondva, hogy engedi az embert kibontakozni, hogy mennyit tud a feladatból önállóan megcsinálni, és csak akkor nyúl bele, ha látja, hogy esetleg korrigálni kell” – ezt fontosnak tartotta hangsúlyozni Berkes Zoltán. Elég messziről érkezett feleségével, az alföldi Egyekről. Katona Andrea tíz éve látássérült, korábban neki is volt jogosítványa, és szeretett is vezetni, ami hiányzik neki, ezért most ő is élt a lehetőséggel. Lévai Krisztina masszőr arról számolt be, hogy régen, mikor még látott, vezetett autót testvéreivel, vidéken, de nem látóként teljesen más érzés: „Érdekes érzés, teljesen más, mint akkor, régen. Most az emberben benne van a félsz, nagy bizalom kellett a segítő felé” – számolt be az élményről.

A legvagányabbak azonban azok voltak, akik tulajdonképpen semmit nem látnak. De valójában a lelkesedés mértékét nem a látás minősége határozza meg, hanem a személyiség. Geszti Eszter, aki egyike annak, akinek a PÁSZTA létrejötte köszönhető és egyébként a BULÁKE szociális segítője és Máthé Gábor volt a legnagyobb várakozással, hogy rájuk kerüljön a sor. Eszter gyerekkorában vesztette el látását, Gábor vele született. Az arra hajlamos látássérültek ugyanúgy szeretnek élményeket átélni, mint a többi ember, a különbség csak annyi, hogy más érzékszerveikkel fogadják be a hatásokat. Az autóvezetés során például érzik maguk alatt az autót, annak sebességét, a haladás-megállás fizikai hatásait. „Én nagyon élveztem, jó volt. Kár lett volna kihagyni” – mondta Máthé Gábor. Azt is ő tette hozzá, hogy nagy különbség van aközött, hogy utasként vagy vezetőként ül az autóban, mert ha ő irányítja, az egész más, sokkal jobb érzés. Geszti Eszter legszívesebben tövig nyomta volna a gázt, ha lehetett volna. „Közben jöttem rá, hogy ha látnék, biztos nagyon szeretnék vezetni, mert nagyon jó érzés, hogy valamit én irányítok és uralom azt” – számolt be tapasztalatáról.

A BULÁKE további hírei:

A Margitszigeten szerettek volna szervezni egy sportnapot a nyár folyamán, de kiderült, hogy a főváros is tervez egy sportprogramot a fogyatékkal élő emberek számára, ami ütközik a tervezett programmal. A Margitszigeti Atlétikai Centrumnak a fenntartója a főváros, ezért ők fogják szervezni ezt a rendezvényt, ami szeptember 25-én lesz. Ezen részt fognak venni a BULÁKE tagjai közül is. A jövőre nézve a BULÁKE IS tervez néhány sportprogramot multik segítségével, például jövő évben a Decathlonnal együttműködve.

Jövő hónapban, októberben, a Fehér Bot világnapja lesz, elsősorban arra fogják szervezni programjaikat.

A BULÁKE létrehozott egy új rehabilitációs központot, amit október elején fogják átadni. Ez a Gellért térnél, a Budafoki úton lesz, a neve pedig: Agyi Eredetű és Halmozottan Sérült Látássérült Személyek Rehabilitációs Szolgáltatópontja. Itt olyan látássérültekkel fognak foglalkozni, akiknél a szemproblémán kívül valamilyen egyéb fogyatékosság is társul (például hallássérülés, mozgássérülés, autizmus).

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here