“Éljen május 1-je!”

0
679

Tudták, hogy 1890-ben vonultak fel először a magyarországi dolgozók követeléseikkel május elsején Budapesten, a Kálvin tértől a Városligetbe?  Budaörsön ma sem lesz majális – néhány év kivétel a közelmúltból nincs is nálunk hagyománya -, de ma sehol az országban, tekintettel a koronavírus járványra.

Pár éve ilyenkor arról is tudósítottunk, hogy a közalkalmazottak szakszervezete béremelésért szervez tüntetést, végtére is május elseje a munka ünnepe és Magyarországon azokat is fenyegeti a lecsúszás, akiknek van munkájuk, sokan külföldre távoznak, a középosztály helyzete is bizonytalan, a közmunkásoknak keveset fizetnek és a közalkalmazottak bére sem emelkedett már éve óta.  Ez most is aktuális lenne, még inkább az lenne a koronavírus járvány miatt bekövetkezett gazdasági válság miatt, de az interneten szervezett online tüntetés nem a béremelésekről szól(t), hanem a szolidaritásról és a “maradék” szabadságról.  

Tudták, hogy 1890-ben vonultak fel először a magyarországi dolgozók követeléseikkel május elsején Budapesten, a Kálvin tértől a Városligetbe?

„Amíg volt, úútáltam, összesen 2x voltam felvonulni, egyszer tán 6 éves koromban, egyszer meg 1980-ban. Mára viszont a múlt megszépítő távolából már egy jó bulinak tűnik. Bizonyára volt olyan munkahely,  ahol kötelező volt kimenni, de én a munkahelyemen semmi effélét nem tapasztaltam, pedig egy nagy nagy élenjáró cucialista nagyvállatnál dolgoztam  (Hofi után szabadon). Szóval senki nem kötelezett, legfeljebb csak hívott, te egy jó buli, utána piknik lesz, sör, gulyás, virsli, zene, de ha nem akarsz, hát te tudod. Volt az egész felvonulásnak még tévén keresztül is egy olyan hangulata, ami utánozhatatlan, és aki ma él, el sem tudja képzelni, ahogy lobogtak a zászlók, vitték a transzparenseket, szóltak az indulók, a visszhangos köszöntő szöveg végig a Hősök terén (köszön töm-töm-töm az élenjáró-ró-ró Csepel Művek-vekk-vekk dolgózóit-itt-itt). Vezetőink meg  kint álltak szabadon a disztribünön, pár nyeszlett munkásőr vigyázása mellett, de egyetlen alkalommal sem volt a legcsekélyebb attrocitás sem.” Ezt a bejegyzést régi május elsejék fotói alatt találtam.

Szinte minden  ünnepkor – legyen az állami vagy egyházi – jön a szokásos kérdés, mire is emlékezünk éppen. Az „utca emberéről”’ pedig rendre kiderül, hogy fogalmunk sincs. Tehát: mit ünneplünk május 1-jén? A munka ünnepét. De miért és mi is ez? A munka ünnepe (eredetileg – és a volt szocialista országokon  kívül – mindig is a munkások ünnepe) a nemzetközi munkásmozgalmak által kiharcolt, minden év május 1-jén tartandó ünnepség, hivatalos állami szabadnap, mely a munkások által elért gazdasági és szociális vívmányokat hivatott megünnepelni. A közhiedelem szerint május elseje kommunista ünnep, azonban története régebbre nyúlik vissza, a volt szocialista országok csak felkarolták a munka ünnepét. Még ma, harminc évvel a rendszerváltozás után is nemzeti ünnep, azonban a legtöbbeknek ez már csak annyit jelent, hogy nincsenek nyitva az üzletek. Pedig  1817-ben Robert Owen volt az, aki először kiállt a munkások érdekei mellett, többek között a munkaidő csökkentését követelte, érvként pedig azt hozta fel, hogy a korábbi 14-16 óra helyett már 10 órás munkaidő mellett is nyereséges tud  lenni egy gyár. Innen jutottak el a munkásmozgalmak a 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozáshoz. Ami persze  azoknak, akik egyszerre több helyen is helyt kell, hogy álljanak a megélhetésükért, csak vágyálom.

Május 1-je hasonló tartalommal katolikus ünnep is, amiről még kevesebben tudnak.  Munkás Szent József, a munkások védőszentje (Jézus nevelőapja) tiszteletére.