Gyertyaláng Mária sírhantján

0
360

Közeledik a Halottak napja, ma is sokan kilátogatnak ezért a sírokhoz. Egy régi írásunkkal, a több mint száz éve született Mária történetével emlékezünk!

Már évek óta felkeresem H. Mária sírját az Ótemetőben és halottak napján mécsest vagy gyertyát gyújtok emlékére.

Mária több mint száz évvel ezelőtt született, pontosabban 1901.március 31-én. Világrajövetelének örültek a szülei, féltő gonddal vették körül, mert a sors kegyetlensége folytán négy gyermeküket már csecsemőkorban elvesztették. Még hat gyermek született a H.családban, kiknek felnevelésében Mária sokat segített. Főleg akkor vált testvérei támaszául, amikor a szüleik fájdalmasan korán elhunytak. Húgait, öccseit a saját gyermekei mellett nevelte.
Őt is, mint sok budaörsi lányt, az apácák tanították, és a Mária-társulat tagja lett. Szép hangja kihallatszott a templomi kórusból. Fiatal lányként a budai dohánygyárban dolgozott, ahol megismerkedett egy pesti fiúval. Szerelem, majd házasság lett belőle. Hogy mi vonzotta egymáshoz a sváb szemérmes hajadont és a pesti vagányt, az már örök titok marad. Közös életüket a budaörsi családi házban kezdték úgy, hogy a fiatalok számára a ház folytatásában kialakítottak egy szoba-konyhát. A férj hamar beilleszkedett a budaörsi társadalomba. Vidám volt, közvetlen, tele életkedvvel, nem tette szóvá, ha a felesége testvéröccsei, húgai az ő asztalánál esznek. Mindene volt a foci, a vasárnapi mérkőzések. A foci…és a nők.
Közben két kislányuk és egy fiúk született. Az egyik kislány tragikus körülmények között meghalt. Egy óvatlan pillanatban beleivott a lúgköves üvegbe – nem élte túl. Elviselhetetlen lelki fájdalom volt ez az édesanyának.
Közben a faluban azt beszélték, hogy a pesti férjecske más asszonyokhoz jár. A hír Máriához is eljutott. Aztán azt is beszélték, hogy egy nőnek gyereke született a férfitől. Később egy másiknak is….Mária szép, hamvas arca megfakult, már nagyon keveset mosolygott. Egyre erősödő fájdalmat érzett a hasában. Az orvosok megállapították, hogy méhrákja van. A mai lélekbúvárok szerint mondhatnánk, mivel a nőiességében bántották meg, ezért annak szimbóluma betegedett meg. Hét évig küzdött a fájdalmas kórral. Közben el kellett végezni a napi munkáját, a gyerekeit, a testvéreit ellátni, kijárni a csíki dűlőbe kapálni, a barackot leszedni és bevinni a piacokra. A földművelő munkában nem kapott segítséget a férjétől. Ő iparosnak tartotta magát, aki a flaszteren nőtt fel, nem értett a kapáláshoz, szőlőműveléshez. De nem is akarta feltétlenül megtanulni. Megesett, hogy egyszer egy rövid kapálás után eldobta a szerszámot és valósággal szaladt lefele az úton, vissza sem nézett. Elege lett a kapálásból.
Máriát halálos ágyánál a húgai vették körül. Férje akkor is a maga útját járta.
-Mi lesz a gyermekeimmel?- sóhajtott az asszony. –Hamarosan megyek Franciska után.
 Az elhunyt kislányát említette. Majd arra kérte a testvéreit, hogy az ágyát tegyék máshová, mert ott, ahol fekszik, kilát az égre. Csak később tudták meg a látomás okát. Hat év múlva, a háború alatt éppen ott kapott a ház belövést, ahol az ágya állt.
Mária mindössze 38 éves volt, amikor visszaadta lelkét a Teremtőnek. Testvéreit kitelepítették, leszármazottai elkerültek Budaörsről.
A sírja az Ótemetőben áll, nevét már nehezen lehet kibetűzni rajta.

Írta: Steinhauser Klára