Érdekes volt rácsodálkozni, hogy a szülőkkel szerda délután négy óra körül a Hollósy cukrászdába az eredményhirdetésre sorban megérkező gyerekek milyen mások, és mégis mennyire ugyanazok. Magasabbak, kisebbek, idősebbek, fiatalabbak, komolyabbak, huncutabbak, mint amilyeneknek a Gyermekmosoly fotópályázatunkra beküldött képeken tűnnek, de a kis egyéniségük mind élőben, mind a felvételeken sugárzó.
A játék menete szerint két hónapon keresztül lehetett feltölteni a közösségi oldalunkon és cikkünk megosztásai alatt a pályázati anyagokat, amiket kigyűjtve név nélkül, ömlesztve kapott meg a zsűri, közel száz képet. A szempontok, ami szerint a legjobb tízet kellett kiválasztaniuk: ötletesség, kisugárzás, esztétika, összbenyomás. M. Nagy Péter fotográfus, újságíró, művelődésszervező saját bevallása szerint elsősorban a képek kivitelezését nézte, illetve magát a kompozíciót. Borhegyi Éva a Budaörsi Napló főmunkatársa ezek mellett főként a játékosságot, így a műtermi vagy arra hajazó fotók szóba se jöhettek. Mészáros Erzsébet festőművész, oktató, ifjúsági táborok vezetője pedig mindezt együtt mérlegelte, és ahogy azt a díjátadón a rövid, szóbeli értékelésében is kiemelte: nagyon nehéz volt dönteni, mert sok nagyon jó kép érkezett. A zsűritagoknak egymással is kompromisszumot kellett kötniük.
A legjobb tízből a végső sorrendet a második fordulóban a Budaörsi Napló Facebook oldalán leadható közönség szavazás döntötte el. Persze, ilyenkor sokat segít, ha valakinek sok ismerőse van, akinek a figyelmét felhívhatja a pályázatra. De látva a végeredményt, nyugodtan kijelenthetjük, hogy „igazságos” lett.
Az első három helyezett egy-egy darab 30, 20 és 10 ezer forint értékű vásárlási utalványt kapott a CSIRI Budaörs étteremtől . Továbbá négy külön díjat is kiosztottunk: a Buláke (látássérültek egyesülete) ajánlott fel gyógymasszázst, a Komplex Mozgásterápia stúdió egy főnek részvételi lehetőséget a követező tanfolyamukra, továbbá páros belépőt a Budaörsi Latinovits Színház az Ebcsont és nyúlcipő című előadásukra. Az utóbbiakat Rózsavölgyi Dorottya okleveles fejlesztő és Bot Ádám közönségszervező személyesen adta át. Egy névtelenséget kérő olvasónk pedig két fürdőbelépőt ajánlott fel, amit Budapesten lehet felhasználni. Köszönjük nekik! És még egyszer köszönet a finom sütikért és a helyszín biztosításáért a Hollósy cukrászdának!
apukájának adja át.
M. Nagy Péter egy megfázás miatt személyesen nem tudott megjelenni, de írásban elküldte azt, amit el szeretett volna mondani.
„Egy bájos, egy vidám, egy bánatos vagy éppen egy kérdő gyermekmosoly mindenki szívét megdobogtatja. De ha a Gyermekmosoly egy fotópályázat – mint a Budaörsi Napló által hirdetett –, az érzelmeken túl „szakmai” szempontokat – kompozíció, színhatások, háttér, környezet – is figyelembe kell venni, ami a téma jellegéből következően még az ítészeknek, a zsűri tagjainak sem mindig könnyű, mert a gyerek egy rossz képen is lehet kedves, megragadó, érzelmeket kiváltó.
Így aztán nem könnyen született meg az a 10-es lista, amelyből szavazni lehetett a legjobb három képre. S nem csak az említettek miatt volt ez nehéz feladat, hanem annak okán is, hogy nagyon sok jó felvételt – közel száz fotót – küldtek be a Budaörsi Napló olvasói. Sok olyat, amelyeken a fotós – többnyire nyilván a szülő – nem csak a gyermeke mosolyát, szépségét látta, hanem ügyelt arra is, hogy ezt a megfelelő környezetben elkapott legjobb pillanatban mutassa meg.
Így születtek azok a felvételek, amelyek bekerültek a top 10-be, s amelyekből a szavazók kiválaszthatták első helyre azt a felvételt, amely Nimródot ábrázolja, ahogy az önfeledten kacagó kisfiú tökéletes harmóniában van a napfényben fürdő őszi erdővel. Vagy a második helyre szavazott kép, amelyen 
Zsombit egy letisztult kompozícióban látjuk, s azonnal el tudjuk képzelni révedező tekintete alapján, hogy a fakardot szorongató kis vitéz hol járhat gondolatban. Remek munka! A voksok darabra megegyező száma alapján két felvétel is jogosult lett a harmadik helyre. Az egyiken 
Andris csodálkozik rá a világra olyan érdeklődő tekintettel, amilyennel csak egy ilyen kisfiú képes, a hatást fokozza, hogy a valamiféle játszóalkalmatosság által lezárt térből tekint ki a gyermek az előtte föltáruló világra. A másik harmadik díjas képen 
Julcsit látjuk Neo kutyával – azt szokták mondani, hogy a gyereket vagy kutyát ábrázoló képek mindig hatásosak, hát még a kettő együtt. De éppen ezért az ilyen képek könnyen közhelyessé vagy akár giccsé is válhatnak. A nagymama, aki a képet készítette sikeresen kerülte el ezt a csapdát: egyedi kettős portré született.
A különdíjas felvételeket a szponzorok választották a tízes kínálatból, ezek a felvételek is méltán kapnak jutalmat, elismerést, hiszen benne voltak a zsűri válogatásában.
Gratulálok 
az összes pályázónak, minden díjazottnak, s mindenkit arra buzdítok, hogy készítsen minél több fotót gyermekéről, unokájáról – hiszen minden kép egy-egy felidézhető emlékké válik az idők során.”
