Eredményesen sportolnak és jól is tanulnak

0
545

Az edzők által kiemelt, legsikeresebb utánpótlás korú versenyzőket is sorozatban mutatjuk be lapunkban – ígértük „Utánpótlás nevelés; az eredmények jönnek, de szűkösek az edzési lehetőségek” című cikkünkben. Mert bár sokszor számolunk be korosztályos versenyekről, ezekből a rövid tudósításokból az eredmények hátteréről általában keveset tudunk meg. Ezért vesszük most több hónapon át sorra a budaörsi sportegyesületeket, ebből a szempontból. Ami közös ezekben a fiatalokban: nemcsak eredményesen sportolnak, de jól is tanulnak. S ez korántsem véletlen!

Nagy Norbert

Tavaly Nagy Norbert volt utánpótlás kategóriában az egyik legnagyobb sikere a BSC asztalitenisz szakosztályának a bronzéremmel, melyet párosban szerzett az ifjúsági Európa bajnokságon.

Hogyan került a pingpong közegébe? Válasza kissé meglepő: „Óvodás koromban nagyon el voltam hízva. A szüleim először focizni vittek, de nem tetszett”. A ping-pong édesapja ötlete volt, és nem kellett hozzá sok idő, hogy megszeresse. Norbi szerint jó dolog az összetettsége, hogy a koncentráció ugyanolyan fontos, mint a mozgáskoordináció, hiszen ahhoz, hogy reagálni tudjon az érkező labdára, nem csak a labdát kell figyelnie, hanem már az ellenfél mozdulatát is, mert minden a másodperc törtrésze alatt történik. De az is jó benne, hogy korosztályos válogatottként tavaly havonta utazhatott nemzetközi versenyekre Európa különböző országaiba. Gyönyörű helyeken járt. Portugália is nagyon szép volt, ahol az ifjúsági Európa bajnokságot rendezték. „A döntőbe jutásért egy olyan azerbajdzsáni párt vertünk meg (Juhász Patrikkal), akik honosított kínaiak” – mondta Norbi.

És mennyit kell edzenie ahhoz, hogy ilyen eredményeket érjen el? „Minden este van edzés, és hetente kétszer délután. Ezen kívül vannak kondiedzések, de azt otthon csinálom” – sorolta. S a kérdésre, hogy az otthoni munkát önszorgalomból csinálja-e, nevet: „Nem, muszáj.

És hogyan egyezteti mindezt a tanulmányaival? „A sport miatt ősszel költöztünk Érdről Budapestre, ezért sulit váltottam. Most a Testnevelési Egyetem Sportgimnáziumába járok, az órarendemet az edzéseimhez igazíthatom, a tanárok meg hozzánk igazodnak. Félévente azonban vizsgák vannak, olyankor a sportot helyezem háttérbe pár napra. És hogy meddig szeretne versenyszerűen pingpongozni? Ameddig csak lehet.”

Kiss Levente

Korosztályának legszorgalmasabb cselgáncsosa a budaörsi Hermanba járó hatodikos Kiss Levente. Mentalitása nem kifejezetten kiskamaszra jellemző: „Már kilencéves koromban úgy gondoltam, ha csinálok valamit, akkor csináljam rendesen, és ha ez olyasmi, amit szeretek, akkor nem is megerőltető.” Négyéves korában, a kamaraerdei óvodában ismerkedett meg a sportággal. „A mozgáson kívül a kihívást, a másikkal való küzdelmet szeretem, ami nem az agyonverés, mint a bokszban, rúgás sincsen, ütés se. Dobás van benne, de ahhoz technikásnak kell lenni, nemcsak az erő számít, hanem az ész is. Ezért nálam erősebb fiút is legyőztem már.”

Levente naponta edz, este hétkor, és heti kétszer reggel, tesióra helyett is, hétvégeken pedig édesapjával fut az erdőben, ahol tornapálya is van és lehet húzódzkodni. „Gyakran vannak versenyek, két-három hetente, de nagyobb események előtt nincs, nehogy például a magyar bajnokság előtt sérüljünk le” – folytatta. Levente a sport mellett 4,5-ös átlaggal teljesít az iskolában, amihez a „motivációt” szüleitől kapja: „Csak úgy engedik, hogy dzsúdózzak, ha jól tanulok. Szerintük a tanulás az első, szerintem meg a dzsúdó. De ennek így kell lennie, mert belátom, hogy a tanulás fontos” – mondta. Hasonló megfontoltsággal válaszolt a jövőjét illető kérdésre is: „Elsősorban dzsúdós szeretnék lenni, amíg jól megy, de bármikor jöhet egy sérülés, ezért jobb, ha több lábon áll az ember. A matekot szeretem, valószínűleg erre fogok még alapozni.”

Levente háromszoros diákolimpia győztes, és saját korcsoportjában magyar bajnokság, az egy évvel idősebbek között pedig harmadik lett. „Ő a legszorgalmasabb versenyzőnk” – mondta róla Kovács Sándor az utánpótlásedző. S hogy ki a fiú példaképe? „Teddy Riner, akit a budapesti világbajnokságon élőben is láttam. Ő egy francia cselgáncsozó, kétszer megnyerte az olimpiát és kilencszeres világbajnok, sok éve veretlen.”

Petra

A BDSE ritmikus gimnasztika szakosztályának az egyik legfiatalabb versenyzője a negyedikes Petra (akinek a vezetéknevét édesanyja kérésére nem írhatjuk meg – a szerk.) A Kesjárba jár, és heti kétszer ott is edzenek a lányok. „Olyan kecses, nőies sportot szerettem volna, amitől szép alakom lesz, és fellépni, versenyezni is lehet vele” – mondta. Így folytatva: „Otthon is szoktam tornázni, hidat, spárgát gyakorolni”. S hogy milyen a hangulat az edzéseken? „Jó. Mindig biztatjuk egymást. A nagyok megmutatják, hogy kell csinálni egy elemet például, nem ráznak le magukról. Az edzők kemények, de lehet velük vicceskedni.” És ha már megbeszéltük, mi a jó, arra is kíváncsiak voltunk, mi az, ami kevésbé. A monoton hasizom erősítő gyakorlatokat, fekvőtámaszokat kevesen kedvelik. Petra az új koreográfiák betanulásának folyamatát sem annyira, csak amikor már jól megy.

Az országos versenyen összesítésben a negyedik lett és megkapta a legjobb előadás díját, ami az összhatásért, a kisugárzásért jár. A kislány a sport mellett is kitűnő tanuló első osztályos kora óta, idén is az lesz. Eddig ehhez elég volt, amit az iskolában, órákon hallott. S a tervek? „Barátnőmmel úgy beszéltük meg, hogy húszéves korunkig sportolunk”, és a környezetében lévők példáját látva nem tartja kizártnak, hogy majd egyszer ritmikus sportgimnasztika edző váljon belőle.

Sportolási lehetőségek Budaörsön: ITT gyűjtöttük össze.