Mi segítheti egy élhető gazdasági rendszerre történő váltás zökkenőmentes átmenetét?
Szombaton (szeptember 23-án) volt a budaörsi székhelyű Első Magyar Feltétel Nélküli Alapjövedelem Alapítvány által szervezett konferencia Budapesten, ahol többek között neves közgazdászok és szociológusok beszéltek a jelenlegi gazdasági-politikai helyzet tarthatatlanságáról, illetőleg megváltoztatásának szükségességéről. Az értekezésekből kiderült, ezt a változtatást csak a környezet védelmével és a szegénység felszámolásával egyetemben képzelik el, s mindehhez a feltétel nélküli alapjövedelem biztosítaná az átmenet zökkenőmentességét.
„Miért fogadjuk el a szegénységet, miközben dúl a túltermelés és a javak eltékozlása?!”
Götz W.Werner
A budaörsi FNA Alapítvány lelkes és a jó ügy mellett elkötelezett alapítói szerveztek konferenciát Budapesten, a Nemzetközi Feltétel Nélküli Alapjövedelem Hét apropóján a hétvégén. Ez a konferencia valójában egy tájékoztató, ismeretterjesztő előadás és beszélgetés sorozat volt, ahol a feltétel nélküli alapjövedelem létjogosultságát gazdasági-politikai vonatkozásban világították meg a téma szakértői úgy, hogy az a hétköznapi emberek számára is érthetővé váljon. Azon belül is azok számára lehetett érdekes a rendezvény, akik szívesen tájékozódnak közvetlen környezetükön túlnyúló, nagyobb volumenű, hovatovább világmegváltó eszmék iránt.
A meghívott előadók, köztük közgazdászok, szociológusok, kutatók egyrészt olyan problémákról beszéltek, amiről máshonnan ritkán hallani, másrészt logikus érvek mentén felépítve a világ nagy problémáinak megoldására törekvő elképzeléseket fogalmaztak meg, melyeket hallgatni legalább olyan érdekes és lélekemelő volt, mint bármilyen kulturális vagy sporteseményen nézőként részt venni.
A konferenciát négy blokkra osztották a szervezők, volt, amelyikben nagyobb hangsúlyt kapott a környezetvédelmi megközelítés, a másikban a Magyarországon létező szegénység kialakulásáról, mértékéről lehetett sokat megtudni, de külön blokkot kapott az oktatás, a munka világa, valamint magáról a feltétel nélküli alapjövedelemről és a vele való kísérletekről is szó esett.
A – napjainkban már nem tagadott – klímaválság és a Föld óriási mértékű szennyezése miatt a gazdasági növekedésnek le kell állnia. Ez dr. Köves Alexandra gazdaságkutató egyetemi docens (Budapesti Corvinus Egyetem) előadásában hangzott el, ami egybevág Pogátsa Zoltán közgazdász kijelentésével, ami idén márciusban az Olvasókörben hangzott el. (Eredetileg ő is részt vett volna a konferencián, de egyetemi elfoglaltságaira hivatkozva végül lemondta.) A gazdaság szerepe tehát annyi, hogy a Föld eltartóképességén belül biztosítson életfenntartást mindenki számára. Az, hogy a jó életről való elképzelésünk kimerül a mértéktelen fogyasztásban és a herdálásban, az csak a nyerészkedő gazdasági szereplők sugallata, valójában az emberi jólléthez a pénzben és anyagiakban nem mérhető feltételek fontosabbak: a társas kapcsolatok, a szellemi és kreatív elfoglaltságok… stb.
Ebből a szempontból közelítette meg a témát dr. Gébert Judit közgazdász, a Szegedi Tudományegyetem adjunktusa, aki előadásában azt ecsetelte, hogy egy alapjövedelem mellett azzal, hogy az embereknek kevesebbet kellene dolgoznia, csökkenne a környezetkárosítás, s ha a fennmaradó idejüket családjaikkal foglalkozva töltik, annak is kisebb az ökológiai lábnyoma. Az ehhez szükséges „ingyen pénzt” pedig leginkább a környezetszennyezésre kivetett adókból képzeli el, ahogyan például Ausztriában teszik ezt Klímabónusz néven.
A klímavédelmi szempontú gazdasági átállásról beszélt Szabó Rebeka biológus, országgyűlési képviselő is, aki elsősorban a biodiverzitás (természeti élőlények sokfélesége) fontosságára hívta fel a figyelmet, hiszen a környezetünk állapota befolyásolja létfeltételeinket is, már emiatt is muszáj változtatni a gazdaságon. Szerinte költségvetési átcsoportosítással, illetve a szociális juttatások kiváltásával könnyen előteremthető lenne a feltétel nélküli alapjövedelem, ami megkönnyítené a gazdasági folyamatok megváltoztatása során felmerülő nehézségeket az átállás során.
Korózs Lajos szociológus, MSZP-s politikus arra hívta fel a figyelmet, hogy elszegényedett települések nem csak észak-kelet Magyarországon vannak, hanem máshol is, Baranya, Békés, Heves, Somogy, de még Pest megyében is. Rámutatott arra, hogy a 2010-es kormányváltás óta az államvezetés sem kedvezett a nehéz sorsúaknak, hiszen a költségvetésen látszik, milyen preferenciái voltak az államnak 2010 előtt és után: például az állam működtetésére többet fordítottak, a jóléti funkciókra pedig lényegesen kevesebbet (oktatásra, egészségügyre, nyugellátásra), kivéve a szórakozási, kulturális és vallási tevékenységet, azt is csak az utóbbi miatt, az egyházak finanszírozása miatt. Egyébként elmondta még, mire is vezethető vissza a kis települések leromlása: 2012 után a kormány átalakította a szociális ellátórendszert, elvette azt az önkormányzatoktól, meg el is törölt néhányat (például szociális segély, lakhatási támogatás) helyette települési támogatást ad, ami arányaiban jóval kevesebb, mint ami előtte volt, s az anyagi erőforrások elvonásával az önkormányzatok elvesztették humán erőforrásaikat is, eltűnt a településekről (elköltöztek) az értelmiség, a gondolkodó, cselekvő emberek, ennek következtében gyengébb kvalitásúak kerültek a helyükre, az önkormányzatokba is, ami meglátszik a vezetésen és a helyi társadalom helyzete egyre csak romlik.
A szegénység meghatározásáról, a szegények arányáról a magyar társadalomban dr. Kovách Imre szociológus adott tájékoztatást, bár nem tudott pontos adatokkal szolgálni, mert a KSH beszüntette a szegénység számítását és az utoljára, valamikor a 2010-es évekből gyűjtött adatait sem teszi elérhetővé. Az azonban biztosra vehető, úgy becsülik, hogy a covid óta a szegények aránya legalább 2-4%-kal nagyobb lett.
A szegénység meghatározása jövedelem szerint úgy történik, hogy akinek a keresete nem éri el az átlagkereset 60%-át, az szegénynek számít, így ide tartozik Magyarországon másfél millió ember, legalábbis amikor még ennek kiszámítására voltak adatok. Legalább még egyszer ennyi azoknak a száma, akik szegénységben élnek, például a közüzemi számláikat sem tudják kifizetni. (Ezen belül több tízezer gyerek éhezik a mai Magyarországon!) Vagyis a magyar lakosság egyharmada él szegénységben (ez nagyon rossz arány!) és nekik nincs politikai érdekképviseletük sem. „Ez a magyar politikai elit egyetemleges szégyene” – fogalmazott.
Két előadás között levetítették Az iparleépítés áldozatai című kisfilmet, ami az ózdi városrész, Hétes helyzetét ábrázolja, és az itt élők patrónája, Somi Judit, az ózdi közösségi ház alapítója beszélt róluk, aminek a lényege, hogy az ózdi városvezetés nem törődik az itt lakókkal, ami főleg a szegényellenes lakáspolitikájában nyilvánul meg.
Ercse Kriszta oktatáskutató és interkulturális szakértő, aki az áprilisi Oktatási Dialóguson a státusztörvény bevezetésének hátrányairól beszélt Budaörsön, itt arra helyezte a hangsúlyt, hogy azért nem megfelelő a magyar oktatási rendszer, mert nem ad olyan tudást, ami az életben használható, pedig ahhoz, hogy a folyton változó világhoz könnyen alkalmazkodó, rugalmas, boldogulásra képes felnőtt váljon egy gyerekből, ahhoz az kellene, hogy készségeket tanuljon meg, nem pedig valami olyan tananyagot, ami lexikális tudást vár el. De ebből látszik, hogy nem gondolkodó emberekre van szüksége az aktuális hatalomnak, amit a deficit-elmélettel is alátámasztott: a közösségekben a hatalommal rendelkező társadalmi csoportok mindig meg tudták okolni, más csoportok miért nem vagy csak kevésbé alkalmasak – deficittel rendelkezők – a vezetésre, s hogy ezt fenntartsák, a XIX. századi Amerikában nem is engedték a rabszolgáknak, hogy tanuljanak. Emiatt, hogy elvárások vannak, lehetetlen megfelelnie annak, aki nem a középosztályba tartozik, mert nem rendelkezik ugyanazzal a tudásalappal, mint amazok. Nincs felzárkóztatás, nincs egyénre szabott oktatási mód, aki nem felel meg a magasabb elvárásoknak, azt eleve eltiporják. Tulajdonképpen már az óvodában elkezdődik a szelekció és később még jobban tágul a szakadék, mintegy eltörölve a kitörési lehetőségeket.
Meggyőződése, hogy minden, a megoldásra törekvő diskurzusnak abból kellene kiindulnia, hogy az emberi méltóságot igyekezzen biztosítani mindenkinek, nemtől, életkortól, rassztól függetlenül.
Ercse Kriszta mondatait dr. Antal Miklós ökológiai közgazdász azzal folytatta, hogy ez a társadalmi szétválás a munka világában folytatódik, vagyis a rosszabb tanulókból lesznek a fizikai munkások, a jó tanulókból pedig a tudás alapú gazdasági szereplők. Azonban éppen a fizikai munkákat képesek átvenni a gépek, robotok. Attól kevésbé tart, hogy a szellemi munkákat is átveszik a gépek.
Dr. Czabán Samu jogász, vislkedéselemző, a jogpszichológia kutatója kutatásokról beszélt, például arról, hogy a magyar emberek mentális állapota általában rossz és egyre romlik. És 80%-a a lakosságnak utálja (20%) vagy nem különösebben szereti (60%) a munkáját, sőt, 30-40% úgy gondolja a munkájáról, hogy fölösleges, értelmetlen és nem hiányozna semmihez, ha nem lenne elvégezve. Véleménye szerint a nem fontos munkákat meg is kéne szüntetni, hiszen a világ azok nélkül is ugyanúgy működne, és olyasmit kellene csinálni helyettük, ami hasznos, például idősekkel beszélgetni, akiket elhanyagolnak…
A blokk kerekasztal-beszélgetésének kiinduló kérdése az volt, hogy miért nem gondolkoznak a fiatalok azon, hogy a társadalmat kell megváltoztatni. Dr. Czabán Samu nem tudja, hogyan lehetne ezen változtatni, mert olyan komplex és bonyolult a világ és akkora az információs zaj, hogy nehéz konkrét problémára koncentrálni, és azok megoldására fókuszálni, ráadásul a marketing világ nagyon tudatosan alakítja az emberek gondolkodását. Azt már dr. Antal Miklós tette hozzá, hogy a változtatást talán úgy lehetne előidézni, hogy egyszerre nagyon sok embernek világos irányt mutatni, ami rendkívül nehéz.
Végül az igazi magyarázatot erre a fejlődésképtelenségre dr. Árva László adta meg, aki azon kívül, hogy arról beszélt, hogy a technológiai fejlődés, a robotizáció és mesterséges intelligencia miatt megszűnik a munkakörök egynegyede, arra is kitért, hogy az emberi társadalom a csimpánzok viselkedésére hasonlít leginkább, patriarchális társadalom, folyton agresszívek és harcolnak egymással, míg a bonobók– ahol matriarchális a társadalom – barátságosak idegen bonobó csapatokkal is, egyáltalán nem harcolnak.
Az utolsó előadó, dr. Büttl Ferenc közgazdász azokról a világszerte végzett kísérletekről beszélt, amelyekben valamilyen alapjövedelem folyósításban részesülő csoportok reakcióit vizsgálták. Általában pozitív tapasztalatokat szereztek, vagyis az emberek állandó jövedelem-kiegészítés mellett sem lustultak el, ha egyébként sem voltak azok. Ugyanakkor ezek az egy-két éves kísérletek nem adnak választ arra, mi történne, ha garantáltan élethosszig tartana ez az „ingyen pénz”.
A végső konklúzió az volt – bár ez inkább csak a nők számára természetes -, hogy ha nem kellene dolgoznunk, mert éppenséggel a gépek elvégzik helyettünk, illetve amúgy is felesleges a munkánk, akkor sem érnénk rá unatkozni, annyi feladata van egy embernek. Ha csak a közvetlen hozzátartozókkal való társas kapcsolatokat és a háztartást, ház körüli munkákat nézzük, már megtelik a naptárunk tennivalóval, alig tudnánk benne helyet szorítani a kedvtelésből végzett munkának, ami egyébként lehet produktív, például varrás.
Kapcsolódó cikkeink az FNA-ról: ITT érhetők el.
Szakmai érvek az „ingyen pénz” mellett – Budaörsi Napló (budaorsinaplo.hu)
https://budaorsinaplo.hu/a-het-temaja-feltetel-nelkuli-alapjovedelem-filmvetites-volt-a-postart-on/
https://budaorsinaplo.hu/pogatsa-zoltan-kozgazdasz-volt-szerdan-a-budaorsi-olvasokor-vendege/
https://budaorsinaplo.hu/a-statusztorveny-varhato-hatasairol-ertekeztek/
