Dr. Till Erzsébet neurológus sokat utazik, szelíden gyógyít

0
253
OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Fontos, hogy a választott terápia személyre szabott legyen

Az egyéni sors vállalása, az emberekre, a világra való nyitottság gazdagítja az embert, sokrétűbbé teszi a szakmai tudást  – szűrhetjük le az Angliában és Magyarországon párhuzamosan praktizáló dr. Till Erzsébet neurológussal folytatott beszélgetésből, amelyben szó esik a szelíd terápiák létjogosultságáról és arról is, kinek érdemes felkeresnie a doktornő hamarosan induló magánrendelését.

 

Amikor telefonon megbeszéltük ezt az interjút, az első benyomásom az volt: közvetlenebb, mint amit az orvosoktól megszoktunk.

Igazából a munkám során is ez a jellemző. Nemcsak személyiségemből fakad, hanem munkamódszerem is: úgy hallgatom a beteg panaszait, mintha a családtagom mondaná el, mintha az anyám, a testvérem, a gyerekem gondját hallanám. Fontosnak tartom, hogy az orvos mindig egyenrangú partnerként kezelje a beteget, átérezze a helyzetét, és a legjobb szakmai tudása szerint próbálja megoldani a felmerült egészségügyi problémát.

Hálásak ezért a páciensek?

A hála talán nem pontos kifejezés. A feszültség oldódik bennük, bizalommal fordulnak hozzám, ami megkönnyíti a munkát.

Gyermekgyógyászként kezdett, neurológusként folytatta, egy évtizede Angliában dolgozik részállásban. Hogyan alakult a pályafutása?

Diplomaszerzés után először sehol sem kaptam állást. Ennek az egyik oka az volt, hogy harmadévben kiléptem a Kommunista Ifjúsági Szövetségből. Ezután az önéletrajzomban a „mozgalmi tevékenysége” rovatba nem nagyon tudtam mit beírni. Végül az egyetem Kórélettani Intézetébe kerültem helyettesítőnek, Szollár Lajos professzor úr szárnyai alá, aki örömmel fogadott. Itt két és fél éven át kutattam és tanítottam, de a klinikum jobban vonzott, és amikor lehetőség adódott rá, elkezdtem gyermekgyógyászként dolgozni előszőr a MÁV Kórház Gyermekosztályán, majd a Szent László Kórházban, végül a Heim Pál Kórház gyerekneurológiai osztályán.Itt tettem le a gyermekgyógyászati szakvizsgát is, és itt kerültem szorosabb kapcsolatba az ideggyógyászattal.

Ám végül felnőtteket gyógyító neurológusként folytatta.

Ennek több oka volt. Az egyik, hogy amikor megszületett az első lányom, anyaként sokkal nehezebb volt nap mint nap beteg, sokszor gyógyíthatatlan gyermekek szenvedését látni. Praktikus okok is közrejátszottak: kisgyermekes anyaként nehezen tudtam megoldani az ügyeleteket, nem értem oda időben az óvodába, nem tudtam otthon maradni, amikor a lányom beteg volt. Ezért döntöttem úgy, hogy felnőttneurológián fogok dolgozni, szakrendelőben. A Szent Margit Kórházba kerültem, ahol 1999-ben szakvizsgáztam neurológiából.

Szakmailag kihívás volt váltani?

Én azt gondolom, ha az ember úgy kezd újba, hogy az valamennyire ráépül az előzőre, ezzel mindig hozzáad valamit a tudásához. Úgy érzem, a gyermekgyógyászatban, illetve a gyermekneurológiában eltöltött évekkel teljesebb lett a tudásom. Ha például egy fejfájós gyereket hoznak be hozzám Budaörsön, meg tudom vizsgálni, nem kell továbbküldenem Budapestre.

2009 óta kétlaki életet él. Mennyiben különbözik az angliai munka az itthonitól?

Amikor eldöntöttem, hogy angliai munkára is pályázni fogok, újra kellett tanulnom a neurológiát az ottani gyakorlat szerint. Más volt a beteganyag, más rendszerben zajlik a betegellátás, másképp kell dokumentálni. Kezdetben az sem volt könnyű, hogy a betegekkel és a kollégákkal angolul kell kommunikálni szóban és írásban. Lényeges különbség az is, hogy kevesebb az orvos; többször előfordult, hogy egy Esztergom méretű kisvárosban én voltam az egyetlen neurológus. El kellett látni a járóbetegeket és a kórházban fekvő súlyosabb betegeket is. Emlékszem, amikor legelőszőr mentem ki, nagyon meglepődtem, mert az összes segítség, amit kaptam, annyi volt, hogy megkértek, első nap reggel fél órával előbb menjek be. Egy 80 kilométerre levő városnak a neurológusa jött át megmutatni, hogyan működik a számítógépes rendszer, aztán visszament a saját kórházába. Meghagyta a telefonszámát, hogy hívjam, ha valamivel elakadok. És kész! 9 óra 00 perckor jött az első beteg, és onnantól húsz percenként a többi. Minden idegszálammal figyelnem kellett, nehogy hibázzak.

Mély víz…

Igen. Szerencsére jó értékeléseket kaptam. Eleinte különböző városokban dolgoztam. Voltak rossz tapasztalataim is, elsősorban a túlterheltség és a szakmai segítség hiánya miatt. Már épp ott tartottam, hogy abbahagyom, amikor a jelenlegi munkahelyemre kerestek neurológust. Ez egy induló szolgáltatás volt, egy fél dunántúlnyi terület neurológiai ellátásának megszervezése volt a feladat. Másodikként érkeztem, megtisztelő módon az osztály megszervezésében, a szakmai munka felépítésében is szerepet kaptam. Tíz éve dolgozom ott.

Budaörsön 2005-től rendel. Miért tartotta meg ezt a rendelést az angliai állás mellett?

Budaörs már akkor progresszív intézetnek számított, teljesítményalapú bérezéssel, sok kiváló szakemberrel. Annak idején épp neurológusra volt szükségük, hívtak, ezért kezdtem itt is dolgozni a Margit Kórházban vitt szakrendelés mellett, amit aztán fel kellett adnom a külföldi munka miatt. A budaörsi intézmény viszont nagyon flexibilis volt, megoldhatónak bizonyult, hogy itthon se szakadjak el a szakmától.

A neurológia beutalóköteles szakellátás, háziorvos, illetve más szakorvos küldi a pácienseket. Milyen tünetekkel jelentkeznek a betegek?

A neurológia – magyarul ideggyógyászat – az agy, a gerincvelő és a perifériás idegrendszer betegségeivel foglalkozik. Neurológiai betegségek például a migrén és az egyéb fejfájások, az egyensúlyzavarok, a gerincsérv okozta nyaki vagy derékfájdalom, a Parkinson-betegség, az epilepszia, a szklerózis multiplex, az izom- és idegsorvadással járó megbetegedések. A beutalás leggyakoribb oka a fejfájás, szédülés, eszméletvesztés, kézremegés, a derék- vagy nyakfájdalom. A neurológus feladata az, hogy a beteget részletesen kivizsgálva eldöntse, áll-e ezek mögött a panaszok mögött idegrendszeri elváltozás, és ha igen, pontosan milyen természetű. És természetesen az is, hogy megfelelő kezeléssel segítsen a beteg állapotán.

Mit tart fontosnak a munkája során?

A modern vizsgálómódszerek nagyon nagy mértékben segítik a pontos diagnózis felállítását, de elengedhetetlenül fontos az anamnézis (kórelőzmény) pontos felvétele és az alapos betegvizsgálat. Komolyan kell venni a beteg panaszát még akkor is, ha az adott kivizsgálás során kóros eltérés nem igazolható. A neurológiai kórképekben indokolt esetben gyógyszeres kezelésre, alkalmanként műtéti beavatkozásra is szükség van. Előfordul ugyanakkor, hogy a betegség kialakulásához a nem megfelelő étkezés vagy életmód vezet. Az egyénre szabott diéta, életmód és testmozgás megválasztásával a beteg képes lehet elindulni a gyógyulás útján. Vagyis nem feltétlenül kell azonnal gyógyszeres kezeléssel kezdeni a terápiát. Akupresszúrás, esetleg akupunktúrás kezeléssel a fejfájás sokszor eredményesebben kezelhető, mint gyógyszerekkel. Mára már tudományos vizsgálatokkal alátámasztott tény az is, hogy a bélrendszer baktériumflórájának állapota és a betegségek – többek között a neurológiai kórképek – kialakulása között összefüggés lehet. Fontos azonban, hogy az életmódtanácsoknak, dietetikai javallatoknak mindig átgondoltaknak és egyénre szabottaknak kell lenniük, különben a hiedelmek világába tévedünk. A diéták hasznossága például nagyon testalkatfüggő: ami az egyik embert meggyógyítja, a másiknak haszontalan vagy akár ártalmas is lehet.

A társadalombiztosítás által finanszírozott ellátás mellett miért tervez magánrendelést indítani?

A magánrendelésen mindenekelőtt a magyar társadalombiztosítással nem rendelkező, Budaörsön és a környező településeken dolgozó vagy élő, angolul beszélő külföldi pácienseket tudom majd ellátni. A rendelést a délutáni-esti órákra tervezzük, így azok a betegek is eljöhetnek, akiknek a délelőtti időpont nem felel meg, nem szeretnének ezért szabadnapot kivenni. És persze azok is, akik túl hosszúnak ítélik a várakozási időt, gyorsan, zökkenőmentesen szeretnék magukat kivizsgáltatni. (Tudvalevő, hogy az egészségbiztosító Budaörsön csak csekély óraszámban engedélyezi a neurológiai szakrendelést.) Itt azért meg kell jegyeznem, hogy ha a háziorvos szükségesnek ítéli a sürgős neurológiai vizsgálatot, telefonos megbeszélés alapján mindig találunk időpontot a rászoruló betegnek a soron következő rendelésemen.

Kolyvek István aneszteziológus kollégája rockzenész, az ön hobbija az írás.

Az irodalom mindig is érdekelt, de az állandó leterheltség miatt egyáltalán nem volt lehetőségem foglalkozni vele. Amikor elkezdtem Angliában dolgozni, több szabadidőm lett, és beiratkoztam Lackfi János kreatívírás-kurzusára. Ez arra ösztönzi az embert, hogy heti rendszerességgel írjon valamit. Jó a csapat, rendkívül sokat tanulunk Jánostól és egymástól is.

Díjnyertes novellája látszólag egy mosogatógép szakszerű bepakolásáról szól.

Valójában pedig az emberi kapcsolatokról. Foglalkoztat az együttélés pszichológiája, a megkötött kompromisszumok megértése. Munkám során nagyon sok emberi sorsot követek , problémákat hallgatok végig, eltérő élethelyzetekben nyújtok segítséget tanáccsal vagy akár csak odafigyelő meghallgatással. Egy-egy írásomban – nyilván csak áttételesen – az a tapasztalat is benne van, amit gyógyító munkám során szűrtem le magamnak.

Írta: Révész Gábor