Viva, viva la musica – énekelte Kisújfalun a Sapszon kórus a helyiekkel együtt

0
167

Kisújfaluban adott adventi koncertet a budaörsi Sapszon kórus.

Bár a meteorológia az indulásunk előtti napokban országos havazást jósolt, autóbuszunkkal 16-án ragyogó kék ég alatt, napsütésben és tiszta levegőben indultunk Budaörs egyik testvér-településére, Kisújfaluba adventi koncertet adni. Utazásunkat nagy várakozás előzte meg, hiszen nagyon régen énekeltünk ott, még Sapszon tanár úr idején, a ’90-es években.

A falu valamikor a történelmi Magyarország része volt, ma Szlovákiához tartozik. Végig az oda úton csodaszép fehér táj tárult elénk. Fák és bokrok vastagon hóval, zúzmarával borítva, szikrázott a szűz hó a szántóföldeken. Igazi téli hangulat vett minket körül. Illett az adventi koncerthez, amire készültünk. Útközben megálltunk a történelmi emlékekkel teli Esztergomban és megcsodáltuk milyen szép a város télen is, amikor az ódon tetők, várfalak és templomtornyok hóval borítottak.

Amikor megérkeztünk Kisújfaluba – melynek lakossága alig 700 fő – nagyon lelkes embereket találtunk. A polgármester asszony Geri Valéria fogadott minket egy kupica pálinkával és szépen terített asztalokkal. A falu értelmisége a lelkésztől a tanárig, a polgármestertől a presbiterig személyes jelenlétével tisztelt meg minket. Már csak annyi időnk volt, hogy átöltözzünk, beénekeljünk és átsétáljunk a koncert színhelyére, egy kicsi, fehér, nagyon régi református templomba.

Ahogy beléptünk, Reményik Sándor: Templom és Iskola cmű verse megelevenedett előttünk. A fehérre festett padok különös hatással voltak ránk, mert aznap este a vers megzenésített változata a műsorunkban szerepelt. “….Kicsi fehér templomotokba, / Most minden erők tömörülnek. / Kicsi fehér templom-padokba / A holtak is mellétek ülnek. / A nagyapáink, nagyanyáink, / Szemükbe biztatás vagy vád:/ Ne hagyjátok a templomot,/ A templomot s az iskolát!” Két szólista is velünk jött a Magyar Állami Operaház művészei közül, Tarnai Dávid és Somogyi Balázs, akik egy-egy áriát adtak elő. Mészáros Zsolt Máté orgonaművész kísérte őket.

A jól sikerült koncert után melegszívű, kedves emberek jöttek oda hozzánk, hogy az éneklésünket megköszönjék. Köztük egy idős néni, aki ezt mondta: “…Tudják kedveseim, nekünk nagyon ritkán van részünk ilyen zenei élményben. Hát még mennyire örülünk, hogy Budaörsről, a testvértelepülésről jöttek el hozzánk.“ Aztán elmesélte, hogy azért van testvérvárosi kapcsolat Budaörssel, mert a trianoni döntés után sok magyar család ki lett telepítve Kisújfaluból Magyarországra, többek között Budaörsre. Talán még élnek Budaörsön a valamikori kisújfaluiak közül néhányan, de a leszármazottaik mindenképpen.

A koncert után marhapörkölttel kínáltak meg minket knédlivel, amit maguk készítettek. Hozzá volt vörösbor és házi sütemények. A főszakács maga a Presbiter volt.

A vacsora és a személyes beszélgetések után előkerültek a kották, és kiderült, hogy van a falunak egy nagyon lelkes és jó hangú énekkara és karnagya, akik egy rögtönzött műsorral mutatkoztak be. Közös énekléssel fejeztük be a szép estét, a Viva, viva la musica zengte be a termet búcsúzóul.

Írta: V. Judit