Az egészséges életmód kialakítását támogató sorozatunkban, márciusban néhány böjtölési szokást, illetve módszert tárgyalunk. A témát aktuálissá teszi a jelenleg is tartó, húsvét előtti, negyvennapos böjt, valamint az, hogy az utóbbi időben egyre több szakember javasolja az intermittent fasting, vagyis az időszakos böjt szerinti étkezést.
Idén a húsvét előtti negyvennapos nagyböjti időszak február 14-én, hamvazószerdán vette kezdetét és március 30-ig tart. A keresztény vallás legfontosabb eseménye a húsvét: Jézus a kereszthalálával megváltotta az emberiség bűneit, majd feltámadt. Már a kereszténység első századaiban megtartották a hívek a negyvennapos böjtöt, ami végül a IV. századra vált általánossá, célja pedig a bűnbánat, a szellemi elmélyülés és megtisztulás. Előzménye, hogy fontos tevékenységei előtt és mielőtt keresztre feszítették, Jézus is elvonult negyven napra böjtölni és elmélkedni a pusztába.
A legtöbb valamilyen valláshoz köthető hagyomány és az egyéb népszokások tartalmaznak egészségre tett jótékony hatást, anélkül, hogy keletkezésükkor ezeknek tudományosan alátámasztott okait ismerték volna az emberek. A természet törvényeivel kapcsolatosan a lehetőségeik és tapasztalataik révén jöttek létre ezek, például mivel télen a táplálékot a főleg sóval, füstöléssel tartósított állati eredetű élelmiszerek jelentették, kevesebb friss zöldséghez jutottak, így tavasszal szervezetüknek szükségük volt egy kiadós méregtelenítésre.
Így történhetett annak megtapasztalása is, hogy a szokásosnál kevesebb evés frissíti az elmét és élénkíti a testet – gyakorlatilag a szervezet pozitív visszajelzése arról, hogy végre valamelyest tehermentesítve lett. Ugyanis a XI. századig a nagyböjt olyan szigorú volt, hogy a vasárnapok kivételével egyáltalán nem ettek húst, tejterméket és tojást, valamint napközben egészen késő délutánig vagy akár napnyugtáig semmit nem ettek, sőt, volt amikor nagyböjt péntekjein mindösszesen hét búzaszemet vehettek csak magukhoz. (A nagyböjti időszakra eső hat vasárnapot az egyház nem tekinti böjti napnak, mivel minden vasárnap Jézus feltámadásának ünnepe.)
Sokat enyhültek mára ezek a szabályok, például az, hogy napi háromszori (!) étkezésben korlátozzák – melyek közül egyszer még jól is lehet lakni (!!) – már nem is igazi böjt és a húsevés tiltása is csak a péntekekre és hamvazószerdára vonatkozik… Persze, táplálkozási lehetőségeink és szokásaink is sokat változtak az idők során.
Azt, hogy a böjtölés koplalásos módszere jó hatással van a szervezetre, időről-időre újra felfedezik, csak modern irányzatait már nem vallási ideológiák mentén hozzák be a köztudatba, hanem az egészséges táplálkozás, illetve annak révén a fittség, a fiatalság hosszú távon való megőrzésének és a testsúlycsökkentésnek lehetőségeként. A Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége által kiadott sajtóközlemény szerint ilyen irányzat mostanában az időszakos böjt, vagyis az autofágia étrend. A görög eredetű szó önemésztést jelent, ami a sejtek lebontó képességére utal, de nem csak, hogy lebontani tudja, újra is tudja alkotni a sejtalkotórészeket magának a sejt – ha kap rá időt és lehetőséget! (Már az 1960-as években felfedezték, hogy a sejtek képesek saját alkotórészeik lebontására, de a folyamat részleteit Oszumi Josinori japán sejtbiológus fejtette meg, aki ezért 2016-ban orvosi-élettani Nobel-díjat kapott.)
Az autofágia folyamatának az éhezés a mozgatórugója, ugyanis egy hormon (a glükagon) stimulálja, de ez csak a csökkentett tápanyagbevitel, illetve a tápanyagbevitel szüneteltetése során szabadul fel. Az éhezés emellett serkenti a növekedési hormon termelődését is, vagyis a két hormon együttesen képes arra, hogy a sejtek megújulása megtörténhessen. Tehát ahhoz, hogy regenerálódni tudjanak a bélhámsejtek, fel kell szabadítani őket a munkavégzés alól, mert egyszerre nem tudnak kétféle tevékenységet folytatni, vagy emésztő, vagy karbantartó üzemmódban vannak. A karbantartásra pedig csak akkor állnak rá, ha már éppen nincs mit emészteni. Csakhogy a mai emberek nagy többsége szinte folyamatosan eszik, nem csak a főétkezések idején, hanem előtte és utána is, bármikor, amikor eszébe jut. A legszegényebb rétegeket leszámítva – akiknél az éhezés sajnos nem időszakos és nem önként vállalt -, a magyar emberek körülbelül 60 %-a túlsúlyos is emiatt, hogy sokszor és sokat eszik a valódi kalóriaigényéhez képest. A XX. század közepe óta gyakorlatilag folyamatos a tápanyagellátás, és mostanra több generáció nőtt fel úgy, hogy nem volt hosszabb ideig éhes, sőt, inkább hamarabb eszik, nehogy megéhezzen, s ez a szemlélet vezet olyan botrányokhoz is, amilyen a napokban kirobbant, mert egyesek szerint az is teljesen rendjén való, hogy még egy 70 perces előadást is meg kell szakítani egy büfészünettel az Operaházban. (Bár e mögött egészen más ok is állhat.) Egyébként az, hogy a tápcsatorna állandóan „emésztési” fázisban van, hozzájárul a vérben az inzulinszint emelkedéshez, a bélflóra egyensúlyának eltolódásához, ami aztán a bélfal fokozott gyulladásos terheléshez vezet.
Az autofágia eme sejtmegújító hatására alapozva találták ki az időszakos böjtöt (intermittent fasting). A módszer lényege, hogy naponta legalább 16-18 órán át gyakorlatilag koplalunk, az étkezést pedig a fennmaradó órákra időzítjük, és ezt rendszeresítjük. A legkönnyebben betartható elosztásnak azt tartják, ha estétől másnap délig tart az evés szüneteltetése, majd este hat óráig bezárólag lehet enni egyszer-kétszer. (Ablakos étkezésnek is nevezik, ahol az időablakok meghatározott időszakban vannak nyitva.)
Ehhez persze fokozatosan kell hozzászoktatni a szervezetünket, például úgy, hogy a reggelit hetente egy órával kijjebb toljuk (vagyis a koplalással töltött órák számát lassan növeljük), ilyen kíméletes hozzászoktatás mellett az emberek 80 %-a képes tartani ezt az étkezési rendszert.
E módszer ismerője, gyakorlója és népszerűsítője Dr. Schwab Richárd gasztroenterológus, belgyógyász, akivel az elmúlt néhány év során rengeteg interjút készítettek, amelyekben elmagyarázza azt is, az elmúlt évtizedben milyen összefüggésekre jöttek még rá a kutatók (mely kutatásokból ő is kiveszi a részét) az emésztőszervrendszer és a krónikus betegségek kialakulásának összefüggéséről. Ő nyilatkozta azt is, hogy a sejten belüli struktúrák nem csak a lebontást és újraalkotást végzik, hanem arról is gondoskodnak, hogy a bélhámsejtek elsődleges védővonalát képező nyáktermelés zavartalan legyen, továbbá, hogy az immunológiailag aktív fehérjék megfelelően működjenek a bélbolyhok mélyén. Ha nincs autofágia, akkor sérül ez az összetett rendszer, melynek következtében a bélhám áteresztőbb lesz, kóros összetételűvé válik a nyák, sérül a bélflóránk szabályozása, mindez együtt pedig súlyos gyulladásos, metabolikus és daganatos betegségekhez vezet.
Az időszakos böjt az emberi szervezetre gyakorolt hatására vonatkozóan még kevés a hivatalos vizsgálati eredmény, de a kevés és rövid időn át tartó humán vizsgálat alapján az időszakos böjt enyhén javítja a vérzsírok szintjét, illetve túlsúly és elhízás esetén javítja az inzulinérzékenységet és csökkenti a gyulladásos faktorokat.
Általánosan igaz az, hogy akinél nem áll fenn krónikus betegség vagy egyéb, a normálistól eltérő állapot, az nyugodtan táplálkozhat az időszakos böjt szerint önállóan, aki pedig valamilyen betegséggel kénytelen együtt élni, orvosi felügyelet mellett próbálja ki.
A böjtölés másik formája a léböjt, melyet kúraszerűen szoktak végezni. A lényege ennek is az, hogy némileg tehermentesítse az emésztőszerveket úgy, hogy egy időre nélkülözi a szilárd táplálékot, különösen igaz ez a sokszorosan feldolgozott kényelmi ételekre, a zsírdús fogásokra.
Szintén nem ajánlott bárkinek minden kockázat nélkül (legyengült szervezetű, beteg, idős, túl fiatal, várandós, szoptató egyéneknek nem szabad), de egészséges, nem túl idős felnőtt embereknek inkább ajánlott, mint nem. Dr. Hellmut Lützner orvos, a böjtterápia egyik legnagyobb szaktekintélye szerint a léböjtkúra javasolható teljesen egészséges embereknek ötnapos kúra formájában, évente egy–két alkalommal. Ez alatt az idő alatt gyógyteákat és ásványvizet, valamint hígított, frissen préselt gyümölcsleveket és szűrt natúr zöldségleveket is szabad fogyasztani.
Persze, a megfelelő ismeretek birtokában és bizonyos szabályok betartásával végezhető a kúra. Ilyen szabály például, hogy ehhez is a fokozatosság elvét betartva lássunk neki, tehát magát a léböjt kúrát megelőzően készítsük föl szervezetünket a változásra, ne érje sokkszerűen, mert az rosszulléthez vezethet. Így a kúra megkezdése előtti héten hagyjuk el a kávét és csökkentsük a só- és húsfogyasztást a zöldség-gyümölcs javára, illetve a böjt előtti, az úgynevezett tehermentesítő napon már csak zöldséget és gyümölcsöt együnk. Ugyanígy, a léböjtkúra után is legyen meg a lassú átmenet a szilárd táplálék fogyasztásra való átállásra.
Ez a fajta böjt nem az éhezésről szól, a kívánt kalóriamennyiséget tartalmaznia kell az elfogyasztandó zöldség- és gyümölcsleveknek, illetve a léböjtkúra alatt se feledkezzük meg az elegendő vízfogyasztásról!
Sorozatunk korábbi cikkei:
Kinek, mit jelent egészségesen élni? – új cikksorozatunk 1. része
Egészséges és finom saláták télen – sorozatunk ezzel folytatódik – Budaörsi Napló (budaorsinaplo.hu)
