Vajon meg lehet-e a zene, a mese erejével gyógyítani ezt a picit megfáradt, szomorú világot?
Meglepett, hogy milyen kevés cikket találtam az interneten Endrődi Ágiról. Színész, előadó, zenei vezető, ő a Múzsák Társulat egyesületi elnöke és ha mindenki nem is, de a budaörsi szülők biztosan ismerik. És legalább egyszer egy évben, ilyenkor karácsony előtt találkozhatunk vele és apró színésznövendékeivel a már hagyománnyá vált PostART Marketen az Angyalváró koncerten. Ismerjük hát meg kicsit közelebbről!
Budaörsön ilyenkor karácsony előtt biztosan találkozhatunk Endrődi Ágival az általa szervezett zenés darabok valamelyikén, idén például december 5-én a „Melyiket a 9 közül?” című zenés játékon a PostART-on, vagy ugyanott december 9-én a PostART Marketen az Angyalváró gyermekkoncerten.
Amikor – ugyancsak a PostART-on, bár didergősen, de még kint a szabadban – kolléganőm társaságában beszélgettünk vele, az online megjelenéskor ez még jövő idő, mire azonban cikkünk a decemberi számban nyomtatott formában olvasóinkhoz kerül, ez a két előadás már múlt idő lesz. Témánk szempontjából azonban ez nem lényeges, hiszen nemcsak a most aktuális munkáiról, hanem életéről szerettük volna kérdezgetni őt a Vendégségben portré sorozatban.
Ami viszont még a beszélgetésünk aktualitását adta, hogy Endrődi Ági zsűritagként szerepet vállalt az ősszel megrendezett budaörsi tehetségkutatóban, és az ahhoz szorosan kapcsolódó Budaörsi Tanodában. Ági részvételével indult el ugyanis októberben a havonta visszatérő vasárnapi Mese Kávézó.
“Májer Marcinka Emese invitált bennünket, mint BudaörsiNŐ-ket ebbe az idén szeptembertől induló projektbe, és csatlakozott hozzánk Tóth Anna művészettörténész is. Anna ötlete volt a Mese Kávézó, amely izgalmas tematikával mutatja be a gyermekeknek minden egyes alkalommal egy-egy népcsoport kultúráját, szokásait, valamint kapcsolódik hozzá az adott nép egy-egy meséje. Ehhez jöttem én, aki zeneileg kiegészítettem a foglalkozásokat, egy világ körüli utazással, hangszerekkel, népdalokkal, játékokkal és sok meglepetéssel. Az első alkalommal a spanyol nép kultúráját ismertük meg, egy kedves népmesével. A cél tehát, hogy minél több népcsoport kultúráját ismerjék meg játékosan a gyerekek sok-sok zenével, tánccal, mesével szőve. Nagyon inspiráló feladat ez, szívesen csinálom” – mondja kérdéseinkre válaszolgatva Ági. A fogadtatás? “Az első alkalommal csurig volt a tanoda, nagyon sok gyermek jött el. Jó érzés volt és egy szép délelőtt! A korosztály óvodások és kisiskolások, a mesék és a hozzá kapcsolódó foglalkozások ugyanis nekik szólnak. Én erre a korosztályra vagyok kalibrálva” – neveti el magát a művésznő.
Endrődi Ági „fő tevékenysége”, hogy a Múzsák Társulat egyesületi elnöke, amit 15 éve hozott létre. “Sok évig a Budaörsi Latinovits Színház koprodukciós partnereként tevékenykedtünk, a Muzsika hangja, a Legyetek jók, ha tudtok!, Két Lotti, Édes mostoha produkciókkal. Nagy sikere volt ezeknek a daraboknak, mert nemcsak a családoknak szólt, hanem a környező iskolák is törzsvendégei voltak az előadásainknak. Szinte mindig teltházaknak játszottunk. Elindult valami szép értékkel teli dolog. Aztán jött a pandémia… Ezek a gyönyörű előadások, az életem részei egyszer csak félbeszakadtak, és azóta sem tudjuk mi történt, sajnos. A színház többé nem keresett meg bennünket. És ez fájó. Most kezdünk talán újjászületni, ha Isten is úgy akarja, bár nem itt Budaörsön, hanem független színházként éppen ott, ahol befogadást nyerünk. Nincsen könnyű sorsunk. De nem panaszkodunk. Előre nézünk és még hiszünk a csodákban. Budaörs ettől függetlenül a szívem közepén helyezkedik el, ezért is sajnálom nagyon, hogy a színházzal való tevékenységünk megszakadt, és mert azt érzem, Budaörsnek mi egy olyan családi, színházi közösséget hoztunk létre, ami most hiányzik. A színházzal közös darabok mellett az egyesületünk önálló produkciókat is létrehozott, ezeket mai napig játsszuk, ilyen a Keszekusza varázspálca, a Melyiket a 9 közül?, az Alíz csodaországban és a Kincskereső kis ködmön” – meséli Ági.
Így folytatva: “A sok előadáson és fellépésen túl tanítással is foglalkozom, zenepedagógusként, továbbá drámafoglalkozásokat tartok, ez utóbbinak szintén a PostART ad otthont. Jelenleg egy gyönyörű karácsonyi betlehemes műsorra készülünk lelkesen a gyerekekkel, ami december 7–én 18-kor lesz és melyre szeretettel várunk mindenkit! A PostART vezetőjének Selmeczi Áginak a kezdetek óta rengeteg dolgot köszönhetek. Ő karolta fel az első előadásunkat, a Muzsika hangját, és hozta be a budaörsi közönség elé. Azóta is a háttérből folyamatosan segíti a munkánkat, amiért végtelenül hálás vagyok neki.”
“Eközben gőzerővel készülünk egy szeretett előadásunk felújítására, a Jókai Mór műve alapján készült Melyiket a 9 közül? című produkcióról van szó, melyet a Vidám Színpadon láthat majd többször november 25-től a kedves közönség!”
Összefoglalva: Budaörsön a PostART-on, illetve Budapesten a Vidám színpadon lehet találkozni a Múzsák Társulat előadásaival. És még hol? „Utazó színház vagyunk, így oda megyünk, ahova hívnak, általában művelődési központokba, vidéki színházakhoz, fesztiválokra, ahol szeretettel várnak bennünket ” – feleli Ági.
A bevezetőben azt ígértük, nemcsak az aktualitásokról lesz szó, hanem Endrődi Ági útkereséséről is. Az életrajza szerint 2006-ban előbb végezte el a Pesti Magyar Színház Színiakadémiáját, majd 2007-ben az ELTE TOFK ének-szakát. Ami tudatosságra utal, de mint kiderült, nincs ilyenről szó. „Már korábban elkezdtem az ELTE ének-tanító szakát és harmadéves voltam, amikor jelentkeztem a Pesti Magyar Színház stúdiójába, ahol Őze Áron és Szélyes Imre indítottak osztályt. Őszintén meglepett amikor felvettek, nem hittem még magamban, és végül a tanítóképzőben három évet halasztottam, majd később fejeztem be a még hiányzó egy évet. De 18 évesen tényleg azért jelentkeztem tanítónak, mert szent meggyőződésem volt, hogy énektanár leszek! Csak egy pici hiba csúszott a gépezetbe, amikor bekerültem az egyetemi színpad társulatába ott megfertőzött a művészet végtelen szeretete.”
A Pesti Magyar Színház stúdiója a diplomán túl több dolgot adott a színész hallgatóknak. Bár kezdetben csak statisztaként, közreműködhettek a Pesti Magyar Színház előadásaiban, és testközelbe kerültek a kor nagy színészeivel, Ági például Agárdi Gáborral, Szakácsi Sándorral, Básti Lajossal, Mór Mariannal, Béres Ilonával játszhatott egy színpadon. „Nekünk ez egy igazi csoda volt” – meséli.
„A ‘gyerekszínészet’ kimaradt az életemből, mert a szüleim nem engedték, mert nem voltam jó tanuló” – válaszolja, amikor a még korábbi éveiről érdeklődünk. “Matekból például kifejezetten katasztrófa voltam. Ma már nem szégyellem, mert megtanultam, hogy mindenki másban jó, így szép az élet, tanulhatunk egymástól. Ki ebben, ki abban lesz majd egy csoda. Mindenben jónak lenni lehetetlen dolog. Ezt próbálom továbbadni most a gyerekeknek is, mert sokszor találkozom ezzel a problémával a mai napig. És ez valamiért egy máig bennem maradt tüske, így már felnőttként igyekszem a szülőket meggyőzni arról, hogy hagyják a gyerekeket abban kibontakozni, amihez tehetségük van, amihez kedvet éreznek, mert attól nem lesz jobb az a közepes bizonyítvány, ha mindig csak a tanulás az első. Nem! A gyermek boldogsága az első! Hiszen csak úgy lesz belőle egy egészséges, önbizalommal teli felnőtt, ha segítik, támogatják abban, amiben remek. És amikor ezt a támogatást látom egy családnál, az nagyon jó érzés.”
Mikor és hogy került Endrődi Ági Budaörsre? „A 11. kerületben nőttem fel és szerettem is ott lakni. Budaörsre a kőhegyi Passió révén kerültem először, sosem felejtem el, ahogy napról napra másztam meg a Kőhegyet, és arról ábrándoztam, milyen csodálatos lenne itt élni! Végül 11 évvel ezelőtt költöztem ide, a Kőhegyre, és lassan olyan érzés, mintha mindig itt éltem volna.” Frigyesi András azonban, aki a Passió német nyelvű változatát rendezte, csak évekkel később látta a Muzsika hangját, és már mint a Latinovits színház igazgatója hívta meg őket. Több mint ötvenszer adták elő Budaörsön ezt a darabot, amihez jöttek még a tájelőadások, majd miután a színház levette a repertoárról, további százszor, “ami úgy gondolom, nagyon szép szám.”
Mit jelent még Áginak Budaörs, mi jut eszébe róla irányított kérdés nélkül? „A hegyek, akárhonnan jövök haza ez a látvány páratlan. Aztán még..., itt minden adott, ami ahhoz kell, hogy biztonságban érezze magát az ember. Anyaként is örülök, hogy itt nő fel a gyerekem. Valódi közösséget találtunk gyermekem iskolájában, csodálatos tanítók veszik-vették körül, és nagyon örülök annak is, hogy cserkészként egy remek csapat működik a városban. És…, egyszerűen jó érzés, hogy ha végigmegyünk az utcán, sok ismerőssel találkozunk, hogy mindenki ismer mindenkit. Nekem ez sokáig nagyon furcsa volt, most már imádom!”
Amiről még nem beszéltünk – illetve sok egyéb dologról sem, de mint kiderült, a magánélet tabu, ahogy a művésznő a távolabbi terveit sem szívesen osztaná most meg, majd ha megvalósulnak -, a Fellegjárók zenekar. Velük is járja Ági egyebek között az országot, és ez sem véletlenül pont a jövőre vonatkozó kérdésnél jutott eszébe, hiszen ahogy három évvel ezelőtt megfogalmazta: „Amikor ezt a nevet megálmodtam, úgy képzeltem, hogy a Fellegjárók csapata nem más, mint olyan emberek szövetsége, akik az eget és a földet egyaránt őrzik, látják ezeknek minden szépségét, baját és gondját, és akik éppen ezért megpróbálják szebbé, és jobbá varázsolni a Föld bolygót. Útnak indulhatnak, bármikor, repülve egy csodás szerkezettel, a Felleghajóval, és odafentről szemlélődve láthatják azt a sok-sok csodát, amit a Föld rejt, a természet apró, és hatalmas szépségeit, gyönyörűségeit, és persze egyúttal a kihívásait is. Megpróbálják a zene erejével gyógyítani ezt a picit megfáradt, szomorú világot.”
