Újévi körkérdésünk (2. rész) – leggyakoribb szavaink

0
283

Mi az a szó vagy rövidebb mondat, amit szerinted a legtöbbször mondtál ki vagy írtál le 2018-ban? És miért? Ezúttal olyanoktól kértünk erre választ, akik gyakran vagy csak mostanában szerepeltek már a Budaörsi Naplóban, így ők maguk, tevékenységük és gondolataik nem ismeretlenek olvasóink előtt.

Tóth Ferenc, önkormányzati képviselő (Budaörs Fejlődéséért Egyesület): Városi képviselőként a „Budaörs” szót, mert szívemből végzem ezt a tevékenységemet, imádok itt élni, a városért dolgozni és jó érzéssel tölt el, ha valakinek tudok segíteni.

Löfler Dávid, önkormányzati képviselő (Fidesz-KDNP): „Koncepció és jövőkép” – ezt mondtam leggyakrabban. A kisvárosias Budaörs, Budapest nyugati kapujaként immár harmincezres nagyvárossá nőtte ki magát. Ez a fejlődés látható és megállíthatatlan volt már a kilencvenes években is. Felmerül a kérdés: vajon megfelelően felkészült-e a városvezetés erre a fejlődésre? Megfelelő-e az úthálózat, az infrastruktúra? Van-e elég szervizút vagy legalább alkalmas terület azok kialakítására? A megnövekedett számú gépjárművek tárolására van-e elég parkolóhely? Van-e szándék elérhető, gyors és kényelmes tömegközlekedés fejlesztésére? Már az elmúlt években is hatalmas területeket értékesített az önkormányzat, és ez a tendencia látszik a folytatásban is. Vajon a jövőben nem fognak-e hiányozni ezek a területek az infrastruktúra fejlesztéséhez, nem korlátoztuk, korlátozzuk-e ezzel a saját lehetőségeinket? Van-e jövőképünk, koncepciónk arra, hogy városunk továbbra is élhető, szerethető és fenntartható legyen? Hosszú távú koncepció kialakítása csak a lakosság bevonásával és csak megfelelő kommunikációval történhet, ennek ellenére az elmúlt időszakban több nagy projektterv váltott ki komoly lakossági felháborodást, amely megkérdőjelezi a lakossággal történő megfelelő kapcsolattartást. Sok kérdésben – költségvetés elfogadásától az egyszeri közterületfoglalási engedélyig – tesszük fel a kérdést a képviselő-testületben többségben lévő Budaörs Fejlődéséért Egyesület képviselőinek, polgármesterének, hogy van-e koncepció, jövőkép, hiszen ha az nincs, akkor csak a szerencsén fog múlni, hogy jó döntéseket hozunk-e.

Zahorán Adrienn, rádiós hírszerkesztő: Jópofa kérdés, és a válasz egyértelmű. Hírszerkesztőként, városunk szolgálatában és azzal a meggyőződéssel is, hogy a legfontosabb dolgok ott dőlnek el, amik személyes életünkre is közvetlen hatást gyakorolnak (pl. egy fűtéskorszerűsítési pályázat, vagy munkahelyem, a Budaörs Rádió támogatása), természetesen a legtöbbet kimondott kifejezés „a budaörsi önkormányzat.” Boldog új esztendőt, és a jövendő bizonytalan kimenetét illetően minél hosszabb munka és együttműködési lehetőséget kívánva üdvözlöm az egész szerkesztőséget!

Jenei András, a Buláke alelnöke, író: Talán azt, hogy: “Emberélet nem múlik rajta.” S hogy miért? Sok esetben aggódást, félelmet, elbizonytalanodást és hasonlókat fedeztem fel az emberekben, amitől rossz kedvük lett. Ez pedig gyengíti őket sok mindenben. Pedig ahogy írtam, ha emberélet nem múlik rajta, akkor azon sem aggódni, sem félni, sem problémázni nem érdemes. Egy akadály, egy feladat megoldható, megugorható mindig.

Bárány Terézia, okleveles könyvvizsgáló és festőművész: Amit sűrűn, egymás után, sokszor elismételtem az a „Szeretettel hívlak és várlak!” volt.  Három önálló kiállításom volt az elmúlt egy év alatt és igyekeztem minden kedves ismerőst, barátot, régit és újat személyre szólóan invitálni. Sokukkal évek óta nem találkoztam és őszintén örültünk egymásnak ezeken az alkalmakon, így majdnem ugyanannyiszor hangzott el az is, hogy „Köszönöm, hogy elfogadtad, elfogadtátok a meghívásomat”.

Bognár Éva, kommunikációs szakember: Azt hiszem, 2018-ban a legtöbbször a “Halló tessék, Bognár Éva” mondatot mondtam el. Hogy miért? A Budaörsi Latinovits Színház kommunikációs referenseként – szerencsére – sokan és sokszor hívnak telefonon. A számom nyilvános, megtalálható a Színház honlapján, és legendásan sosem kapcsolom ki a készülékemet – csak ha éppen előadáson ülök. Természetesen ilyenkor is mindenkit visszahívok. A színház életében mozgalmas év áll mögöttünk, igyekeztem rendre megválaszolni a sajtó és a nézők kérdéseit. Tagja voltam Berzsenyi Bellaagh Ádám pályázatíró csapatának, ezzel kapcsolatosan is akadt kommunikálni való, de közben a színház napi munkája sem állt le, a bemutatóinkat, a futó előadásainkat és egyszeri programjaink hírét is minél nagyobb közönséghez szeretnénk eljuttatni. Szóval, sokat, rengeteget beszéltem és írtam 2018-ban, és remélem idén sem lesz másként.

 

Az első rész ITT érhető el.