Emlékezetem hat éves koromra vezet vissza, 1955-be. Szenteste apukám délig dolgozott a fodrászüzletében. Anyukám, anyai nagymamám, öcsém és én zárórára odaérkeztünk, majd együtt mentünk fel a Frankhegyre, ahol apai nagyszüleim vártak bennünket. Talpunk alatt ropogott a hó. Fázott kezünk, lábunk. Szüleink biztatgattak, hogy nemsokára ómamáék meleg otthonába érünk
Emlékezetem hat éves koromra vezet vissza, 1955-be. Szenteste apukám délig dolgozott a fodrászüzletében. Anyukám, anyai nagymamám, öcsém és én zárórára odaérkeztünk, majd együtt mentünk fel a Frankhegyre, ahol apai nagyszüleim vártak bennünket. Talpunk alatt ropogott a hó. Fázott kezünk, lábunk. Szüleink biztatgattak, hogy nemsokára ómamáék meleg otthonába érünk.
Már a kert aljáról láttuk a kisablakból kiszűrődő petróleumlámpa fényét. A konyhai sparheltban ropogva égett az akácfa száraz ága és a szőlő venyigéje. Finom, ínycsiklandózó illatok terjengtek. Mi gyerekek sosem voltunk jó evők, de az ünnephez a finom falatok is hozzátartoztak. Halászlé és rántott hal volt a menü, máig megtartottuk ezt a hagyományt. A finom mákos és diós bejgli sem maradhatott el. A felnőttek forralt bort ittak, mi gyerekek pedig játszottunk és vártuk, hogy megláthassuk a karácsonyfát. Végre elkövetkezett a pillanat, amit csilingelő csengettyűszó jelzett. Bementünk a szobába, ahol a szolidan feldíszített, számunkra mégis pompázó fa állt. Az egész család körülállta, magyar és német karácsonyi dalokat énekeltünk. Még ma is énekeljük őket és a díszekből is őrzünk egy-két darabot. A fa alatt alma, dió, naspolya és budaörsi szokás szerint fellógatott finom szőlőfürtök. Ajándékot csak a gyerekek kaptak.
Karácsony első napján lementünk a Csata utcai szülői házba. Az ebéd kacsasült párolt káposztával és vaníliás kifli, amit anyukám sütött, és természetesen itt sem maradhatott el a mami által sütött bejgli.
A Jézuska idehozta a családi ajándékot. Ebben az évben egy kétkerekű biciklit kaptam, a 3 éves öcsém hintalovat, aminek félve ült a hátára.
Karácsony másnapján meglátogattuk Budafokon a keresztszüleinket és unokatestvéreinket. Ide a Jézuska egy-egy szép mesekönyvet hozott. Keresztapám hentes és böllér volt, így saját készítésű, sváb ízesítésű házi-disznótoros volt ebédre.
A gyermekkori karácsonyt azért szerettem, mert együtt lehettünk a nagyszüleinkkel, akik sokat meséltek az ő fiatal éveikben megtörtént családi eseményekről, karácsonyokról, szokásokról. Sajnos anyai nagypapámat nem ismertem, mert amikor megszülettem, akkor halt meg Németországban, de gyakran elképzeltem, milyen lett volna, ha ő is velünk van ilyenkor.
Fotó:PE
