A Budaörsi Latinovits Színház új évadának első hónapjában Szép Ernő: Kávécsarnok/Május, két egyfelvonásos új darabját tűzték műsorra.
A bemutató előadáson teltház volt, és a közönség nagy érdeklődéssel várta a darabokat. Meghívott vendég színészek is játszottak, többek között Koltai Róbert, akinek a neve bevonzott a közönséget.
A Kávéház egyfelvonásos kezdetben kicsit vontatottnak tűnt, ugyanazon téma körül forgott a beszélgetés. A két főszereplő a kávéház tulajdonosa Takács Katalin (Nagysád) és vendége Koltai Róbert (Tisztelt úr). az első felében azon vitatkoztak fennkölt stílusban, hogy a vendég hány darab kuglófot rendelt és fogyasztott, és miért csak a töredékét fizette meg az elmúlt napokban. Egymás „szidalmazása” is szép szavakkal és egyáltalán nem bántó módon történt. Nem látszott kiút a „Hány kuglófot evett a Tisztelt úr, a kicsi kávé mellé?” drámai helyzetből, mígnem a Tisztelt úr hangosan vissza nem emlékezett azokra az időkre, amikor még boldog volt, mert édesanyja kuglófjait ehette számolatlanul. Az emlékezés nem állt meg a kuglóf utáni vágyakozásnál, hanem érzelmi szálakat is felbolygatott a férfiban. Nagysád ezt hallva szintén felelevenítette saját életének hasonlóan szép ám szomorú szakaszait. Mindkét ember rádöbbent, hogy magányukat minden valószínűség szerint egymás oldalán lehet csak megszüntetniük.
A színészek alakítása tette élvezetessé az előadást, melynek témája ugye nem túl izgalmas, mégis vastapssal reagált a közönség, hiszen a két nagyszerű színész képes volt élvezhetővé tenni a darabot,a közönség nagy örömére. A díszlet egy finom, ízléses középosztálybeli emberek számára kialakított kis kávéházi berendezés volt.
A második darab – Május – már többszereplős. A háború idejére tenném a történetet. Először egyenként szaladtak be a színpadra különféle szegényes ruházatú emberek, akik valamennyien másból próbáltak megélni, nem túl sok sikerrel. Telve voltak panasszal. Volt közöttük lufi árus, cipő suvickoló, virágárus, bandita, stb. Ezekkel a sorsokkal adtak ízelítőt az akkori korszak megélhetési nehézségeiről. Amilyen gyorsan vázolták sorsukat, éppoly hirtelen távoztak is a színpadról. A történet a Városligetben játszódik, bár arra csak a szavak, a díszlet nem utal. Egy pad és néhány fa imitálta a ligetet. Természetesen az jól látszott, hogy a természetben vagyunk.
A főszereplője Ilyés Róbert, aki az öngyilkos szerepét játszotta kiválóan. Miközben nagy gonddal a kötélből készített nadrágtartójából előkészítette az akasztó kötelét, megzavarta két fiatal, akik éppen akkor érkeztek a ligetbe. A nyomulós fiút, a színház új társulati tagja Brasch Bence alakította, remekül. A fiatalemberről kiderül, hogy simlis, ráadásul katonaszökevény, ezért az őt igazoltató rendőr le is tartóztatja. A lány, aki a szegénységből szeretne kitörni, azt találja ki magának, hogy mámoros életet kellene élnie, ehhez keres partnert, de még teljesen ártatlan. Magára marad a ligetben az öngyilkos jelölttel és nehezen, de beszédbe elegyedik vele. Kiderül, hogy a férfi sokszori próbálkozása ellenére is az élők sorában van. A lány egyszerű, de szívhez szóló módon, sikerrel beszéli le a férfit öngyilkossági tervéről.
Ez a felvonás az élet komoly dolgaira vezet rá bennünket. A magány az embert fásulttá, érzéketlenné, üressé teheti. Vajon életünk során miért nem beszélgetünk eleget? Miért nem kérdezzük meg attól az embertől, akit talán csak egyszer látunk, hogy hogy van? Miért nem mosolygunk rájuk, hogy szebb napjuk legyen? A szeretet akkor az igazi, ha adunk is, nem csak várjuk, hogy kapjunk.
A közönség többször is visszatapsolta a színészeket, és láthatóan műértő, irodalmat, színházat kedvelő emberekből állt össze, így értékelte, hogy színvonalas színházi este volt.
A budaörsi Latinovits Színház újra bizonyította, hogy számít a hazai kulturális életben. Várjuk az új évadban a további bemutatókat!
További előadások:
Okt 3. csütörtök, 19:00
Okt 29. kedd, 19:00
Nov 11. hétfő, 19:00
Nov 30. szombat, 19:00
