Szerda este megtelt a nézőtér a könyvtárban, a 2021-es Országos Könyvtári Napok rendezvénysorozat harmadik napján, úgy látszik, ha egyszerre két író a vendég, akkor a nézők száma hatványozódik… De érdemes is volt eljönni, mert érdekességekkel, elgondolkoztató történetekkel szórakoztatta Szabó T. Anna és Dragomán György a hallgatóságát, és némi idő telt el felolvasással.
Temesiné Haag Beatrix, a városi könyvtár igazgatója az est elején bemutatta vendégeit, majd visszavonult. Dragomán György és Szabó T. Anna gimnazista korukban, Szombathelyen ismerkedtek meg, és mindketten Erdélyből költöztek Magyarországra a nyolcvanas évek második felében. A két lélek különös összefonódása másban is megnyilvánul: a házaspár csaknem másfél órás önálló műsora tele volt változatos témákkal, furcsa tapasztalatokkal, sok olvasmány-ajánlással és hasznos tanáccsal. Ezek közül szemelgettem:
- Szabó T. Anna úgy látja, hogy mivel a nőket sokáig az alkalmazkodásra és szeméremre nevelték, így „ez a női írásnak nagy akadálya volt sokáig, és utána, mikor átszakadt a gát, minden feltorlódott energiája a víznek előtört, és még vadabb lett az írás, mint amilyen a gát nélkül lehetett volna”. Az ő novelláskötete, a Törésteszt (2016) is egy ilyen próba volt, át tudja-e törni szemérmének a gátját. A Fény című verse (A kötet címe is Fény, 2002), mely szintén egy nagy lépés a szubjektív költészet felé, mert E/1.-ben kezdődik, három részből áll, három helyszínnel, vásárcsarnokban, ócskapiacon és temetőben.
- Az író A fehér király című regényéből felolvasta azt a részt, ahol a kisfiú, anyja kérésére, mit lehetne pénzzé tenni, számba veszi tárgyi vagyonát, de ezektől nem szeretne megválni. Ez ugyanolyan helyzet volt, mint amikor Dragomán György tizenöt éves korában családjával kivándorolt Romániából és rengeteg holmiját, valamint Marosvásárhelyt hátra kellett hagynia. Ebből a helyzetből alakult ki az mentési forma, amit ő emlékezetgyakorlatnak nevez, tudniillik hogy mindent, tárgyakat és házakat egyaránt a legkisebb részletre kiterjedően úgy megjegyez, hogy bármikor fel tudja idézni magában. És megtanult odafigyelni a részletekre. Vallja, ez vezetett ahhoz, hogy íróvá váljon, és hiánykatalógusnak nevezi A fehér királyt, mely tartalmaz mindent, amit otthagyott.
- Mindez kettejük munkásságának bizonyos párhuzama, áthallásai, ahogy a Fény című versben megjelenik az ócskapiac, ahol olyat szoktak játszani, hogy egy-egy ilyen régi, Marosvásárhelyről ismert tárgyat keresnek – hiszen pontosan tudja Dragomán György, hogy az hogy néz ki. Persze, sosem találják meg. Az is párhuzam, hogy Dragomán első könyve is 2002-ben jelent meg, A pusztítás könyve, ami szintén egy nagy mérföldkő.
- Visszatérve arra, hogy szemérem-e, ha az ember magáról ír, Dragomán György azt mondta, nem. „Hiába írok meg mindent magamról, valójában nem magamról írok. Mert akiről írok, az valaki más” A fikció keretein belül minden, amit magáról ír, máshogy működik, az egész teljesen más értelmet nyer.
- Érdekes különbség a házaspár között, ami egyben mégis összekötő kapocs, mint ahogy két fél egy egész, hogy Szabó T. Annát minden háttér információ érdekli, ami elolvasható az irodalomtörténetben, önéletrajzi írások, írók, költők levelezései, naplói, visszaemlékezések. Egyik kedvence Patti Smith Kölykök című könyve, arról szól, hogyan szelídül barátsággá egy szerelem. Dragomán Györgyről kiderült, őt ezek nem érdeklik (Samuel Beckett leveleibe nézett bele, egyszer), nem ismeri az írók arcát sem, például, hogy Kosztolányi Dezső hogy néz ki.
- Tapasztalatuk alapján állítják, hogy nagyon jó párkapcsolati terápia, ha a pár két tagja párhuzamosan olvassa ugyanazt a könyvet, amit közben időről-időre megbeszélnek egymással. De az is nagyon jó, ha felolvasnak egymásnak. Marina Abramović Aki átment a falon című regénye (ami szintén életrajzi, de ennél a párhuzamos olvasás miatt kivételt tett Dragomán).
- A főzés is szóba került, és nem csak azért, mert a pandémia alatt elkészült egy könyv, aminek címe: Főzőskönyv. Írások főzésről és evésről. „Az élet örömkönyve” – így nevezte Szabó T. Anna. Dragomán György elmondta, hogy nagy munkát fektetnek abba, hogy boldogan éljenek, amikor nem írnak – hogy „el tudjam taszítani magamtól az írás feszültségét” -, és a főzés erre nagyon jó, hogy örömteli pillanatokat szerezzenek maguknak.
- „A birsalma az nekem az egyik legkedvesebb gyümölcsöm, nagyon szeretem sültekhez használni. Csodálatos gyümölcs a birs, de alul van értékelve” – Dragomán György. „Ott kezdődik a főzés, hogy az ember olyat próbál, amilyet még nem próbált” – tette hozzá, biztatva mindenkit arra, hogy olyasvalamit is vegyen a kezébe, amitől eddig idegenkedett, mint például a birs.
- Kivéve a koriandert, amiről megtudtuk „van egy olyan genetikai mutáció – amiben én is szenvedek -, ami miatt poloskaízűnek vagy szappanízűnek érzem a koriandert, és aki nem szenved ebben, az teljesen más ízt érez” – tudtuk meg ezt is Dragomán Györgytől. De ettől függetlenül biztat mindenkit arra, hogy ismerkedjenek új ízekkel, próbálják meg megszokni, mert az izgalmas.
- Azt is javasolta, hogy most a közelgő narancsszezonban szerezzünk be bionarancsot, aminek nem kezelik méreggel a héját, és zuhany alatt (a lécsorgás miatt praktikus) harapjunk bele úgy, mint egy almába – teljesen más íze van. A sós citromnak is.
- Szabó T. Anna A fűszermadár című gyerekdarabja is szóba került, s a fűszerekkel kapcsolatban az, hogy a vaníliafagylalt rózsaborssal nagyon finom. Meg a csípős tökleves mézeskaláccsal.
- Végezetül, október 6-a tiszteletére Szabó T. Anna felolvasta A reformkori nők című versét:
A férfinak hazája volt,
a nőnek otthona,
a férfié a parlament,
a nőé a szoba,
hová a fáradt férfifő…
mint révbe, visszatért,
hol békét,ártatlan derűt
és megnyugvást remélt.
De olvastak az ifjú nők
és szólt a zongora,
hömpölygött, mint az áradat,
reform, romantika,
és szabadság és szerelem
úgy összetartozott,
mint a választott férfival
szerelmes asszonyok.
A csitrik függönyök mögül
lesték Vasvári Pált,
a Szendrey-lány megszökött,
lapokban publikált,
rokonát, Wesselényijét
imádta Polika,
és Angliában agitált
Pulszky Terézia –
a március felpezsdített
szűk otthont, tág hazát,
s a reménység a lelkeket
mint bor hatotta át.
Csatába ment a katona
a nagy eszmék után,
vele maradt a szerelem,
hátramaradt a lány –
dörgés, villámlás: ágyú, kard,
esőz a honfivér
-s amelyik nő nem menekül,
mit is tehetne? Vár.
Az asszonyé a vakremény,
a férfié a tett –
de férfié lesz a remény
és asszonyé a tett:
mert leng a fekete-piros,
a gyász, vér zászlaja,
Világosnál lement a nap,
s tán nem kel fel soha –
veszve szabadság, szerelem
és harcos ifjai –
a tiprott földből a remény
hogy sarjadhatna ki?
Ablaknál áll a feleség,
ajtóban az anya:
és elesettet, bujdosót
mind visszavár – haza.
A könyvtári hét korábbi eseményei:
