Kedden Totth Benedek volt a könyvtár vendége

0
34

Totth Benedek író, műfordító, szerkesztő volt kedd este a városi könyvtár vendége, az Országos Könyvtári Napok keretében. Egyre kevésbé leplezhető, hogyha Budaörsön bármilyen híres írót, művészt és egyéb nevezetes embert leültetnek egy székre, hogy vele a „régimódi, ráérős történetmesélés hagyományait elevenítsék fel”, arra alig mennek el helybéli érdeklődők. Ez kissé kínosnak érződik az aktuális szervezők számára, de sajnos ez nem kínos, hanem szomorú. Mert ez azt jelenti, hogy a lakosság nem érdeklődik a kultúra iránt. Aki azonban mégis igazoltan volt távol, és érdekelte volna Totth Benedek személyisége, gondolatai és budaörsiessége, annak szól ez a kis beszámoló.

A vendéget a könyvtár igazgatója, Temesiné Haag Beatrix mutatta be a hallgatóságnak és kérdéseivel ő vezette a beszélgetést. Totth Benedek eddig két saját regényt írt – ez nyom leginkább a latban. Ezen kívül angol nyelvből fordított több, mint ötven könyvet. Angol szakos bölcsészdiplomával kezdetben angoltanárnak indult, de bár a gyerekekkel megtalálta a közös hangot, azt nem sikerült elérnie, hogy tanuljanak is, így felismerte, nem ez az ő hivatása. Egy ismerőse révén helyezkedett el lektorként, majd önállóan – hivatalos műfordítási ismereteket nélkülözve – kezdett el műfordítással kísérletezni, először olyan könyvvel, ami neki tetszett és érdemesnek tartotta lefordítani. Szerkesztő kollégái javításaiból, javaslataiból sokat tanult például. A műfordítások fontosságáról az író elmondta, általuk megismerhető a különböző népek irodalma, amelyek új ingert, friss áramlatokat hoznak a magyar írók számára is, és mivel nem olvas mindenki minden nyelven, a műfordítókra nagy szükség van.

Először arról esett szó, hogy kaposváriként hogyan került Budaörsre, ahol már majdnem tizenöt éve él. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem miatt jött fel a fővárosba, majd felesége révén ide. A kérdésre, szeret-e itt élni, Totth Benedek azt felelte meggyőzően, hogy igen. Itt nem éri annyi inger, mint Budapesten, ami már sok, viszont éppen minden elérhető, amire szüksége van. Különösen igaz ez a természetközeli fekvésére a városnak, a környező erdőkben, hegyeken nagy sétákat tesz menhelyről származó két kutyájával: „A természet ilyen közelisége ritka adomány, amivel vétek nem élni” – állítja. A séta számára részben a munkafolyamat részét is képezi: a monoton, ritmikus mozgás során, melyet a gyaloglás jelent, „átkerül az ember egy más tudatállapotba”, és sokszor olyankor jönnek jó ötletek vagy megoldások, melyek átlendítik egy-egy szerzői megtorpanáson.

Ezután két regénye keletkezésének körülményeiről faggatta a könyvtárigazgató az írót. Totth Benedek el is mesélte, amit csak a regény megírása után jóval később vett észre, hogy egy rossz álma volt a 2014-ben kiadott Holtverseny témájának eredete, melyben cserbenhagyásos gázolás részese volt (holott ilyen helyzetbe sosem került az életben, és az álmában autót vezető barátja valójában nem vezet), és ébredéskor is mély nyomott hagyott benne. Az író elmondta, fontos volt az írás során, hogy a regény hátterét képző uszodai környezet, az úszóversenyzők általános körülményei számára ismert terep legyen (serdülőként ő is versenyszerűen úszott, bár, mint utólag rájött, nem volt sosem versenyzői alkat, mert társaival ellentétben ő annyira nagyon sosem akart nyerni), hogy otthonosan tudjon benne mozogni, nehezebb lett volna, ha még annak is külön utána kell járnia. A regény nyelvezetének trágársága és szereplőinek erőszakossága okairól is kérdezte Temesiné Haag Beatrix Totth Benedeket, amely kérdés rendszerint minden interjún felmerül. Az író azzal reagált, hogy szerinte valószínűleg ő ezzel a nem egészen kiteljesedett (ahhoz túl jó gyerek volt) lázadó kamasz korszakát szerette volna utólag bepótolni, a túlzásokkal pedig a regény szatirikus jellegét kiemelni. De valójában maga sem tudja, mert ő egyáltalán nem erőszakos és rosszul is viseli, ha olyasmit tapasztal. És egyébként találhatók ellentmondások és következetlenségek a regényben, amire akkor derült fény, mikor filmet akartak belőle csinálni és a forgatókönyvíró faggatta az írót, hogy egyes szereplők mit miért csinálnak vagy mondanak és nem tudott rá válaszolni. (A film végül nem készülhetett el.) A regényírásról így nyilatkozott: „Összeszed az ember egy puzzle darabot innen, egyet onnan, és a végén ezek vagy összeállnak egy képpé, vagy nem. Amikor nem, azokból lesznek a számítógépen lévő félbehagyott kéziratok. Amikor igen, akkor pedig könyv lesz belőle.”

A Holtversenyt a neves Magvető Könyvkiadó adta ki, de az sem ment könnyen. Bár Totth Benedek ismerte a kiadó akkori igazgatóját, Morcsányi Gézát, ő nem ígérte, hogy azonnal kiadja, erre csak kétévnyi csiszolás után került sor. A könyvvel Totth Benedek 2015-ben megkapta az elsőkönyveseknek járó Margó-díjat. Több nyelvre lefordították, elsőként franciára, ami azért jelentőségteljes, mert általában nem jellemző, hogy kisebb népek könyveivel foglalkoznának – hacsak nem Nobel-díjasról van szó -, jellemzően csak amerikai szerzőket fordítanak és a sajátjaikat adják ki.

Most pedig monodrámát csináltak belőle, az Átrium Színházban lehet látni, Katona Péter Dániel egyetemi hallgató játssza.

Az utolsó utáni háború című regénynek, ami 2017-ben jelent meg, már nem volt olyan jó a fogadtatása, mint az elsőnek. Persze Totth Benedek szándéka volt a Holtversenytől teljesen eltérő regényt írni. Ez egy poszt-apokaliptikus történet, mely szintén durva jelenetekkel van tele, de amelyek Temesiné Haag Beatrix szerint végül mégiscsak azt az érzést ültetik el az olvasóban, hogy ez az, amivel soha nem szeretne találkozni. Végeredményben az erőszak-ellenesség fedezhető fel az erőszakos történetben.

Kevesen tudják, de már két drámát is írt Totth Benedek, az egyik az Afganisztán című, egy felolvasó színház tolmácsolásában, a Színházi Dramaturgok Céhe szervezésében. A másik egy kísérleti dráma volt, címe Holtvágány, amit párkapcsolati túszdrámának neveztek el, és a 2-es villamoson adták elő a Dunapest Fesztivál keretében. Ezt ketten írták, az odaút részét Molnár T. Eszter, a visszautat Totth Benedek.

A beszélgetés végén a nézők kérdései nyomán is sok érdekesség kiderült Totth Benedekről, például az, hogy legutóbb egy lengyel szerző, Szczepan Twardoch Morfium című könyvét olvasta, ami nagyon tetszett neki. Jelenleg pedig az amerikai, irodalmi Nobel-díjas Toni Morrison Beloved (A kedves) című regényét, eredeti nyelven. A nevére is rákérdeztek, miért így írja, hogy Totth. Az író elmondta, hogy ősei a 18. században kaptak kisnemesi rangot és címer is járt hozzá, melyen egy magyar katona, kinyújtott karral egy olyan kardot tart, melyen egy török fej van felszúrva.

Végül a készülő új regény is szóba került, de arról nem szívesen beszél, míg el nem készül teljesen. Ezúttal is igyekszik valami újjal előhozakodni, ami nem csak azért nehéz, mert dolgozni kell rajta, hanem azért is, mert nem tudja előre, jó irányba lép-e vele.

Ma este 18 órakor a szintén Budaörsön élő Dragomán György és felesége, Szabó T. Anna közös estje lesz, de az még meglepetés, hogy ez mit jelent.

Az Országos Könyvtári Napok budaörsi rendezvényei közül a hétfői beszámolónk ITT olvasható.

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here