Totth Benedeket (műfordító, szerkesztő és író) Kovács Gergely kérdezgette péntek délután a PostART-on, hátul a szalonban, a Budaörs Fesztivál keretében. Totth első regénye, a „Holtverseny” 2014-ben jelent meg a Magvető Kiadónál, de korábban több mint ötven amerikai és angol regényt fordított magyarra, valamint novellákat, képregényeket és forgatókönyveket. Egy saját regény azonban mégiscsak más, két saját regény pedig még inkább íróvá „emeli” a műfordítót. Vagy lehet, hogy ő másként gondolja?
Péntek délután néhány perccel öt előtt Mohácsi Laurával, a Budaörs Fesztivál műsorvezetőjével és szerény számú érdeklődővel vártuk a PostART szalonjában a programfüzetben meghirdetett könyvbemutatóra Totth Benedeket. Meg is érkezett és vidáman vette tudomásul, hogy nem vagyunk sokan. Ehhez képest azonban az egy óra, ami az utánunk következő koncertig a rendelkezésre állt, kevésnek bizonyult ahhoz, hogy Kovács Gergely után, aki a Budaörsi Olvasókör nevében az íróval beszélgetett, a közönség soraiból is mindent megkérdezhessünk, amire kíváncsiak voltunk. A lapunk számára legfontosabbat azonban sikerült: az 1977-ben született fiatal író tíz éve költözött Pestről a Király utcából Budaörsre, és szerinte városunk ideális hely a gyermeknevelésre. Sok mindenben emlékezteti őt szülővárosára, Kaposvárra. De nem, a regényei helyszíne ennek ellenére nem Kaposvár, bár miközben írt, a fejében alighanem gyermekkora terei és utcái pörögtek, de mások meg Debrecenre vagy Veszprémre ismernek rá, és ez így van jól.
Totth Benedek első regényével, ami 2014-ben jelent meg a Magvető Kiadónál, berobbant a hazai kulturális életbe. A címe Holtverseny. Nagyon sokan írtak róla kritikát, főleg jót, és mint Kovács Gergely első kérdéséből megtudtuk, már érettségi tétel is volt a választható kortárs művek kategóriájában. Azok kedvéért, akik nem olvasták, a beszélgető partner egy részletet is felolvastatott az íróval. Nos, igen agresszív, meglehetősen vulgáris a nyelvezete. De biztosak lehetünk benne, hogy nem öncélúan. És többek között ezért a szerzője nem is annak szánta, ahova a fiatal főhősök miatt a kritikusok és könyvesboltok besorolták, vagyis nem ifjúsági irodalomnak.
Totth második regénye tavaly került a boltokba. Erről megtudtuk, hogy az előzménye egy felkérésre írt elbeszélés egy antológiába, amit az 1956-os forradalom hatvanadik évfordulójára adtak ki. A feladat szerint azt kellett folytatniuk, hogy „mi lett volna, ha…” például az amerikaiak nem hagynak minket cserben. A regényből azonban már kimaradtak az ’56-os utalások, és „Az utolsó utáni háború” posztapokaliptikus történet a fiúról, aki egy sebesült amerikai deszantossal vág neki a senki földjének, hogy megkeresse halottnak hitt öccsét.
S hogy lesz-e és mikor harmadik regény? Hány könyv terve van egyszerre Totth Benedek fejében? Konkrét választ a kérdésre ugyan nem adott, de azt elmesélte, hogy az első regényét mintegy tíz évig írta (közben azonban műfordítóként, szerkesztőként dolgozott, és több mint ötven amerikai és angol regényt fordított magyarra, valamint novellákat, képregényeket és forgatókönyveket), és mielőtt a második regényét befejezte, volt olyan témája, amibe – ahogy ő fogalmazott – belefulladt, így alighanem ezt veszi most elő újra és folytatja.
Kovács Gergely egyebek között arról is faggatta az írót, hogy mit jelentett számára a Holtversenyért kapott Margó-díj. „Majdnem negyven éves voltam már, amikor az első regényem megjelent. Fiatalabban lehet, hogy összezavar, hiszen nagyon megtisztelő volt és persze örültem neki, de a helyére került” – felelte Totth. Akiről még kiderült, hogy nehezen teszi ki az írásai végére az utolsó pontot, hiszen most, a második kiadásnál a Holtversenyen is finomított. S többször megjegyezte, hogy a regényei sikere ellenére (a díjak és elismerő kritikák mellett az eladott példányszám is jóval a magyar átlag fölött van) nem tudja, hogy mennyire tehetséges. De amikor kétségei vannak, hogy képes-e valami pluszt hozzátenni ahhoz, amit mások már megírtak, a vágya lesz az erősebb.
A 21. Budaörs Fesztivál hétvégi programjai ITT olvashatók.
