A „női művezető” szerint…

0
489

… megelőzhető a vita a megbízó és az építőipari kivitelező között

 „Hosszú évek lakberendező-tervező gyakorlata számomra azt a választ adta, hogy a rossz kommunikáció és a hiányos koncepciók a lakásfelújítással járó bosszúságok legjellemzőbb okai” – állítja Orosházi Erzsébet, a „női művezető”.

A lakásfelújításokról szóló rémtörténetek sokak kedvét szegik, nemcsak a lakásfelújítástól, hanem a használt lakás vásárlásától is. A heves vitákra, illetve hogy a félreértéseknek ki az oka, nincs instant válasz. Messze nem minden kivitelező zsivány, és korántsem minden megrendelő ártatlan. Akkor mégis miért annyira rossz a visszhang?

A vita a megbízó és az építőipari kivitelező között a legtöbb esetben megelőzhető – mondja Orosházi Erzsébet, aki „női művezetőnek” jelöli magát a névjegykártyáján. Ez mit takar? – kérdeztük tőle. „Munkám egyik legfontosabb részének tartom a jó kommunikációt megbízó és kivitelező között. A megbízóknak kevés esetben van rálátásuk a szakemberek odarendelésének optimális sorrendjére, nem tudják felmérni, hogy adott esetben milyen szakmunkák végezhetőek egyidejűleg. Idejük sincs és nem ritka, hogy csak eldarálják az elvárásokat, majd rohanniuk kell, ám mire hazaérnek, valami egészen mást látnak, mint amit vártak”- magyarázza a fiatal nő. Szerinte a másik jellemző tévedés, hogy egy nem szakmabeli többnyire nincs tisztában a munkák reális anyagszükségletével, szükséges segédanyagaival. „Mondok egy példát. Ha fürdőszobát csempéztetne, látja a csempe négyzetméter árát, s ezt kicsit felfele kerekítve adja meg magának a burkolás várható anyagköltségét. Csakhogy fürdő esetében nem kalkulál szigetelő anyagot, a csemperagasztó árához hozzájön még a fúgázó anyag, az élzáró profilok, a fugakeresztek. Viszonylag filléres tételek egyenként, de összességében már nem azok. Tehát ha a megállapodás szerint a kivitelező hozza az anyagot, máris megvan az első konfliktus: miért került ilyen sokba? Biztos többet számolt. Ez kivédhető, ha egy olyan ember tárgyal a szakemberekkel és megbízóval, akinek nincs anyagi érdekeltsége az anyagbeszerzésben, de van rálátása az adott szakterületre.”

Erzsébet tehát ezt vállalja át a megbízójától, és persze a szervezést. De vajon lakberendezőként is megelégszik ennyivel? „Természetesen nem. Sokan nem tudják, hogy a lakberendező jogosultsága és képesítése messze túlmutat a színek és bútorok kiválasztásán. Gyakran minimális átalakításokkal optimalizálja a teret, javaslatot készít a villanyszerelésre, hogy hol milyen és mennyi kapcsoló, konnektor legyen, mennyi az elégséges világítás és így tovább. Megmutatja a vizes-blokk áthelyezésének a lehetőségeit is. Ezek főleg használt lakás vásárlása előtt értékes ismeretek, mert bár a kínált lakás elrendezése nem tetszetős, de a szakértő szem látja az átalakítás lehetőségét. „A tervezésnek ezt a részét szeretem igazán, és a színek kiválasztásával számomra lezárul a legizgalmasabb része a feladatnak. A bebútorozást inkább csak véleményezem, megerősítem vagy lebeszélem a megrendelőt a választásáról.

Vajon mennyire fogadják el a kivitelezők Erzsébetet a munkájuk „felügyelőjének”? – tudakoltuk. „Vannak nehéz esetek, de nemcsak a kivitelezők, hanem a megbízók között is. Annak azonban a kivitelezők is örülnek, hogy nem az ő idejéből vesz el a megrendelővel a beszélgetés, egy-egy ötlet megvalósíthatóságának a megvitatása. Gyakran ugyanis azt is el kell a megrendelőnek magyarázni, hogy például a tégla vakolat nélkül nem biztos, hogy jól néz ki.”

Bár magát a szakmát – egy cég alkalmazottjaként – már több éve űzöm, önállóan, saját vállalkozásban mostanában kezdem” – árulja még el Erzsébet. Eddig elsősorban hölgy megrendelői voltak/vannak. Nekik is mindig elmondja, hogy az építőipar illetve az ingatlanértékesítés területén a nagyon fontos szempont a környezettudatosság, az újrahasznosítás, hiszen a látszólag lelakott épületek nagy része statikailag tökéletesen alkalmas az újjáélesztésre, energiát, hulladékot spórolva meg ezzel a környezetnek és időt, jól átgondolva pedig pénzt is a tulajdonosnak.

Írta: L. R.