Miért akarják kizárni az örökségből a gyerekeiket tehetős emberek?

0
480

Normális ésszel fel nem tudom fogni, mi ebben a ráció…”

Kicsit utánanézve a témának, tényleg vannak olyan esetek, amikor tehetős emberek kizárják az örökségből a vér szerinti leszármazottaikat, rokonaikat és alapítványokra hagyják a vagyonukat, sőt, még furcsábbak is. De az általunk megkérdezett budaörsiek ezt egységen elutasítják, mert – ahogy egyikük fogalmazott – „az öröklést egy vér szerinti ősi jognak érzem, melynek megváltoztatása nézeteimmel ellentétes”. Az ügyvéd szerint azonban vannak kivételek, olyan racionális érvek, mint a működő vállalkozás vagy az özvegyen maradó házastárs védelme.

Vajon miért akarják kizárni az örökségből a tehetős emberek közül néhányan a gyermekeiket? – tette fel lapunknak a kérdést egy olvasónk, aki szerint ez már-már divattá vált. Ők azt mondják, hogy így nevelik az életre a fiatalokat, és ezért hagyják inkább a rászorultakra a vagyonukat, vagy legalábbis a jelentős részét. Mi, kevésbé vagyonos újságolvasók pedig rácsodálkozunk és azt gondoljuk, hogy talán a milliárdos Bill Gates utánzásáról lehet szó, aki először 2010-ben tett ígéretet arra, hogy elajándékozza mindenét, de vagyona azóta több mint a kétszeresére nőtt, és tavaly a Microsoft társalapítója újra bejelentette, hogy 20 milliárd dollárt adományoz humanitárius alapítványának, mert „kötelessége”, hogy visszaadja a társadalomnak a forrásait. Keresgélve az interneten pár éve sokat írtak például az edirnei Meryem Hadımlıről, aki a rokonaival való rossz viszonya miatt inkább a török Vörös Félhold segélyszervezetre hagyta mindenét. A 74 éves asszony az újságíróknak elmondta, hogy vagyonos család gyermekeként jött a világra, majd édesapja halála után dolgozni kezdett, így még tovább gyarapította azt. De boldogtalan házasságban élt és gyermeke sem született. Bár örökbe fogadtak egy kislányt, akit fel is neveltek, de sem ő sem más rokona nem törődött vele soha.

Kicsit utánanézve a témának, tényleg vannak még ilyen esetek. Sőt, furcsábbak is! Tizenkét millió dollárt hagyott például a kutyájára, két unokáját viszont kizárta örökségéből Leona Helmsley, aki 2007-ben szívelégtelenségben hunyt el 87 évesen és végrendeletét ekkor hozták nyilvánosságra. De ne menjünk olyan messzire se térben, se időben, hiszen Klapka György elhunyt fia meg a macskáira hagyta vagyonát, mert a tragikusan fiatalon elhunyt örökös csalódott az emberekben, ezért két éve megírta különös végrendeletét. Vagy elég sokat cikkeztek pár éve arról is, hogy a kedvelt magyar színésznő Csűrös Karola egy idegenre hagyta a vagyonát, ami az ő esetében a férje unokáira szállt volna, mert neki nem született gyereke, vér szerinti rokona nincs, de másképp rendelkezett.

Kellett már írnod ilyen végrendeletet, vagy hallottál róla? – kérdeztük meg elsőként a Budaörsi Napló ügyvédjét dr. Moravcsik Krisztinát. „Valóban van ilyen jelenség, hogy a tehetősebb szülők nem a gyermekeikre hagyják a vagyonuk egy részét” – válaszolta -, „de, ahogy a kollégákkal is beszélgettünk erről pár napja, nem nevelési célzattal és jellemzően nem is haragból, hanem elsősorban az általuk létrehozott és működtett vállalkozás fennmaradása, haláluk esetén a zavartalan további működése érdekében, főként, ha a végrendelet elkészítésekor kiskorú gyermekekről van szó. A második ok, ami akár egybeeshet az előbbivel, hogy a végrendelettel megvédjék a házastársuk érdekeit, hogy amíg ő még él, a gyerekek ne örököljenek bele a vagyonba. Például az általa lakott lakásba. Igen, a haszonélvezeti jog jó dolog és erősebb, mint a tulajdonjog, tehát az özvegyet ilyenkor sem lehet utcára tenni, de sajnos, amikor az örökösök követelik, hogy adják el a házat, lakást és a magára maradt házastárs fizesse ki őket, az rendszerint csúnya vitákhoz vezet. A helyzet elmérgesedését sajnos a mai gazdasági helyzet is magyarázza, hiszen a fiataloknak nincs elég önerejük az induláshoz. És főleg vita forrás, ha az özvegy nem a másik vér szerinti szülő, hiszen ekkor még nagyobb az érdekütközés a gyerekekkel.”

A magyar jogban a Ptk. előírja az eredeti örökösök számára a köteles részt, tehát teljesen kisemmizni szinte senkit nem lehet. „Szinte”, ugyanis kitagadás esetén nincs köteles rész sem, viszont a törvény a kitagadáshoz az okokat is tételesen felsorolja, például, hogy érdemtelen, erkölcstelen az illető – folytatja az ügyvéd. „Érdemes tehát több konkrét okot a végrendeletben felsorolni, hogy legalább egy valóban megállja a helyét. Ugyanakkor kiskorút vagy gyámság alatt álló személyt nem lehet kitagadni, hiszen nem ők a felelősek a tetteikért.”  Nem jellemző, hogy a szülővel együtt élő vagy rendszeresen látogatott gyereket kitagadnának, még ha nem is felhőtlen a szülőkkel a kapcsolat. Inkább olyan, előző házasságból vagy házasságon kívül született „elfelejtett” gyerekekről van szó ilyenkor, akikkel a végrendeletet készítő talán soha nem találkozott.

Visszatérve az eredeti kérdésre, hogy nevelő célzattal ne örököljön egy gyermek…, „ezzel én magam, se mint édesanya, sem mint családjogász, nem értek egyet. Amit azonban bátran tanácsolni szoktam az ügyfeleimnek, hogy egy üzletrész sorsát még életükben rendezzék el úgy, hogy ne kiskorú örökölje, mert amíg a hagyatéki majd folyamatosan a gyámhivatali eljárás zajlik, működésképtelenné válhat a vállalat. A kiskorú gyerekekről ezért, ha tehetjük, akkor pénz vagy ingatlan ráhagyásával gondoskodjunk. A gyámhivatal természetesen nagyon szigorúan fogja a majdani gyámot ellenőrizni, hogy valóban a gyerekre költi-e a pénzt vagy az ingatlan hasznosításából származó bevételt, de ez a gyerek érdekeit, biztonságát szolgálja.

Engem meglep ez az információ” – ezt már Wittinghoff Tamás polgármester válaszolta, aki szintén több gyermek édesapja, sőt már nagypapa . „Nem állítom, hogy az elmúlt, több mint 30 év alatt, a munkám során ne találkoztam volna megromlott családi kapcsolatokkal, de olyat még nem hallottam, hogy valaki nevelési célzattal semmizze ki a gyermekét, gyermekeit. Olyat sajnos annál többet, hogy a gyermekek öröklésük után nem sokat törődtek az életben maradt, megözvegyült szülővel. De mint sok minden másnál, általánosítani itt sem lehet. Sajnos a családi kötelékek megromlásának is számos oka lehet, mindegyik egyedi eset. Azt el tudom képzelni, hogy bántalmazói kapcsolatban, vagy ha egy gyermek letér a törvényes útról, előfordulhat örökségből kizárás. Szóval, ha a véleményem kérdezi, normális viszonyok között a felvetett megoldást rendkívül ellenszenvesnek tartom.”

Én hiszek a családban mint az emberi közösség alapvető építőelemében, összetartó erejében és egyben szükségességében, nem csak egy, hanem több generáción, akár évszázadokon keresztül tartóan” – válaszolta lapunk kérdésére Cs. F. budaörsi vállalkozó. Így folytatva: Még akkor is, ha napjainkban a család, mint gazdasági közösség egyre kevésbé fontos az egyes családtagoknak. Az önálló, a családtól független megélhetési lehetőség, az anyagi és érzelmi önállóság, a családtól történő térbeli elszakadás (szabad utazási lehetőség, külföldi munkavállalás), eltávolodás mind-mind a családi kötelékek lazulását hozza magával. A családi összetartozás nem választott, hanem genetikai (vér szerinti) kapocs, mely nem megbontható. Nem tudom, hogy a vér szerinti öröklés vagy az apáról fiúra szálló jogok és kötelességek mióta tartoznak az emberi civilizációhoz, de gondolom, ezer évekre vezethetőek vissza. Ezért az öröklést is egy vér szerinti ősi jognak érzem, melynek megváltoztatása nézeteimmel ellentétes. Az örökségből történő kizárás tehát nem lehet nevelési eszköz, az annál sokkal mélyebb és erősebb, generációkon átívelő jog”

De azért ő is ismer kivételeket: „Bizonyos esetekben persze lehet, esetleg kell is vele élni, de ezt csak nagyon korlátozott helyzetekben tartom helyesnek és akkor sem az örökség direkt megvonását. Például, ha az örökség bűnöző kezébe hullana, az örökös nem beszámítható, stb. Ezen esetekre megvannak a megfelelő jogi intézmények, melyekkel lehet élni úgy, hogy a generációkon átívelő örökösödési láncot azért ne szakítsuk meg. Például végrendelettel az unokára hagyni, családi alapítványba tenni, stb. Amennyiben a témaindítóban felvetett ok (nevelés) az indok, inkább javaslom és tartom jónak az örökösök bevonását már korábban a vagyon kezelésébe, működtetésébe. Ennek persze egy folyamatnak kell lenni, lépésről lépésre és mindenképpen több év kell hozzá. Természetesen kell a rászorultakat is támogatni, de én helyesebbnek tartom, ha ezt az örökhagyó még életében a saját vagyonából teszi és nem az örökséget kurtítja meg. Ismeretségi körömben azonban inkább bosszúból történő kitagadásról hallottam.”

A környezetemből nem hallottam ilyesmit, olvasni viszont olvastam hasonlót” – mondta Tóth Anna zenetörténész. „Normális ésszel fel nem tudom fogni, mi ebben a ráció, hiszen a szüleim is, a testvéreim is, én is elsődleges szempontnak tartottuk, hogy a gyereknek legalább megpróbáljunk lakást szerezni. Ha nem másért hát azért, hogy ő az így felszabaduló energiáját majdan a saját családjára tudja fordítani. Továbbgondolva azonban mégis lehet magyarázat. A gyerek esetleg túlságosan természetesnek tartja a szülőktől kapott/örökölt javakat, és ezt sokan hálátlanságként értelmezik. Holott egy gyerek úgy tudja meghálálni a szülői adományokat, hogy hasonló módon tesz majd a saját gyerekével. Viszont akik különös erényként tartják számon a vagyont, a tehetősséget, azok éppen ezért kimondott, látványos hálát várnak el az adományokért, a jótettekért. És ezt inkább megkapják egy idegentől. Hiszen amikor megtörténik a felajánlás és az nyilvánosságra kerül, az illető hírnévre tesz szert, áldják a nevét. A gyerek meg küzdjön meg a dolgokért.”  Vagy inkább ne!

A fotók csak illusztrációk!

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here